Hívják a bábát (2012–) 91% 33★

Még folyamatban!
Ez az a sorozat, amit nem tudok darálni, mert megvisel érzelmileg. Egyértelműen imádom, nagyon-nagyon jól megcsinálták. A szereplők, a történet zseniális, de nincs olyan rész, amin ne bőgnék. De úgy igazán össze tudja facsarni a szívem. Szerencsére nem teljesen döngöli az embert a földbe, mindig megtartja az egyensúlyt. Teli van szívet-melengető részekkel, amikor meg azért pityergek, mert teljesen meghatódok.

Nagyon szerethető, bájos sorozat. Bár elég sötét témákat érint, sohasem megy el teljes depresszióba; inkább olyan feel-good hangulata van, ami nem rémül el a tényektől, de nem is merül beléjük annyira, hogy vagdosni akard magad (*köh*SixFeetUnder*köh*). A szüléssel kapcsolatos részletek eléggé korrektek, vannak mindenféle problémák meg folyadékok, és igazi, újszülöttnek kinéző újszülöttek is, amit amúgy ritkán lát az ember a képernyőn. Szóval az egész sorozat egyszerre reális és tündérmese-szerű, és amennyire hülyén hangzik ez a kombináció, annyira elvarázsolt a végkifejlet.

Imádom ezt a sorozatot! Akkor kezdtem el nézni, mikor a lányommal voltam várandós, és most, 3 év elteltével értem a végére (persze várom az új évadot), ismét babát várva. :)
9 évad alatt rengeteg szülést és terhességet érintő kérdés felmerült benne mindenféle betegségtől, komplikációtól kezdve az abortusz vagy a fogamzásgátló tabletta kérdéséig. Szerintem történelmileg is hiteles. Az ’50-es, ’60-as években játszódik és imádom, ahogy követik benne a divat változásait. Nem értek hozzá, de szerintem még az operatőri munkán is látszik, hogy próbálják visszaadni a kor szellemét a színekkel.
Az évek során az is nyomon követhető, hogy került be egyre inkább a szülés az otthonokból a kórházakba, ami ma is nagyon aktuális kérdés és sokan harcolnak azért, hogy ez a természetes élettani folyamat ne legyen túlmedikalizálva. A 9. évadban ez is előkerül, bár csak érintőlegesen és nem szájbarágva.
Bár ennyi évad alatt a szereplők sokszor változtak, nem volt olyan karakter, aki ne nőtt volna a szívemhez. Emlékszem, az első részekben vártam, hogy ki lesz a rosszindulatú szereplő, de ebben nincs ilyen. Persze ettől lehet, kissé szirupos, de szeretem ezt az emberi jóságba és esendőségbe vetett hitet, ami talán még L. M. Montgomery könyveiben jelenik meg hasonlóképpen.

Az 1. évadról nem írtam le, hogy szívmelengető, se azt, hogy a könyv után körülbelül ilyesmire számítottam, de ha a 2. évad a második kötet alapján készült, nekem azt el kell olvasnom! Ez az évad még jobb volt az elsőnél is, hogy csinálják?! Pedig Chummy egy rövid időre szünetre vonult benne – bár aztán jött helyette Reverend Applebee-Thornton, és úgy egyáltalán, nekem eddig a 2x04 epizód a csúcsok csúcsa a sorozatból –, és a Turner románc, ami a fandom egyik kedvence a sorozatból, engem annyira nem is érintett meg. Bár a pining jó volt… Mindegy, eddig ez az évad a kedvenc, és borongós őszi/téli estékre még mindig ideális néznivaló az egész sorozat.
A 3. évadban végképp ráuntam a Turner románcra, de attól még ezt a szezont is nagyon élveztem, bár sajnos az évadzáróval, illetve a karácsonyi különkiadással kétségtelenül lezárult egy korszak. Szomorúan bár, de el kell engednem az eredeti triumvirátust.