A szolgálólány meséje (2017–2025) 87% 431★

Először nem akartam megnézni ezt a sorozatot, de mit hagytam volna ki… Egyszerűen olyan erővel hatott rám, amit nem hittem volna. Egyszerre voltam dühös és meghatott, és még ezer más, mert ez egy összetett műremek. Ha a színészi játékot nézem, ha rendezést, a fényképzést, a mondanivalóról nem is beszélve… Nagyon fontos film, életem meghatározó élménye.
A második évad után is ugyanazt mondhatom, amit az első után. A gyomrom görcsben volt, sírtam, dühöngtem, elérzékenyültem sokszor. Intenzív élményt nyújt ez a sorozat! Én is mindig ennyire erős nő szerettem volna lenni, de egyelőre csak lélekben vagyok ilyen. Életem meghatározó élménye, még mindig.
A harmadik évad elején kicsit nehezebben vettem fel a fonalat. De a végére… Szerintem már nem kellene a negyedik után több évad, lassan ki kellene futtatni valahová. De ha mégis lesz, nézni fogom, az biztos. Függő vagyok. Ez van.

Ez a sorozat nagyon felkavarta a lelkivilágomat. Többek között azért is lett a kedvencem, mert mai valós problémákat dolgoz fel, és hihetetlen mennyiségű társadalomkritika van benne. Sokszor szavak nélkül is annyi mindent tud mondani. Hihetetlenül merész, hogy ilyen témát mutat be. Gyorsan szerethető karakterekkel. És mint minden sorozatban, itt is van egy ship amit alig várom hogy ennél is jobban érvényesüljön. spoiler Kedvenc szereplőm szerintem Moira, ugyanis she's my badass bitttch
Amilyen dolgokat és ahogyan bemutat az egész sorozat..remélem mi sosem élünk meg egy hasonló kort, tele elnyomással megint. Izgalmas. Elgondolkodtató. Kegyetlen. Brutális. Imádom!!!! Marhára várom a folytatást! <3

Kegyetlenül valóságos és örökké aktuális témát dolgoz fel. Nem tudom eldönteni, mi az ijesztőbb: látni, mennyire elborult a fogantatás és a szülés szertartása, vagy a tudat, hogy milyen könnyen egy ilyen társadalomban találhatnánk magunkat? Nagyon erős hangulattal operál a sorozat, ami az első résztől fogva beszippantott, és mind a tíz részen át kitartott: az igazi, torokszorító érzés, amit csak egy remekül megvalósított disztópia áraszthat magából. Igazi érzelmi hullámvasút, mindenkinek ajánlom a megnézését.

Iszonyatosan szívfacsaró, megrázó sorozat. Az egész olyan jól van megcsinálva, a rendezés, a képi világ, a színészi játék. Minden.
Nagyon megkedveltem a szereplőket és a szívem szorul meg, ha valami rossz történik velük, ugyanakkor együtt örülök velük, ha épp bátrak és sikerül valamit véghezvinniük.
Mindkét évad nagyon tetszett, nem is kérdés hogy folytatom. A könyvet még nem olvastam, így ahhoz hasonlítani nem tudom, de mindenképp sort kerítek majd rá.

1. évad: A könyvet nagyon szerettem olvasni; igazán meghökkentő és érdekes történet volt. De mivel ismertem a sztorit és a körülményeket, nem okozott a sorozat meglepetést, bármennyire is kegyetlen volt. Igazából nem hatott az érzéseimre és azt hiszem, ez főleg annak köszönhető, hogy nem bírom elviselni Offredet. Vagyis magát a színésznőt nem szeretem, nem tudom megmagyarázni, miért, de nekem minden egyes szerepében irtó ellenszenves, bármit is csinál. Szerintem az évad legérdekesebb karaktere Serena volt; bízom abban, hogy a többi évadban is kellő mennyiségű képernyőidő fog jutni neki. Egyébként nagyon igényes az évad, vészjósló hangulatú és imádom a színeket benne, bár kifejezetten lassú a cselekmény és néha untam a visszaemlékezéseket. Bevallom, én szerettem a könyv lezárását és itt sem feltétlenül igényeltem volna folytatást, de természetesen kíváncsi vagyok a második évadra.

