Tündérlaki lányok (1970) 1

Boriska, a legidősebb Tündérlaki lány színésznő. Egy gazdag báró barátnőjeként, bőkezűen gondoskodik a mamáról, és három húgáról, így az egész család eredményes, erkölcsös, polgárhoz méltó életet élhet. Boriska szerelmes lesz és szíve más életmód felé húzza. A tüntetően szeretetteljes családi… [tovább]

Képek 6

Szereposztás

Béres IlonaBoriska
Csűrös KarolaOlga
Esztergályos CecíliaManci
Venczel VeraSári
Tomanek Nándora báró
Ladomerszky Margitmama
Szersén GyulaPázmán Sándor
Márton AndrásPetrenczey Gáspár
Tábori NóraMalvin
Miklósy GyörgyPista

További szereplők

Tündérlaki lányok (1970)
Rendező
Forgatókönyvíró

Gyártó
Magyar Televízió

Várólistára tette 7


Kiemelt értékelések

Londonna 

Már február-márciusban fontolgattam, hogy megnézem, de végül inkább csak elolvastam, és hagytam magam meglepni a színpadi feldolgozással. (Ami, meg kell, hogy mondjam, még mindig magasan a listám élén áll, hála Forgács Péternek és Pozsgai Zsoltnak a SAJÁT verziójukért.) Ez a tévéfilm egyébként egy harmadik befejezéssel zárul, szívemnek legkevésbé kedvesen, úgyhogy ilyen tekintetben sajnos a végére alább hagyott a lelkesedésem, de azért nem volt rossz. Béres Ilona és Venczel Vera nagyon tetszett, illetve Tomanek Nándor sem alakított rosszul, bár picit talán merevebbnek éreztem a kelleténél. A darabot olvasva – és színpadon látva is – nekem a báró úr egy [bár idősebb, mégis] fiatalos lelkesedésű férfi, persze csak a komor, arisztokrata páncélos külső mögött. Itt utóbbi megvolt, de az oldottabb pillanatok esetében nem voltak annyira magával ragadóak, mint…

Mindent összevetve azonban kedves kis történet ez, melyben személyes kedvencem a picilány, Sári. :-)

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Londonna 

– Pedig talán már nem is vagyok olyan kicsi! Talán már akad valaki, aki észrevette.
– Annál jobb. Annál hamarabb jön el magáért a mesebeli herceg fehér automobilján, hogy elvigye tündöklő palotájába.
– Az én hercegemnek nincs automobilja, sem tündöklő palotája.
– Szép kis herceg!
– Nekem a legszebb, mert szeretem.

Londonna 

– Olga nagyon rosszkedvű. Már megint nem nevezték ki.
– De te kedves vagy. Te meg Boriska. A másik kettő!… Megállj, ha legközelebb eljövök, kapsz tőlem valamit.
– Mit, Malvin néni?
– Megmanikűrözöm a körmödet. Ingyen! De ne mondd meg senkinek.
– Köszönöm. Kezit csókolom. […] Eddig úgyis csak a fogammal manikűröztem.

Londonna 

– Tulajdonképpen hány éves?
– Áprilisban múltam 16.
– 16! Borzasztó!
– Mit nevet, báró úr?
– Magamat… hogy így megöregedtem.
– Nem is igaz. A báró úr éppen olyan, mint volt. Nézzen csak a tükörbe!
– Azt hiszi? Hát, persze, magának már akkor is öreg voltam, amikor először látott… És most sem vagyok öregebb, csak öreg. Ez is elég szomorú.
– Rosszkedvű, báró úr?
– Mindig rosszkedvű vagyok, ha vénembert látok, és mindig jókedvű, ha fiatal lányra nézek.

Londonna 

– Boriska sokkal szebb, mint én.
– Maga éppen olyan szép. A szeme, a mosolygása… Nahát, furcsa.
– Mi furcsa?
– Hogy a kislányokból egyszerre nagylányok lesznek. Tegnapról mára, titokban, észrevétlenül. Jönnek, mint a tavasz! Tegnap még nem gondoltunk rá, és ma itt van. Ragyog, nevet, melegít…
– Na ugye, mindig mondom, hogy már nagylány vagyok, de leszavaznak.

Londonna 

– Ne szaladjon el, kis hálátlan! Én is ki akarom venni részemet a tavasz ragyogásából! Az ilyen magányos öregember jobban fázik, mint azok a fiatalok, akikre maga gondol.
– Nem gondolok én senkire.
– Meg aztán, lassanként meg kell szoknia, hogy férfiak szorongassák a kezét. Nyugtalanul, bizonytalan vágyakozással, biztatást várón, ígéretekre lesve…

Londonna 

– Amióta megtudtam Sáritól, hogy elmúlt 16 éves, hahaha… egyszerre nagyon megöregedtem.
– Vigyázzon! Most nem panaszkodik, hanem vádol.
– Kit?
– Engem. Hogy már nem vagyok elég szép, elég kedves, elmúlt a varázs, untatom. Udvarias férfi ilyenkor azt hazudja, hogy ő öregedett meg.
– Ah, ugyan, Boriska, miket beszél!
– Ha megcsalnám, biztos megfiatalodna.
– Lehet.

Londonna 

Boriska kedves, a becsületesség gyönyörű erény, csak nem szabad vele visszaélni.

Londonna 

– Maga pedig mondja meg annak a szerencsétlen szamárnak, hogy…
– Minek? Mást szeret.
– Mást? Hát, mert nem tudja, hogy maga szereti.
– És ha tudná?
– Bolond, akinek a maga szerelme nem kell. Annyi jóság, annyi gyöngédség sugárzik a szeméből… Senki sem olyan gazdag, hogy ezt a kincset visszautasítsa.

Londonna 

A legegyszerűbb megoldás természetesen az volna, ha feleségül venném. De nagyon jól tudja, hogy nem vehetem el. Nem azért, mert nem látom rá méltónak… de 50 éves koromban nem házasodom. Na, hát, ha 5 év előtt gondoltam volna rá…

Londonna 

– És ha ennek a kislánynak a szerelme csak amolyan gyerekes rajongás?
– Nem az. Ez kétségbeesett – és – halálos szerelem.


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján