Happy Sugar Life (2018–2018) 78% 12★

A téma érdekes, meg különben is, szeretem a Satou-hoz hasonló cuki, ám könnyen bekattanó karaktereket, vagyis a yanderéket. Egész jól hozza a formáját.

Az opening nagyon tetszik, az ending elmegy kategóriás. A szereplők aranyosak és cuki a rajzolásuk. A seiyuu munka nem volt kiemelkedő, sőt, néha kifejezetten zavart.

A téma és a pszichológiai horror kategória tényleg sok érdekességet tartogathatott volna, azonban az anime az én értékszemléletemnek több, mint gusztustalan, ráadásul mindenki traumatizált. A történet központjában Satou és az édi-bédi Shio-chan yurira hajló kapcsolata áll, de nem tudtam aranyosnak értelmezni a kettősüket.

A mellékszereplők elég színesek, azonban ez a sok elmebeteg és elmebetegség elég hamar unalmassá válik; én a sztori felénél, tehát úgy a hatodik epizód környékén kegyetlenül meguntam és igazából nem tudott újat mutatni. A vége sem kifejezetten lepett meg.

Mondanám, hogy van erkölcsi mondanivalója, tehát értékes anime annak ellenére, hogy miről és milyen formában szól, de nem igazán sikerült megtalálnom benne a jót, semmilyen értelemben.

Akit érdekel a téma, az nézze meg, de én nem kifejezetten ajánlom. Számomra hatalmas csalódás volt és nem a horrorisztikus részek miatt rázott tőle a hideg.

Ez egy nagyon érdekes egyben ijesztő anime az már biztos :D A történetét mindig meglepetést okozott. Érdekes ez az alapkoncepció. Mindenkinek mást-mást jelent a „szerelem" szó és több féle képpen is láthatjuk ezt egy-egy karakternél. A végén nagyon meglepődtem, és egyben tetszett spoiler A szereplők hát… eléggé érdekesek egytől egyig. A főszereplő spoiler, de ennek ellenére is nagyon cuki párt alkot Shio-val ♡ A többi mellék szereplőnek sincs ki a négy kereke, viszont szerintem ez bele illik a történetbe és érdekesebbé teszi. Az op-ja nagyon tetszett és az ed-je se volt rossz. Aki szereti az ilyesmi műfajt tuti nagyon szeretni fogja :D

Szélsőségesen végletes anime minden téren, kezdve az openinggel, a középpontban álló yandere karakter, a mellékszereplők személyiségei, a történetvezetés, az animáció vizuális stílusa: az egyik pillanatban elolvaszt a cukiságával, a következőben bedobja kontrasztként a legdurvább pszicho horrort. Én meg élek-halok ezért a creepycute vizuálért.
Akit nem triggerel már a legelső jelenet és hajlandó tovább nézni tudván, hogy ez bizony egy fullos pedo történet lesz, az elég szélsőséges érzelmekkel, változatos ösztönkésztetéssel, mentális betegségekkel, az erőszak különböző formáival fog találkozni. Itt ugyanúgy előfordulnak nők és férfiak is, akik kihasználják a hatalmukat, pl. átélhetővé válik, ahogy egy fiút összeroppant egy idősebb nő zaklatása. Ijesztő látni, ahogy még a legbetegebb karakterek is a tökéletesség látszatát fenntartva funkcionálnak a társadalomban.

Alapvető fogalmak meghatározásait kérdőjelezi meg.
– Család: ha azokra az emberekre értjük, akik törődnek velünk és szeretnek, akkor sokak számára ez nem a vér szerint legközelebbi személyeket jelenti.
– Szerelem: egy univerzális érzés volna, vagy mindenki egy sajátos verzióját éli át? Melyik az igazi(bb)?
Felmerülnek a gyerekneveléssel kapcsolatos kérdések is: Meddig és milyen áron lehet megvédeni egy gyerek ártatlanságát?

A legeslegutolsó jelenetet leszámítva nem tudok belekötni a történetvezetésbe. spoiler