Indul a bakterház (1980) 84% 463★

Ha nem nézitek meg a filmet úgy taknyán tenyeröllek, hogy elered az orrod vére!
Filmen ennyit nem sűrűn röhögtem, mint ezen. Bendegúz egyszerűen zseniális, azok a beszólások. :O :))

Őszintén nem bánom, hogy nekem ez a magyar kultfilm eddig kimaradt. Nem találtam viccesnek, Bendegúz ráadásul olyan égitnivaló kölyök volt, akinek a csínytevései számomra már túlmentek a jóízlés határain. Maradjunk annyiban, hogy kipipáltam még egy pótolni való magyar filmet, de egyszer ez nekem bőven elég volt. Viszont a leveses jelenet tetszett.

Még gyerekként láttam egyszer apuval, most jó volt újra nézni egy igaz kult film a javából!
Otthon is, meg a munkahelyem is sokszor szoktak belőle idézgetni ezért is jó volt megnézni, jó emlékeket hozott fel!
Olvasztó Imre nagyon jól hozta Bendegúzt, egy igazi rosszcsont gyereket! :D
Még biztos hogy máskor is megnézem! :D
https://gifs.com/gif/indul-a-bakterhz-tasli-wmv-KBW8Vn
https://media.tenor.com/8aiLqKhUwN8AAAAM/food-bakter.gif

Sokadszorra is zseniális, és hát aktuális is, mint mindig. A könyvet is, és ezt is imádom.

Nálam klasszikus. Szeretem. Talán, mert vannak falusi gyökereim, így ismerősek a karakterek. Aki maximum turistáskodni jár néha-néha falura, mert „retekfesztivál” van éppen, és amúgy pedig törzsgyökeres (nagy)városi, az valószínűleg nem fogja úgy érteni, ahogy ezt érteni kellene. És jön a szemöldökvonogatás, meg az intellektuális fapofa. :D

Nagyon érdekesnek tartom, hogy minden idők legkedveltebb magyar filmje egy tárgyilagosan nézve ennyire csapnivaló film – illetve hogy az általunk, régi rajongók által vele eltöltött rengeteg idő mennyire rárakódott valódi sugallataira, jelentéstartalmára, a nyilvánvaló cselekménye alatt megbúvó rengeteg szomorú és ijesztő vetületre.

Anno Rideg Sándor regényét olvasva jöttem rá, miről is szól valójában a bakterház: ez a történet a két világháború közötti Magyarország vidéki mindennapjainak szörnyű ellentmondásairól és naiv, de lelkes szocialistaként felfoghatatlan kegyetlenségéről szól. Arról, hogy a vidék embere a konfliktusait bottal tudja csak intézni, hogy bánatát alkoholba fojtja, hogy a kísérteteket láncra akarja verni a vármegyeháza tömlöcében, hogy élete végéig dolgozik még szikkadt öregasszonyként is, mert bármennyire fárasztó, ez az élet rendje, veleje, maga az élet, és mert mindez olyan nyomasztó, ha felszínre kerül a bujaság, a testiség, amikor végre tombol a hús és a vér, akkor nincs szentség és határ, amin ne lehetne átlépni. És hát tény: mindezt egy gyerek szemén át bemutatni, ráadásul egy sorsa ellen lázadozó gyerekén, kétségkívül vicces. Így válik a társadalomkritika Tom és Jerry epizóddá, így lesz az emberi tragédiából slapstick komédia.
Ámde! Valószínűleg Rideg és a filmet forgató stáb is rájött, hogy az idealista ifjú kommunista szemével nézni a világot nem feltétlenül reális és egészséges, illetve hogy a nyomasztó, szomorú, üresnek érződő közegben élők világa valójában egyáltalán nem nyomasztó és szomorú, főleg nem üres, hiszen ez az ő világuk, az ő életük – tele az ő vágyaikkal, örömeikkel, pillanatnyi nagyszerűségükkel és bizony, boldogságukkal. Ezért nem hiba, és főleg nem felszínesség, hogy a bakterház a benne szereplő alakok barbársága helyett sokkal inkább szól arról, hogy megtanítson minket nevetni magunkon. Mert mindannyiunkban ott a bakter, ott az asztalhoz jajgatva letelepedő banya, ott az élet értelmét és nagyszerűségét két falat kukoricagombócban és egy kupa borban felfedező lókupec, de szerintem még a Csámpás Rozi is. Hogy nekünk „nem ez jutott” szürke mindennapi sorsként, örüljünk neki!
Viszont a film technikai oldalról nézve tényleg rossz: a forgatókönyv hányaveti, a rendezés esetleges, a vágások kényszerszülte maradék anyagok összevágásáról tanúskodnak egy-egy esetben. Szépek a vidéki életképek, de önismétlők, ezek sokszor csak egymáshoz ragasztják az összefüggéstelen jeleneteket. A műsoridő a maga 66 percével mai szemmel nézve tévébe már sok, moziba még kevés. Ellenpont a szereplőgárda, de a tévéfilmes produkciókban dolgozó színészek nagyszerűsége és kiemelkedő munkája egyáltalán nem újdonság, vagy különlegesség az átkosban készült magyar filmek esetében. Ám mindezt összeboronálva szerintem előbb utóbb színre lép (illetve most kezd épp felnőni) az a generáció, amelyik magyar létére már nem fogja érteni, nem fogja ugyanazt megkapni a bakterháztól, mint mi, illetve nagyon erős kétségeim vannak afelől, hogy a külföldi nézők értik-e ezt a filmet valójában…

De, és ez a pontszám alapján nem szorul bizonygatásra, szerintem a valaha volt legjobb magyar filmek között mindezzel együtt és mindezek miatt is helye van a bakterháznak! Rólunk szól, nekünk szól, nekünk segít nevetni saját magunkon. Aki még nem látta, nézze, aki még nem olvasta Rideg könyvét, feltétlenül olvassa!

Az örök klasszikus. A megunhatatlan.
Amit MINDEN magyar embörnek látnia kell egyszer.
Amin sírva röhögsz. Amiből megnézés után hetekig idézgetsz.
Imádom!

Ó, a magyar mémek kincsestára, de szeretlek.

Nem leszünk barátok ezzel a filmmel.
Bendegúz szerintem élvezte, ha kitolhat mindenkivel. Még azokkal is, akik jót akartak neki.
A „poénok” nem jöttek le.
Ha nem „kellett” volna megnéznem, nem vesztek semmit.

Gyerekkori klasszikus, olyan aranyköpésekkel, amiket majd' mindenki ismer. Nálunk szállóigévé vált az „Ilyen rusnya teremtés a még a kalendáriumba sincs!”, az „Ott a kísértet a ganénál!”, evésnél meg már megszokottá vált a „De szépen mozog a fületek!” apámtól :D Örök családi kedvenc. Szegény Olvasztó Imrét Isten nyugosztalja :((