Üvegtigris (Üvegtigris 1.) (2001) 75% 396★

Eddig még sosem láttam végig, most bepótoltam. Hát jó nagy marhaság az egész, se eleje, se vége, se története. A poénokon sem sikerült nevetnem, illetve talán egyen kettőn. Nagyon fárasztó, ásítoztam is közben rendesen. Ettől függetlenül Rudolf Péter még mindig kedvencem, és igazából miatta néztem meg a filmet.

Sületlenség az egész, de nagyon jól szórakozok rajta. Magyar filmek közül az egyik kedvenc. :)

Hogy tud valami közel két órán keresztül úgy lekötni, hogy közben nem szól az égadta világon semmiről?!
A kérdésre a válasz: Üvegtigris.

Őszintén szólva ennél pusztulatabb magyar filmet nem láttam még… Tény, hogy nekem érdekes, nem mindennapi vacak humorom van, ez a film egyáltalán nem tudott kicsikarni belőlem egy szánalmas mosolyt sem. Már az első fél órában ki akartam egyébként kapcsolni, de reménykedtem benne, hogy még számomra fog tartogatni a film valami jót, de hát nem igazán…Folytatni még akkor sem folytatnám ha fejbe akarnának lőni…

Halálos az összes rész! :)

@Andro értékelésében benne van minden hozzáfűznivalóm… Amiből a lényeg: „Értékelhetetlen szemét. A magyar filmipar szégyene. Közönséges poénok, alpári humor, ramaty színészi játék, nulla történet.”
:/ szenvedtem…

Talán a második és harmadik részhez írt értékelésemből már kikerekedhetett, mit tartok az Üvegtigris legnagyobb erényeinek, de az illendőség kedvéért kapja meg az első rész is, ami neki jár. Tartom magam ahhoz, hogy ez a mozi jókor volt jó helyen, a magyar közönségfilmek igencsak posványos sötét középkorát éltük éppen, amikor a legtöbbekhez eljutott DVD-n. Annak a kornak az egyetlen valamirevaló hazai sikerfilmje talán A miniszter félrelép volt, azon kívül pedig jószerével csak a klasszikus magyar mozik gyenge minőségű, a valósággal köszönőviszonyban sem álló remake-jeit próbálták ránk sózni. Ezekhez képest az Üvegtigrisben úgy volt meg a Macskajaj önironikus, őszinte, magunkon nevetni képes önfeledt humora, hogy egy pillanatig sem éreztette a nézővel, hogy lerobbant, elvadult, élhetetlen országban élnénk, sőt, még az áhított nyugati kényelem és életérzés lehetőségét is folyamatosan meglengette Lali orra előtt, csak hát a sztori mozgatórugója úgy kívánta, hogy ez végül sose váljon számára kézzelfoghatóvá.

Egyébként, bár technikailag lazán kapcsolódó jelenetek halmaza a film, nem igaz, hogy nincs benne összetartó erő. Ami azt illeti, szövevényes formában több is van. Egyrészt a vas, másrészt az Impala. Harmadrészt Lali útkeresése az életben, negyedrészt Csoki keménykedése, ami a film végére konkrét cselekedetté alakul. De egyébként is elmondhatjuk, hogy itt még nem öncélúan teszik a szereplők azt, ami igazán meghatározza őket a nézők számára: Gaben autónepper, így ő hozza a kocsit. Róka ócskaságokkal csencsel, ő hozza a vasat. Csoki megjátssza az amcsi keményfickót, meg is szerzi hozzá a stukkert és egy ponton rá is szánja magát a cselekvésre. Jószerével csak Cingárral nem tud mit kezdeni a történet, bár a bokszzsákos beszélgetésnél kiviláglik a figura pontos helye és funkciója a társaságban.
Mindehhez viszonyítva gondolom rendíthetetlenül azt, hogy a második rész kaotikus és jelenetről jelenetre széttart, illetve hogy a harmadik végképp szakít ezzel a világgal. De hát ezzel összefüggésben így már érthetővé is válik, miért megismételhetetlen egyszeri trükk az Üvegtigris.
Kapitány Iván jelenléte szintén nagyon érződik a mozin. A rendezés sokkal hangulatosabb és dinamikusabb, mint a folytatások esetében: ha egy-egy jelenet kimért és lassan is építkezik, maga a mozi egésze mégis sokkal feszesebbnek érződik. A párbeszédek hiába kaotikusak, tisztán követhetőek. Sokkal több az érdekes kameraszög, beállítás, néha mintha a negyedik fal ledöntésével kísérletezgetnének, persze csak a vicc szintjén. Dés László zenéje szinte már klasszikus.

Nagy jelentőségű film, természetesen ajánlott bárhol és bármikor!

Sokat nevettem ezen a filmen. A kedvenc szereplőm Sanyi volt. Tetszett a benne az, hogy egy egyszerű helyszínből sok mindent kitudtak hozni.

Sanyi most már örökre velünk marad.
Sanyikaaaaaa!

Szintén gyerekkori klasszikus, szüleim nagy kedvence (mint a Macska-jaj), szerintem most láttam életemben először rendesen, elejétől a végéig. Eddig külön-külön csíptem el a jeleneteket, úgyhogy a lényeget tudtam. Nem egy világmegváltó alkotás, nem is a legjobb magyar film, de iszonyúan vicces, néhol bekönnyeztem. Ráadásul szerepel benne a két kedvenc magyar színészem: Rudolf és Kálloy Molnár Péter (bár utóbbi csak nagyon keveset, de az talán a film legismertebb momentuma). Időnként talán fárasztó, de összességében korrekt kis vígjáték.
Ui: mikor megyek vissza a koliba, mindig elmegyünk ott, ahol forgatták. Olyankor muszáj nevetnem :D