Onibaba (1964) 22

103' · japán · dráma, horror

A háború elembertelenítő hatását példázó kegyetlen rémmese a középkorban játszódik, a belső háborúk idején. Egy magára maradt fiatalasszony és anyósa abból élnek, hogy szamurájokat ölnek meg, értéktárgyaikat ellopják. A gyönyörű fiatal nő szerelembe keveredik egy szökött katonával, s ezzel… [tovább]

Szereposztás

Otowa Nobukoasszony
Yoshimura Jitsukofiatal asszony
Sato KeiHachi

Kedvencelte 3

Várólistára tette 38


Kiemelt értékelések

Lali 

Most láttam először e régről híres filmet, és mindjárt meg is néztem mégegyszer, mert annyira mély és sokrétű, hogy egy nézésre kissé elvesztem benne.
Nagyon nagy munka lenne erről most egy részletes (és spoilermentes) elemzést írni – bár biztosan megérné, mert kincsesház ez a film.
Az egyszer taláni, majdani elemzésig leginkább a Wikipédiát tudom ajánlani – ami viszont teljesen spoileres, tehát csak a film megnézése után javasolt az olvasása:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Onibaba

Nagyon szeretem az ilyen mélységű és sűrűségű filmeket. Sokban emlékeztet Pasolini Oidipusz király-ára. Mindkettőben a történelem előtti embert láthatjuk, és fölismerhetjük, hogy az ember lényege végül is örökre történelem előtti marad.
A japán kultúra – legalábbis szerintem – különösen alkalmas a történelem előttiség ábrázolására – bár lehet, hogy ők ezt másképp látják.

A film szerkezete szinte bartóki professzionalitású; elemzés nélkül is látható, érezhető, hogy a tökéletes kompozíció mögött valamiféle magasabb rendű szerkezet található.
Mindazonáltal nem kell elemezni ahhoz, hogy hasson, sőt, hogy zsigerig hasson ránk.
Valahol egészen az ősi idők félállati-félemberi mágiájához vezet el minket ez a lélekutazás és léleknyúzás.
Általában is, ahogy hatolunk beljebb és egyre beljebb az emberi lélekbe, úgy merülünk mélyebbre és egyre mélyebbre a történelem bugyraiban.
Csak a felszínünk modern. Ott a mélyben a történelem előtti idők embere él bennünk, 10 000 éve változatlan alakban.

Elemi erejű film.
Utólag nem csodálkoznék, ha több rendező a filmet annak idején látva felhagyott volna egy ideig a rendezéssel.

Kis költségvetésű, néhány szereplős, fekete-fehér film. Ennyi is elég – néhányaknak és olykor.
Szerintem kötelező darab.

Gothic01 

Szeretem a szimbolikus és mély filozofikus tartalmakat, de jelen esetben inkább tűnt úgy, hogy jórészt a semmibe akarnak belemagyarázni nagyon-nagyon sok mindent, méghozzá erőltetetten. Az, hogy még egy utolsó bokornak is szexuális töltetet akarnak tulajdonítani utólag, nekem inkább kétségbeesett és nevetséges, mintsem a komplexitás és precizitás bizonyítéka. Ez a fajta kultusz az, ami a mesterkélt zsenibuborék kategória.

A hangulatában van valami, ami eléri, hogy parázzon a néző, hogy azt érezze, egy másik világba került bele, ahol majdhogynem bármi megtörténhet. Valamilyen szinten valóban egy másik világ is a helyszín, egy mikrovilág, amibe alig-alig jutnak el a külvilág eseményei a korszakból és a térség területéből fakadóan, amiben könnyen leválasztódnak a civilizációról az emberek. Az alacsony költségvetés miatt a képminőség nem a legjobb még az évtizedhez mérten se, nagyon erősek a kontrasztok, sok az árnyékos rész; ezt a magam részéről imádtam, még sejtelmesebbé, még borzongatóbbá tette a légkört, és a díszletelemek kezdetlegességét is ügyesen elfedte. Ellenben sajnáltam, hogy nem használták ki az ebben rejlő lehetőségeket, és vitték kellően szürreális és elborult irányba a történéseket. Ha valóban botrányosat és emberi léttől elidegenedést akartak volna megpendíteni, akkor behozhatták volna még a kannibalizmust is akár a kirabolt katonákkal szemben. Tudom, hogy a 60-as években készült, és tudom, hogy még így is kivágta a biztosítékot, viszont nem mutat annyira nagy extrát, ha nem a mesterségesen kiskorúsított, 60-as évekbeli egyén fejével gondolkozunk. Az emberek a túlélésért ölnek, lopnak, manipulálnak és vadásznak, átgázolnak egymáson. Háború alatt meg főleg. Ebben nincs semmi olyan, amit 14 év felett ne tudna akárki… ebben nincs semmi felfoghatatlan szembesítés a nagy igazsággal.

Inkább drámának tudnám felfogni, mint horrornak. Aminek ráadásul az erkölcsi mondanivalója részint szájbarágós, részint idejétmúlt, részint soviniszta. Unalomig ismételték, hogy egy fiatal nőnek farok férfi kell, egy fiatal férfinak pedig lyuk nő kell, aki meg ezt meg akarja torpedózni – korrekt és értelmes megfontolásból is – , az a természet rendje ellen tör, amiért meglakol. Hurrá, szexuálnormativitás. A két nőt elég sokszor indokolatlanul tárgyiasították, a csupasz mellel alvásnak nem volt semmi értelme azon túl, hogy legyen mire felizgulnia a vaskalapos hagyományok közé szorított, hormontúltengéses nézőknek. Azt a nagy szerelmet se találtam, amiről az ismertetők ódákat zengenek, a lánynak és Hachinak körülbelül bárki megfelelt volna, akinek a célra megfelelő nemi szerve van, és Hachi többször is degradálóan nyilatkozott a lány értelmi képességeiről.

fayakezdet 

Nálam ez a film erős hetes, gyenge nyolcas.

Zakuro 

Nem tudom értékelni. Érdekes volt és borzongató, sokat megmutatott abból, meddig le tud aljasodni az ember, ha szükséghelyzetben van. De a vége… Mi a franc volt az a végén?


Hasonló filmek címkék alapján