A feszültség egyre nőtt, ahogy a richmondi High Oilers a következő kosárlabda bajnokságra készülődött. A város csupa izgalom volt a veretlen csapatnak köszönhetően, és a lelátók minden meccsen megteltek ujjongó szurkolókkal. Senki sem gondolta volna, hogy 1999. január 4-dikén a közösségben kitör… [tovább]
Carter edző (2005) 157★
Képek 5
Szereposztás
Kedvencelte 38
Várólistára tette 103
Kiemelt értékelések
Már egy ideje szemeztem ezzel a filmmel a Netflixen, de folyton halasztgattam a megnézését, de most végre megnéztem, és nagyon tetszett nekem. Annak ellenére, hogy Carter edző milyen kemény, és durva tud lenni, a belsője érzékeny szívet rejt, nagyon szerethető volt egész végig, spoiler A srácokat is nagyon bírtam, először tök meglepődtem, hogy Channing Tatum is szerepet kapott benne, nem számítottam rá, de nagyon bejött. :D Érdekes és tanulságos is volt ez a sztori, a mondanivalója is tetszett, hogy merjünk változtatni, hogy jobb életünk legyen. Szeretem az igaz történeten alapuló filmeket, és ez is nagyon tetszett nekem, tuti újranézős lesz ez még nekem. Nagyon bírtam Samuel L. Jackson karakterét, jól megformálta, és kihozta belőle a maximumot, amit tudott. :)
Nagyon szeretem a sportfilmeket. Főleg azokat, amik a kosárról szólnak. Igaz, nem játszom, de gyerekkorom óta apukámmal mindig nézem az NBA meccseit. Ez volt az egyik ok, amiért a választásom erre a filmre esett. A másik Thomas Carter miatt, aki az egyik kedvenc filmemet, a Csapatjátékot rendezte. Kíváncsi voltam, hogy mi hoz ki ebből a filmből. Nem csalódtam benne. Ugyanis a film csodálatos volt. Teljesen átéreztem a srácok helyzetét, miközben szurkoltam nekik, hogy ne csesszék el az életüket. Samuel L. Jackson zseniálisan alakította a szerepét, ahogy a többi színész is. :)
Önmagunkon felülemelkedni, merni változtatni, és ha kell szembemenni az árral. Akkor is, ha a környezet mást sem tesz, csak visszahúz. Erő, céltudatosság, kitartás.
Félelmetes az, hogy még maga az iskolaigazgató is eleve lemond a srácokról.
Nagyon jó az üzenete a filmnek, és az még inkább csúcs, hogy nem kitalált történet, így bárki kétkedő előtt példa lehet: másoknak sikerült már, nekem miért ne menne?
Egész jó film volt, Samuel L. Jacksonnak jól állt ez a szerep, és a többiek is jók voltak. A szereplők is egész szimpatikusak lettek és egyébként ez egy jó továbbtanulásra motiváló film :D Persze Magyarországon azért nem ilyen vészes a helyzet, hogy fémdetektor meg őrök kelljenek a sulik bejáratához, de lehet itt is motiválna pár embert a film. Tök jó lenne ha az iskolákban tényleg ilyen tanárok lennének, akik nem csak számon kérik az anyagot, hanem közhelyesen mondva az életről is tanítanak ezt azt. Ha nem csak a pozíciójuk lenne a hatalmuk forrása, hanem esetleg példamutatóak lennének és emberségesek, akikre fel lehetne nézni. Persze sima emberből is kevés az ilyen, megértem, hogy nem tudnak ennyi ilyen tanárt találni (nekem eddigi életem során 1-2 olyan tanárom volt akire azt mondom, hogy valóban tanárnak valóak).
Szóval Carter is egy ilyesmi figura, akinél a végére már örömmel csinálja az ember az 1500 fekvőtámaszt mosollyal az arcán :D
A srácok és FŐLEG a szülők rendkívül lassú felfogásúak voltak, nem nagyon esett le nekik, hogy a gyerekek boldogulása a tét, nem az, hogy most kosarazhatnak-e valami huszadrangú gimis csapatban (tudom Amerikában azért már az is komolyabb csapat, de azért na, még nem az élmezőny).