2. évad: A cselekmény számomra izgalmasabb volt, mint az első évadban, mert itt már voltak újdonságok. Nagyon tetszett például, hogy láthattuk a rettegett gyarmatokat vagy azt, hogyan élnek más társadalmi rétegek Gileádban. A főszereplőt egy fokkal sem sikerült jobban megkedvelnem; kifejezetten zavart, hogy bármit is csinált, mindent elsimítottak számára, a körülötte lévők és azok, akiket belevitt a lázadásába pedig folyamatosan szívtak miatta. Gyakorlatilag a karaktereket nézve Emily és Serena érdekelnek, June a lehető legkevésbé sem. Szerintem tényleg tartalmasabb évad volt az előzőnél, ugyanakkor nagyon elnyújtották; a közepe felé sokszor leült a történet és néha untam. Továbbá nem tetszenek a zenéi. Folytatni fogom, mert érdekel, mi lesz az általam kedvelt szereplőkkel, ugyanakkor nagyon nem tetszik az az irány, ami felé halad a sorozat.

3. évad: Elnyújtották, pedig lehetett volna egy nagyon pörgős-ütős évad. Sajnos az erős kezdés és a szuper lezárás között sok volt a viszonylag unalmasabb rész, ettől függetlenül nagyon nézeti magát. Ebben az évadban viszont végleg megutáltam a főszereplőt; nálam ez a cél szentesíti az eszközt elv nagyon nem oké, és az első felében hányingerem volt June viselkedésétől. Annyira, hogy konkrétan már sem sajnálni, sem együttérezni nem tudok vele, ami miatt kicsit rosszfiúnak érzem magam. Igazából, minden negatív jelző, ami ebben a tizenhárom részben elhangzott róla, igaz. Annyira a fő szálon volt a hangsúly, hogy kicsit úgy éreztem, a többiek csak tengnek a levegőben. Serena története néha okozott csalódást, de még mindig ő érdekel a legjobban; azonban abszolút nem tudok vele sem azonosulni. Emilyből iszonyatosan keveset kaptunk, ahogy lényegében mindenkiről. Nagyon örültem Lydia néni előzmény sztorijának, azonban döbbenetesen sekélyes lett. De a semminél ez is több. Igazából, bár továbbra is tartom a véleményem, hogy nagyon minőségi megvalósítású sztoriról van szó, azt érzem, a cselekmény kezd kifújni, elgyengülni, kicsit talán irreálissá válni. Momentán úgy látom, a lezárásra innentől elég lett volna egy évad, de tudom, hogy mindjárt itt az ötödik. Voltak nagyon jó és emocionálisan erősen ható részek, de ha a vége nem lett volna annyira drámaian kielégítő, levontam volna egy csillagot, mert számomra tényleg kezd a sztori laposodni. Bevallom, nem sok bizalmat fektetek a széria negyedik etapjába. De természetesen folyt. köv. És még valami: utálom Fredet, de annyira szeretem nézni.

4. évad: Kezdjük a jó dolgokkal: végre volt olyan zene a sorozatban, ami tetszett. Ezt leszámítva az elsőtől az utolsó pillanatáig halálra untam. Pokolian érdektelen és unalmas volt számomra az egész történet, főleg az új környezetben. June hozta a formáját; szokás szerint átgázolt mindenkin a saját céljai érdekében. Ebben az évadban Serena sem volt kiemelkedő, Lydia néni pedig egyenesen szánalmasan viselkedett sokszor. Önmagában nézve és az eddigiek folytatásaként is ez számomra egy nagy nulla volt. Annyira, hogy le is vontam egy csillagot az értékelésből, de kettőn is elgondolkodtam. Időközben kiolvastam a könyv folytatását is; az is irtózatosan pocsék volt, úgyhogy minden reményem elszállt a dologgal kapcsolatban. Ha már eddig eljutottam, megnézem majd a folytatást, de remélem, az ötödik évaddal lezárják, mert a sorozat totális mélyrepülésben van.

