A feleségem története (2021) 47

The Story of My Wife: The Reminiscences of Captain Storr
169' · francia, magyar, német, olasz · dráma, romantikus 16

Störr Jakab, a holland hajóskapitány, rögvest megkéri Lizzy, az elragadó francia hölgy kezét, amint meglátja. Boldognak induló házasságuk azonban a meghitt pillanatok mellett gyötrelmes órákban is bővelkedik. A kapitány érzelmi hullámverései a féltékenység tűpontos természetrajzát és a férfi-nő… [tovább]

angol
angol · magyar
magyar

Szereposztás

Gijs NaberStörr kapitány
Léa SeydouxLizzy
Louis GarrelDedin
Luna WedlerGrete
Simone CoppoRidolfi
Josef HaderHerr Lange
Nayef RashedHabib
Ralph Berkinorvos
Jasmine TrincaViola
Romane BohringerMadame Lagrange

További szereplők

Kedvencelte 8

Várólistára tette 135


Kiemelt értékelések

Haspók 

Nem tudom hányast adjak rá, de azt kijelenthetem, hogy Gijs Naber arcának minden rezdülése a lehető legőszintébbnek hatott és egyszerűen lenyűgözött ez az ember, amilyen átéléssel adta át Störr kapitány érzelmeit. Annyira megszerettem és annyira megsajnáltam szegényt..amikor aztán ráébredtem arra is, hogy azonosulni tudok vele, spoileramikor az ilyen erősen átélt érzelmekről van szó, legyen az barátság vagy szerelem..Nem minden ember tud így szeretni, de akik igen, elmondhatom, hogy sok fájdalmon kell keresztülmenniük emiatt.
Hogy tetszett-e a film? Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. Túl hosszúnak találtam, kevés volt benne a történés, Léa karaktere nem volt jól kibontva, jól jött volna egy kis narráció is belé, de Naber jelenléte valahogy megmentette valamennyire ezt a filmet.

TLD 

Úgy látszik, mégiscsak megalapozottan kapott a film néhány lehúzó kritikát még a nyáron. Enyedi Ildikó mesterien ábrázol emberi kapcsolatokat, szerelmet, intimitást, párkapcsolati kérdéseket, s rendkívül eredetien ötvözi a pszichológiát a varázslattal; Füst Milán méltán híres regényének általa történő megfilmesítése így különösen érdekelt.

Ha eltekintünk az adaptáció tényétől és milyenségétől, ez egy közepes minőségű és szükségtelenül elnyújtott film egy már-már érdektelen párkapcsolatról (a pár egyik tagja sincs kibontva annyira, hogy valamiféle empátiát keltsen), esetenként sztereotip nemi szerepek és kapcsolati helyzetek bemutatásával. Még csak egyenes vonalú elidegenedés-történetnek sem mondanám, mert a kapcsolat hol nagyon meleg és idilli, hol meg váratlanul hideg és szürke, az átmenetek pedig ritkán vannak megmagyarázva (a személyiségek ellentmondásainak körüljárásával lehetne ezt a rapszodikusságot magyarázni, mint ahogy az a Testről és lélekről esetében történt, de személyiségek itt nem igazán vannak). A leginkább az zavart, hogy a kevés bevállalósabban tálalt kapcsolati konfliktust, erőszakot is rögtön ellensúlyozza a film valami gagyi, a történet szempontjából semmilyen jelentőséggel nem bíró komikus jelenettel vagy poénkodással, így a nézők minden feszültebb rész után megnyugodva felsóhajthatnak és nevetéssel lazíthatnak. Szóval, ha nem veszem figyelembe a könyvet, olyan öt csillag.