A film egy része kicsit átment Step up-ba, főleg, hogy még Channing Tatum is szinte eljátszotta ugyanazt a szerepet két egymást követő évben (Carter edző, aztán Step up). Itt is megvolt a kis szarkeverő bűnöző srác, a jó tanuló srác, a terhes barátnős srác stb.
Összegében voltak kifejezetten jó pontjai a filmnek, például Samuel L Jackson. 6/10
Elképesztő volt ez a film. Azért elkerekedett most a szemem mikor megláttam azt hogy „igaz történet alapján”, kicsit meglepődtem. Vissza a filmre, nagyon jó az üzenete. Ez a film egyszerűen motivál mindenre, nagyon sok pozitív „energiát” adott át miközben néztem. Nagyon elgondolkodtatott pár jelenet. Egész film alatt a szereplők miatt izgultam, hogy ne csináljanak vagy ne kerüljenek bele semmi hülyeségbe. Cruz miatt szó szerint fel-le ugrált a pulzusom, film eleje óta bíztam abba, hogy spoiler, amikor először kiment a tornateremből elbíráltam magamba, hogy spoiler. Aztán ugye spoiler, eddig nem szurkoltam egyetlen egy szereplőnek (bármilyen filmből) ennyire, hogy spoiler. Szerintem ezek után nem kell leírnom ki az egyik kedvenc szereplőm, de azért Worm barátomat se hagyjuk ki, egyszerűen imádom őt is :D
A kosárlabdás filmek mindig visszahozzák a gyerekkoromat, így a nosztalgiafaktor hatalmas volt. Na nem a gettó feeling jött vissza, mert szerencsére nem ilyen közegben pattogtattam a labdát, bár ilyen edzőm se volt… ilyenkor irigylem egy kicsit az amerikaiakat, hogy középiskolásként is színvonalasan űzhetnek egy sportot (és ahhoz felszerelés is van még a legnagyobb nyomornegyedben is).
Samuel L. Jackson nem tartozik a kedvenceim közé, de itt imádtam. Bárcsak több olyan szerepet vállalna, ahol nem valami mocskos szájú gyilkológépet alakít.
Egészen a film végéig egyébként nem voltam tudatában, hogy igaz történet alapján készült, de valahogy nem is lepődök meg. Amit viszont hiányoltam, hogy az ilyenkor szokásos stáblista mellé felsorakoztatják a valódi „szereplők” fényképeit, ez itt sajnos elmaradt.
Szeretem az ilyen típusú filmeket, mikor nehéz sorsú gyerekeket karolnak fel a jó cél érdekében kikupálják őket. Samuel L. Jackson nem a kedvenc színészem, van benne valami ami félelmet keltő számomra, de ebben a filmben szerettem. Jó lenne ha minden nehéz sorsú gyereknek lenne egy esélye.
Népszerű idézetek
Timo Cruz: – Nem attól félünk, hogy nem illeszkedünk be. Attól félünk, hogy mérhetetlenül erősek vagyunk. A fény az és nem a sötétség, ami megrémít. A játéka oly keveset számít a világnak, de semmi sem ér többet, mint mikor mások biztonságban érzik magukat ön mellett. Úgy kell ragyognunk, mint a gyerekeknek és nem csak keveseknek, de mindnek, és ha hagyjuk ragyogni ezt a fényt. Tudattalanul másoknak is megadjuk a jogot ugyanerre. Ahogy lerázzuk a saját félelmünket. A jelenlétünkkel szabadítunk fel másokat.
tanár: Junior Battle olyan, mint a napfogyatkozás. Mi ritkán látjuk, de olyankor mindig különleges.
Timo Cruz: Tudja, hogy ki vagyok én?
Ken Carter edző: Ahogy látom, egy összezavarodott és félénk fiatalember.
Ragyognunk kell, mint a gyerekeknek. Ez nem csak néhányunkban, mindenkiben ott van. És ha ezt a ragyogást szabadjára engedjük, tudat alatt másokra is hatunk, hogy ezt tegyék. Ahogyan megszabadulunk félelmeinktől, a jelenlétünk magától felszabadít másoka
Ken Carter edző: Ezer dollárt ajánlott az edző, ha elvállalom a csapatot.
– Négy hónapra? Nem mondhatsz nemet!