5. évad: Meglepő ez számomra, hiszen abszolút lemondtam a sorozatról; csak azért nézem, mert nem szeretek semmit félbehagyni, de ez az évad számomra sokkal, de sokkal jobb, nézhetőbb és izgalmasabb lett, mint az előző. Persze még mindig mélyrepülés a kezdetekhez képest, főleg szerintem a karakterek terén, de itt legalább voltak érdekes pillanatok. Két nagy hibája volt: egyrészt abszolút nem közeledik a cselekmény valamilyen értelmes lezáráshoz, másrészt a drámai részek túl hatásvadászok lettek, éppen ezért lehetett rájuk számítani és emocionálisan kicsit sem mozgattak meg. Természetesen még mindig June mindennek az alfája és omegája, de elviselhetőbb volt, mint az elmúlt pár évadban. Aki viszont számomra most csalódást okozott karakterfejlődésileg, az Nick volt. A lezárás szerintem nem lett túl erős, főleg érzelmileg. A cselekmény meg… nem igazán tudom, mire megy ki a játék. Ha jön a folytatás nézni fogom; némileg nagyobb most a lelkesedésem, mint anno a negyedik évad után volt.

Mintapélda arra, hogyan kell egy regényt feldolgozni úgy, hogy ne csak pusztán megfilmesítés legyen belőle, hanem hozzá is adjanak a történethez. Csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. A modernesítés nagyszerűen sikerült, a hozzáadott cselekményelemek csak jót tettek neki, több rétege lett, mint amit a regényből kiolvastam. A színészek profin játszottak, a válogatott zene is passzolt, a rendezés is nagyszerű. Kicsit néha sok volt a lassú közeli snitt, de még elviselhető mértéken belül maradt, és a végére jóval lecsökkent a száma. A karakterek is több réteget kaptak, mint ami a könyvből kitűnt. Ezeken kívül a látvány is gyönyörű, a színek harmóniája csodálatos volt, öröm volt nézni, hibátlan operatőri munka volt. Nézzétek a sorozatot, nem fogjátok megbánni!
Nolite te bastardes carborundorum. ;)

Először is nem olvastam a könyvet. Úgy vágtam neki, hogy szinte semmit nem tudtam a történetről, csak azt, hogy mindenki szereti, de végül én is csatlakoztam a sorozat rajongóihoz. Nagyon felkavaró, elgondolkodtató sorozat remek rendezéssel és színészekkel. Már a legelején magába szippantott a világ és ahogy néztem csak egyre több és több kérdés merült fel bennem, szóval muszáj volt darálni – már amennyire lehet. Merthogy voltak olyan részek, amiket csak nagyon nehezen tudtam végignézni. Legdurvábbak talán azok voltak, amikor a múltat mutatjákspoiler. Azzal, hogy ennyire a napjainkban játszódik nagyon valóságosnak hat az egész, mintha tényleg megtörténhetne mindez szép lassan, szinte úgy, hogy észre se vesszük az apró változásokat.

Mivel olvastam a könyvet, tudtam, mire számítsak. Ugyanakkor mégis értek meglepetések, hiszen vizuálisan átélni ugyanazt, mint amit olvastam, nem semmi volt. Izgalmas, érdekes, kegyetlen világot mutat be a sorozat, mégis van benne valami, amitől ott ragadtam a képernyő előtt.
Minden egyes évaddal erősebb ez a sorozat, erre most, az 5. évad nézése közben jöttem rá. Egy évad volt eddig, a harmadik, ami szerintem gyengébb, de a 4. és eddig az 5. évad is szárnyal.

A könyv ismerete nélkül, pár információ birtokában ültem le a sorozat elé. Jól megcsinált drámai disztópia, aminek várom a következő évadát. Valószínűleg a kevésbé sikerült filmet is meg fogom nézni.

Nem olvastam Atwood regényét, viszont láttam a 90-es filmet, az a könyv ismerete nélkül egy katyvasz volt, ide sorozat kellett, hogy maradéktalanul elénk tárja June világát. Elképesztő, hogy lehet egy ennyire utálatos társadalmat ilyen érdekesen ábrázolni, és még csak azt se tudom eldönteni, melyik évad tetszik jobban, az első, ami tele van újdonságokkal, vagy a második, ami akciódúsabb, pörgősebb. Mindkettő hihetetlenül izgalmas, a mondanivaló elgondolkodtató, a főszereplő telitalálat, a fényképezés csodálatos, de nem sorolom tovább, semmiben sem találok kivetnivalót. Ütős sorozat.