A feleségem története (2021) 20

The Story of My Wife: The Reminiscences of Captain Storr
169' · francia, magyar, német, olasz · dráma, romantikus 16

Störr Jakab, a holland hajóskapitány, rögvest megkéri Lizzy, az elragadó francia hölgy kezét, amint meglátja. Boldognak induló házasságuk azonban a meghitt pillanatok mellett gyötrelmes órákban is bővelkedik. A kapitány érzelmi hullámverései a féltékenység tűpontos természetrajzát és a férfi-nő… [tovább]

angol
angol · magyar
magyar

Szereposztás

Gijs NaberStörr kapitány
Léa SeydouxLizzy
Louis GarrelDedin
Luna WedlerGrete
Simone CoppoRidolfi
Josef HaderHerr Lange
Nayef RashedHabib
Ralph Berkinorvos
Jasmine TrincaViola
Romane BohringerMadame Lagrange

További szereplők

Kedvencelte 3

Várólistára tette 115


Kiemelt értékelések

Haspók 

Nem tudom hányast adjak rá, de azt kijelenthetem, hogy Gijs Naber arcának minden rezdülése a lehető legőszintébbnek hatott és egyszerűen lenyűgözött ez az ember, amilyen átéléssel adta át Störr kapitány érzelmeit. Annyira megszerettem és annyira megsajnáltam szegényt..amikor aztán ráébredtem arra is, hogy azonosulni tudok vele, spoileramikor az ilyen erősen átélt érzelmekről van szó, legyen az barátság vagy szerelem..Nem minden ember tud így szeretni, de akik igen, elmondhatom, hogy sok fájdalmon kell keresztülmenniük emiatt.
Hogy tetszett-e a film? Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. Túl hosszúnak találtam, kevés volt benne a történés, Léa karaktere nem volt jól kibontva, jól jött volna egy kis narráció is belé, de Naber jelenléte valahogy megmentette valamennyire ezt a filmet.

TLD 

Úgy látszik, mégiscsak megalapozottan kapott a film néhány lehúzó kritikát még a nyáron. Enyedi Ildikó mesterien ábrázol emberi kapcsolatokat, szerelmet, intimitást, párkapcsolati kérdéseket, s rendkívül eredetien ötvözi a pszichológiát a varázslattal; Füst Milán méltán híres regényének általa történő megfilmesítése így különösen érdekelt.

Ha eltekintünk az adaptáció tényétől és milyenségétől, ez egy közepes minőségű és szükségtelenül elnyújtott film egy már-már érdektelen párkapcsolatról (a pár egyik tagja sincs kibontva annyira, hogy valamiféle empátiát keltsen), esetenként sztereotip nemi szerepek és kapcsolati helyzetek bemutatásával. Még csak egyenes vonalú elidegenedés-történetnek sem mondanám, mert a kapcsolat hol nagyon meleg és idilli, hol meg váratlanul hideg és szürke, az átmenetek pedig ritkán vannak megmagyarázva (a személyiségek ellentmondásainak körüljárásával lehetne ezt a rapszodikusságot magyarázni, mint ahogy az a Testről és lélekről esetében történt, de személyiségek itt nem igazán vannak). A leginkább az zavart, hogy a kevés bevállalósabban tálalt kapcsolati konfliktust, erőszakot is rögtön ellensúlyozza a film valami gagyi, a történet szempontjából semmilyen jelentőséggel nem bíró komikus jelenettel vagy poénkodással, így a nézők minden feszültebb rész után megnyugodva felsóhajthatnak és nevetéssel lazíthatnak. Szóval, ha nem veszem figyelembe a könyvet, olyan öt csillag.

Ha tekintetbe veszem, hogy mit módosítottak a regényhez képest, akkor valamivel rosszabb a helyzet. Az eredeti egy E/1-ben elmondott történet egy kezdettől fogva bizonytalan szavatossági idejű párkapcsolatról, két külön univerzumba tartozó személyiség viszonyáról, érdekfeszítő meditálás az elmúlásról és halálról, mindez egy nem túl magas érzelmi intelligenciájú, először ütök aztán kérdezek típusú hajóskapitány elbeszélésében. Hogy Füst Milán egy ilyen személyiség belső monológjait is hitelesnek hatóan ábrázolta, és hogy a kapcsolati idegenséget egy szereplő elbeszélésén keresztül is érzékletesen festette le, az az író jelentős fegyverténye. Enyedi Ildikó filmje nem próbálkozott meg azzal, hogy ezt a Störr kapitányt bontsa ki és hozza közel a nézőkhöz, inkább átalakította és kommerszebbé tette a figurát. Elsősorban azzal, hogy megmacsósította és társadalmi szempontból elfogadhatóbb karaktert csinált belőle, a regénybeli kívülállóságnak itt kevés nyoma van. A filmbeli Störr spoiler A párkapcsolati konfliktusok és erőszak bemutatásánál a regény nem fogta vissza magát, itt mindez sziruppal van adagolva – ez különösen annál a jelenetnél érezhető, amikor spoiler. Továbbá: a regényben az is kiderül még Störr elbeszélésén keresztül is, hogy a nőnek mi a problémája ezzel a kapcsolattal, miért következik be az elhidegülés (már ha nem volt kezdettől fogva hideg az egész viszony), a vászonra vitt történetben viszont kevésbé.

