Betty Blue (1986) 80% 37★

Soha nem mertem egészen mélyen belegondolni, miért ez az egyik főkedvenc filmem.

Valószínűleg a mély empátia miatt az elvetélt íróval kapcsolatban, és még inkább és elsősorban a mély, szenvedélyes szerelem megélése Betty és Zorg között (mindig hittem benne, 2007 óta tapasztalom is)… A befejezés pl. falakat döntő és évekig gondolkodtató.

Aztán biztosan benne van a szexualitás ábrázolása is. A testiség szerves és meghatározó része az életünknek, s ahogy Woody Allen mondta: „Úgy jó, ha egy kicsit mocskos” (értsd: ami jó mindkettőnek, és nem megszokás). Szókimondó képi ábrázolás, súrolva a pornográfiát, de közben a hangsúly ízlésesen mindvégig a szerelmen marad: pazar. (Az a jelenet, amikor Betty levágja a haját, és fokozódó őrületében nagyon pocsékul kifesti magát a vacsorához, Zorg odamegy hozzá, az arcára keni a paradicsomos tésztát, átöleli Bettyt, és közben minden szexuális felhang nélkül megfogja a mellét: mindent elmond a kapcsolatuk magától értetődő intimitásáról.)

Benne van persze a film képi és verbális néha fetrengő humora is, meg benne van a zene is; a befejező zene évek óta szerelmetesfeleségtársam csengőhangja.

Aztán ott van a zseniális szereplőválasztás, egytől egyig, bár tény, hogy a két főszereplővel azóta nem mertem más filmet megnézni.

A mozifilm-változatot nem is tudom, hányszor láttam. Aztán dvd-n a rendező változatot sikerült megszereznem. A magam részéről a mozifilm mellett állok ki, bár a rendezőiből is belefért volna ez meg az, de a bankrablós-jelenet iszonyatosan kilógott belőle (ahogyan a könyvből is), jó, hogy kivágták.

Ha tudjátok nézzétek, fogyasszátok, megéri!

A rendezői változatot néztem, és az azért megterhelő volt. Én Béatrice Dalle játékával annyira nem voltam kibékülve. Kissé amatőrnek éreztem. Nem merült ez eléggé a karakterében.
A történet erős közepes szép képekkel. A közepén mintha le is ülne, de az utolsó 30 perce erősebb, adva az egésznek egy kiemelést.

A rendezői (3 órás) verziónak ültem neki, ami hiába követte szinte szóról szóra a könyvet, valami mégis hiányzott. Főként az, hogy Betty személye ne irritáljon. Béatrice Dalle helyére valami attraktívabb hölgyeményt is találhattak volna, mert így az egész kárba veszett. Riszálhatta magát jobbra balra, akkor se hiszem el, hogy épelméjű ember gerjedne egy ilyen retardáltra. Jobban illik a Trouble Every Day-féle trancsírművekbe. És az, hogy a könyvet ennyire követték nem biztos, hogy jó ötlet volt, mert minden apró változtatás a visszájára sült el. Pl. a filmben elég nagy hangsúlyt kapott a Tequila rapide (fél órát biztos eliszogattak…). A könyvben ez hol volt?!? A dobermann helyett pedig beraktak egy németjuhászt. Normálisak ezek? Arról nem is beszélve, hogy a végéről meg lemaradt a bosszú jelenet – a könyv egyik leg(hang)súlyosabb része. Kérek egy újabb feldolgozást! Másik nővel és másik kutyával :)