Air – Harc a legendáért (2023) 77% 116★

Éppenséggel a generációmban is jó sokan rajongtak már a kosárért, de talán egy kicsit tényleg később ütött ez be Mo-on. Egy biztos, csak a haverjaim kosármeccsét néztem végig életemben, a tetejében pedig napjaim eddig bezárólag Nike nélkül peregtek le. Nem nagyon tudott tehát ez a film különösebben megbirizgálni sehol. Van egy középkorú fazon magánélet nélkül, aki kosárőrült, és mivel már egy kényelmes állásban csücsül, szépen meggyőzi Jordant, hogy a Nike-val kezdjen. Ez alapból bármilyen nagy dolog, azért elég unalmas. Kívülről és belülről is láttam üzletkötéseket, persze nem USD-árfolyamon, de hát nem csak pénznemtől, hanem még a mennyiségtől függetlenül is ezek mind ilyenek. Bizonytalankodás, ráígérés, mosolygás, reprezentálás, görcs, és a végén alkohol a kimenettől függetlenül. A meglepetés viszont éppen amiatt ért, hogy mintha az alkotók is tisztában lettek volna ezzel, és nagyon tisztességes módon a középkorú fickainkat nem rángatták egyik pokolból a másikba. Volt némi idealizálás, nem mondom, de azért közben nem látszott, hogy itt valaki beszakítja az eget. Így viszont ráértek középkorú portrékat rajzolni. Ment nekik. Még röhögni is tudtam nem kicsiket. Nem mondom, hogy ezért megérte megnézni, de ha már megnéztem, ezért legalább nem bánom.

Nem is tudom, hogy hol kezdjem … totál meg vagyok hatva.
Hiszen ez kosárladba, hiszen Ő Michael Jordan.
Annyira elfogódott vagyok, mint Bulls rajongó, pedig nem ő a kedvenc játékosom. (Rodman fan vagyok), mégis szinte az egész filmet áthatja az a respect amit megérdemel.
Amiért ő harcolt, amiért ő dolgozott, fáradhatatlan, igazi példakép. Mindenki számára kell, hogy jelentsen valamit a neve.
A cipő ikonikus darab, nem ismerek olyan kosarast, akinek ne lenne beható véleménye a cipő és mára már az egész Air Jordan paletta kapcsán. Ennyi év elteltével sem kopott meg a név, a márka, az, amit képvisel. Az Air Jordan örök.
Örülök, hogy ez a film ennyire jó minőségű anyag: kifinomult, szelíd, alázatos és igazi tisztelgés ezelőtt az egész sztori előtt.
Elég sokat tudtam róla, és egész szokatlan dolgokat is láttam a filmben, de most ettől elvonatkoztatva írom: ez a film el kellett, hogy készüljön, és a nemrég Jordan nevével futó dokusorozatot is csodásan kiegészíti.
Michael egy sosem elfeledhető csillag, aki előtt úgy tiszteleg a film, hogy nem személyesíti meg igazán. Belőle csak egy van. Örülök, hogy senki sem próbálta meg egy színész mögé bújtatni a legendát. Ettől ennyire jó ez a film, hogy figyel egy olyan emberre, akire valóban érdemes.
Nem tudok belekötni, minden perce élvezhető azok számára, akiknek az Air Jordan többet jelent egy szimpla Nike terméknél.
Mindig is vágytam egy ilyen cipőre, úgyhogy a filmnek hála meg is veszem, életemben először nem törődve azzal, hogy mennyrie engedhetem meg magamnak. Engem megvett kilóra. Imádtam a filmből áradó nosztalgiát, a kifinomultan kezelt karaktereket. Afflek sokkal jobb rendezőnek, mint színésznek – ez is megállapítást nyert részemről.
Én elégedett vagyok.
Senki számára nem ajánlom, akinek nincs köze valamilyen módon a kosárlabdához, a Bullshoz vagy magához Jordanhez. Nem fogja átérezni, miért annyira jó és fontos ez a film.

a film humora az valami zseniális, nagyon nem számítottam rá, hogy ennyiszer felnevetek majd – volt egy jelenet, aminél olyan röhögőgörcsöt kaptunk a barátommal, hogy azt hittem kiküldenek minket a teremből :D
értékeltem, hogy a márkára épült a sztori 90%-a és Jordan csak kitöltötte a maradékot
a színészi felhozatalért nem voltunk annyira odáig, de Matthew Maher tagadhatatlanul nagy forma és vitte a hátán az egészet, ami a poénokat illeti

Nagyon szeretem az életrajzi filmeket és könyveket egyaránt (most déjá vu-m van, ezt tuti leírtam már korábban :D), pláne a sikersztorikat (szeretem látni, ahogy a jó energiák hatnak a világban), ráadásul a kosárlabdát is, és hát az összes kosaras cipőm Nike volt, szóval gyakorlatilag nem volt kérdés, hogy én ezt a filmet megnézem. Az már csak hab a tortán, hogy olyan színészek játszanak benne – Ben Affleck, Matt Damon –, akiket fiatal korom óta sok jó filmben láttam.
Nekem ez egy nagyon jó filmélmény volt. Amellett, hogy elmeséli, a Nike hogy tört be a kosaras piacra, és hogy született meg egy új márka, Jordan-mama személyében megismerünk egy olyan üzletasszonyt, aki a végsőkig kiáll a fia tehetsége mellett. Mindezt olyan humorral fűszerezve, ami nagyon jól illeszkedik a filmbe.
Valamikor régebben elkezdtem olvasni a Nike-sztorit Phil Night-tól, csak közbejött minden más. Na, hát most nagy kedvem lett folytatni.

Tanulságos és igaz, valóban csak merni kell. Hihetetlen honnan hova jutott a Nike. A tizenvalahány százalék részesedésből odáig, hogy megvette a Converse-t, aki korábban a piac felénél is nagyobb részét uralta. Bármi lehet.