Briliáns barátnőm (2018–2024) 91% 61★

Max Richter zenei aláfestése nagyon sokat ad a film hangulatához. Valóban egy kicsit fájdalmas, kicsit idegesítő és mégis szép. Ha azt mondanám, hogy egy barátság története mögé rejtett mexikói szappanoperához hasonlít, akkor sem lőnék nagyon mellé, ráadásul a karakterek neveit egyszerűen képtelenség észben tartani, mindenki Linu, Lila, Lanu, Ninu stb.
Mégis valahogy lehetetlen abbahagyni, ha egyszer elkezded, és bár Lilát néha én is meg tudtam volna ütni egy péklapáttal, és bár sokszor nem értettem, hogy Elena miért áll még szóba vele, mégis csodálom a kettejük barátságát és szánom a sorsukat. Mindenképp megindító történet nagyon szépen megírt gondolatokkal.
A történet nagyon jól bemutatja az Olaszországon belüli társadalmi rétegeket és azt, hogy mennyire szélsőséges élethelyzetek vannak.

Nekem ez nagyon tetszett. Beszippantott. A hangulata, a történések, a két lány barátsága. És annyira egyedi, nem sablonos. Várom a következő évadot.

Nekem kissé csalódás ez a sorozat. Iszonyú művinek érzem a díszletet, a színeket, a fényeket, a zenét és sokszor a színészi játékot is. A könyv óriási kedvencem, emiatt biztosan fogom nézni a következő évadokat, de természetesebb, életszerűbb jelenetekre számítottam.

nagyon szerettem a második évadot, akárcsak az elsőt, akárcsak a regényeket. elvarázsol. különösen tetszik, hogy rendkívül szöveghű, sőt ritka élmény ért a 2. évad nézése közben, mintha jelenetről jelenetre a könyv soraiból léptek volna elő a szereplők. beleszerettem a nyelvbe is. nem jártam még Olaszországban (egyhamar most nem is fogok), de amit tudok/elképzelek az olasz mentalitásról, az abszolút átjön ebből a sorozatból…ez a nyers szívósság, erő, szenvedélyes hozzáállás nemcsak az élethez, hanem a szürke mindennapokhoz. a casting is remekül sikerült. és a barátságnak azt az elemi részét mutatja be, ami folyamatos, széttéphetetlen, és nagyon ritka…főleg a mai világban…hogy bármely életszakaszban sodrodjunk is egymás mellé, mindig ott tudjuk folytatni, ahol korábban abbahagytuk. a két „brilliáns barátnő” végig igazi támaszai egymásnak, még akkor is, amikor úgy tűnik, hogy ellenségek. igazi macska-egér játék az övék.

Az első részek lenyűgöztek.
Olasz film lévén ugyan mondhatnánk, természetes, hogy a csodálatos olasz filmművészet legjobb hagyományaira épül a sorozat, de ez azért nem annyira magától értetődő, különösen sorozatok esetében nem.
A kezdeti képek a háború utáni, de már békeévekből egyszerre voltak teljesen realisták, ugyanakkor mégis azon túliak. Mutatják a sivár lakótelepet és Chirico metafizikus, szürrealista képeit látom bennük.
Ez az élmény, a valóság és a mögötte lévő költészet egyidejű, egymást átható megjelenítése végigkísérte az első évadot. A képek, a beállítások, és külső és belső események egy művészfilm erejét mutatták.
Mondhatni briliáns kezdés volt.

A második és harmadik évad is igazán jó volt, bár a varázslat már kissé kezdett kifakulni. Azt gondolom, hogy ennek leginkább a történet (azaz a film alapjául szolgáló regény) alakulása, alakítása az oka. Valahogy már a költészet is kevesebb lett, ahogy a főszereplők kiléptek a gyermekkorból.
Így is nagyon jó volt, de érzethetően és egyre inkább kezdett kissé túl- (vagy alul-?) írt lenni.
Szaporodtak a „hogy kerül a csizma az asztalra?” jellegű események, cselekmények, a fölvett, megemlített, de könnyedén elhagyott szálak.
Miközben maga a filmkészítés, a főszereplők és mások játéka továbbra is elsőrendű volt.

A negyedik, befejező évad azonban már komoly színvonalesést hozott, amit én egyértelműen a könyv számlájára írok. Nagyon széteső, kapkodó, csapongó lett.
A végére már az addig szeretett főszereplők karakteréből is elege lesz az embernek.
Az általában komor, fenyegető külvilág itt már szinte irracionálissá válik, mintha a szerző nem tudna másról írni, de arról is már csak listaszerűen.
Azt gondolom, hogy a történet, ami négy regényben jelent meg, az elején még tényleg csodálatos volt, de aztán egyre inkább mintha a kiadói kényszer irányítása alá került volna, s ezt a befejező regényre, évadra mindenképpen igaznak érzem.

Már ha befejező, mert azért a befejezésben odatett a szerző egy lehetőséget a történet, a regényfolyam továbbírására. Nem kellett volna, de hát egyébként sem tudta sajnos rendesen befejezni.

Azt mindenképpen hozzátenném még, hogy a sorozat lelkileg meglehetősen megterhelő, így csak azok és akkor veselkedjenek neki, akik elég jó passzban vannak elviseléséhez.

Ami a pontszerű értékelést illeti:
az első évad 10, a második 9, a harmadik 8, a negyedik 7 pontos.
Ennek az átlaga ugyan 8,5, de az, hogy sorozatok kategóriájában egy ilyen magas művészi értékűt láthattam – a filmes megvalósítás végig kiváló! – egyértelműn 9 pontot jelent.

Jelenleg a Max-on látható.

Irritáló és szép egyszerre.

Szerintem jól hozza a könyvet,ajánlom a könyv olvasása után .