Ha tekintetbe veszem, hogy mit módosítottak a regényhez képest, akkor valamivel rosszabb a helyzet. Az eredeti egy E/1-ben elmondott történet egy kezdettől fogva bizonytalan szavatossági idejű párkapcsolatról, két külön univerzumba tartozó személyiség viszonyáról, érdekfeszítő meditálás az elmúlásról és halálról, mindez egy nem túl magas érzelmi intelligenciájú, először ütök aztán kérdezek típusú hajóskapitány elbeszélésében. Hogy Füst Milán egy ilyen személyiség belső monológjait is hitelesnek hatóan ábrázolta, és hogy a kapcsolati idegenséget egy szereplő elbeszélésén keresztül is érzékletesen festette le, az az író jelentős fegyverténye. Enyedi Ildikó filmje nem próbálkozott meg azzal, hogy ezt a Störr kapitányt bontsa ki és hozza közel a nézőkhöz, inkább átalakította és kommerszebbé tette a figurát. Elsősorban azzal, hogy megmacsósította és társadalmi szempontból elfogadhatóbb karaktert csinált belőle, a regénybeli kívülállóságnak itt kevés nyoma van. A filmbeli Störr spoiler A párkapcsolati konfliktusok és erőszak bemutatásánál a regény nem fogta vissza magát, itt mindez sziruppal van adagolva – ez különösen annál a jelenetnél érezhető, amikor spoiler. Továbbá: a regényben az is kiderül még Störr elbeszélésén keresztül is, hogy a nőnek mi a problémája ezzel a kapcsolattal, miért következik be az elhidegülés (már ha nem volt kezdettől fogva hideg az egész viszony), a vászonra vitt történetben viszont kevésbé.

Nem tudom, mi az oka, hogy Enyedi ilyen elcukisított filmet csinált, de remélem, ezután visszatér a tőle megszokott színvonalhoz.

5 hozzászólás
vanilka_lilka 

Különleges film volt, de nem vagyok benne biztos, hogy valójában annyira tetszett…
Az kétségtelen, hogy a színészek csodásak voltak, valahogy hangulatból, vagy érzésből játszottak, ezért a filmnek lett egy igazán intim és olyan mesélős érzete, ami kicsit andalgós, de a báj meg a humor sem hiányzik belőle. Tetszett az, ahogyan a zenéket használták, tetszett a húszas évek hangulat, a kosztümök, a gyönyörű enteriőr és az is, hogy az egész film vizuálisan egy ilyen melankolikus-puha púderszínben játszott. (És muszáj megemlítenem, hogy amikor megláttam Louis Garrel-t, borzasztóan izgatott lettem, milyen csoda már az, hogy egy magyar rendező filmjében tűnik fel!)
Ami viszont nem tetszett: a film hossza. Mert én tényleg nézek Tarantino-t meg Üvöltő szeleket, de ott indokolt az ilyen hosszú játékidő, itt viszont szerintem nem. És ez a felesleges elnyújtás nemcsak, hogy lefárasztja a nézőt, de valahogy tönkreteszi a film ritmusát is, egyáltalán nem lehetett megítélni, hogy melyik ponton lehetünk most, de ez nem izgalmas volt, hanem tényleg fárasztó.
És még egy dolog, ami nem feltétlenül negatívum, viszont nekem nagyon meghatározó az élményében hogy A feleségem története ízig-vérig francia filmnek érződik. Nem magyar filmnek, hanem franciának. A színészek miatt is, természetesen, de bizonyos helyzetek, a férfi-nő kapcsolat, ez a típusú érzékiség, az elidegenedés felfestése nagyon „franciás” volt és szerintem a karakterek is, főleg Léa Seydoux nagyon bájos, nagyon szabad, mégis nagyon femme fatale-érzetű nője, aki mindennek a középpontjában állt.
Szóval tetszett-e? Fogalmam sincs. Talán meg kellene néznem még egyszer, ahhoz viszont idő kell még, hogy erre vágyjak is.