Nem tudom, mi az oka, hogy Enyedi ilyen elcukisított filmet csinált, de remélem, ezután visszatér a tőle megszokott színvonalhoz.

5 hozzászólás
Ascyra 

Én azt hiszem felesleges túlbonyolítanom a véleményem a film megtekintését követően, nagyon röviden: inkább nem tetszett. Hosszabban, lásd @TLD véleményét.
Egyetlen dologgal egészíteném ki azt: az a plusz egy csillag szerintem azért jár tőlem, mert én nem olvastam Füst Milán ezen művét (sem), ezért el tudtam vonatkoztatni, nem volt mihez feltétlenül tartani magam. De ez a film pontosan olyan, mint egy só nélküli étel, egy fűszer nélküli keleti étek. Nagy döbbenet számomra Léa Seydoux is, akinél ezúttal egyáltalán nem tudom megítélni, hogy karaktere volt szintén ennyire színtelen vagy a színésznő nem érezte magáénak a szerepet. Rettenetesen csalódott vagyok, arra számítottam, hogy ok, nekem biztosan tetszeni fog. Hát nem :(
Színtelen, sótlan, szagtalan, és egy idő után, kb. a film felétől inkább idegesítő, érhetetlen a motiváció, aztán ezt követően pedig érdektelenné válik.

3 hozzászólás
vanilka_lilka 

Különleges film volt, de nem vagyok benne biztos, hogy valójában annyira tetszett…
Az kétségtelen, hogy a színészek csodásak voltak, valahogy hangulatból, vagy érzésből játszottak, ezért a filmnek lett egy igazán intim és olyan mesélős érzete, ami kicsit andalgós, de a báj meg a humor sem hiányzik belőle. Tetszett az, ahogyan a zenéket használták, tetszett a húszas évek hangulat, a kosztümök, a gyönyörű enteriőr és az is, hogy az egész film vizuálisan egy ilyen melankolikus-puha púderszínben játszott. (És muszáj megemlítenem, hogy amikor megláttam Louis Garrel-t, borzasztóan izgatott lettem, milyen csoda már az, hogy egy magyar rendező filmjében tűnik fel!)
Ami viszont nem tetszett: a film hossza. Mert én tényleg nézek Tarantino-t meg Üvöltő szeleket, de ott indokolt az ilyen hosszú játékidő, itt viszont szerintem nem. És ez a felesleges elnyújtás nemcsak, hogy lefárasztja a nézőt, de valahogy tönkreteszi a film ritmusát is, egyáltalán nem lehetett megítélni, hogy melyik ponton lehetünk most, de ez nem izgalmas volt, hanem tényleg fárasztó.
És még egy dolog, ami nem feltétlenül negatívum, viszont nekem nagyon meghatározó az élményében hogy A feleségem története ízig-vérig francia filmnek érződik. Nem magyar filmnek, hanem franciának. A színészek miatt is, természetesen, de bizonyos helyzetek, a férfi-nő kapcsolat, ez a típusú érzékiség, az elidegenedés felfestése nagyon „franciás” volt és szerintem a karakterek is, főleg Léa Seydoux nagyon bájos, nagyon szabad, mégis nagyon femme fatale-érzetű nője, aki mindennek a középpontjában állt.
Szóval tetszett-e? Fogalmam sincs. Talán meg kellene néznem még egyszer, ahhoz viszont idő kell még, hogy erre vágyjak is.

Gabriella_Balkó 

Vizuálisan és zeneileg nagyon szép film, főhajtás az operatőrnek és a zeneszerzőnek, de naaaaagyon hosszú film. Valamelyik jelenetekkel kevesebb lehetett volna. Egyébként engem kifejezettem zavart benne az a 3 (?) szexjelenet, azt pl. lehetett volna rövidíteni, nem vett el volna semmit a film értékéből. Lizzy karakterét meg nem szerettem meg, sőt, annyira számító és manipulatív személy volt, a pálfordulásaitól meg a falra másztam.
A könyvet nem olvastam, de megvan a könyvtárban, úgyhogy felkerült a listára.


Hasonló filmek címkék alapján