McMurry

A regényt korábban már olvastam, nagy hatással volt rám, a kedvenceim közé tartozik. Izgatott lettem, mikor megláttam, hogy adaptáció készül belőle, kiváltképp Enyedi által, akitől pedig film van a kedveltek között.
Önmagában nem zavart volna a hossza, ám annak függvényében igen, hogy szerintem fontos részeket hagyott ki, a könyv elejéből és végéből. Így kevésbé teljes a kép, hogy hová érkezett (vagy hát nem érkezett), és honnan indult a kapitány. Ha nem csal az emlékezetem, házasságáig csaknem minden tapasztalata annyi, hogy kiskorában tetszett neki egy lány (vagy az anyukája?), illetve később az ablakban megleste valakivel az éppen öltöző bejárónőt/szobalányt. Tehát kimaradt a személyiségét alakító, fejlődése szempontjából is fontos időszak. Ehhez jön a csekély ön- és emberismeret, majd az eléggé véletlen-és kalandszerű házasság Lizzyvel, akit nem igazán tud kezelni (bár az ő labilitását, szeszélyeit egy összetettebb lelkületű egyén sem biztos, hogy tudná). Eleve nem igazán passzolnak, Störr a kiszámítható, kissé egydimenziós kenyérkereső, tárgyilagos, racionális, nem annyira „szerető típusú” férfi, Lizzy meg fiatal, csapongó, folyton élményekre, kalandra, impulzusokra vágyik. Így a kapitány félreérti Lizzy flörtöléseit is, ami persze, nem egy jó érzés, de továbbra is kitart mellette, viszont bizalmatlan is, és túlzásokba esik. Ami a végét illeti, azt hiszem, a regényben valahogy képbe kerül két fiatal lány, mindkettőjüknél jó eséllyel indul (itt is a fizikai adottságaival hódít kezdetben), majd ismételten félresiklik a dolog. Ezért is van jelentősége a filmet nyitó és záró monológjának.

a_girl92

Nem volt rossz eleinte még tetszett is de aztán unalmassá vált számomra egy idő után és szerintem nagyon vontatott és el nyújtott lett …már alig vártam hogy vége legyen …meg jó hogy meghívtak a moziba:D

Gabriella_Balkó 

Vizuálisan és zeneileg nagyon szép film, főhajtás az operatőrnek és a zeneszerzőnek, de naaaaagyon hosszú film. Valamelyik jelenetekkel kevesebb lehetett volna. Egyébként engem kifejezettem zavart benne az a 3 (?) szexjelenet, azt pl. lehetett volna rövidíteni, nem vett el volna semmit a film értékéből. Lizzy karakterét meg nem szerettem meg, sőt, annyira számító és manipulatív személy volt, a pálfordulásaitól meg a falra másztam.
A könyvet nem olvastam, de megvan a könyvtárban, úgyhogy felkerült a listára.


Népszerű idézetek

Ódor_Endre 

– Higgye el, a világ nem ránk van szabva…nem való nekünk…a lelkünknek. Nem vagyunk otthon. Szóval ne csodálkozzon…

Ódor_Endre 

– Tanácsot adni úgysem lehet. Az illanásról beszélnék, hogy az élet nem egyéb, mint játékos változatok sora, és hogy hasztalan keresünk mögöttük bármi fenségeset, tervszerű értelmet vagy magasabb célt, mert nincs mögötte semmi.

Ódor_Endre 

– Most mondja meg őszintén, hisz ön egy magasabb intelligenciában?
– Magasabb…mi nyavalyát hord itt össze?
– De, de nem hisz a világ tervszerűségében, a csillagokban?
– A magukfajta miért mindig a csillagokkal jön, miért nem mondjuk a répával?
– Répával?
– Ugyanúgy a természet csodája, mint egy csillag, nem?

Ódor_Endre 

– Én ezt már harminc éve csinálom, lúdtalpam és reumám lett, annyit caplattam utánuk.
El se hinné kérem, hogy mire képesek az asszonyok. Én úgy tapasztaltam, kedves uram, hogy nem létezik olyan, hogy ártatlan asszony.


Hasonló filmek címkék alapján