Álmodozók (2003) 103

0 díj · 1 jelölés

Párizs, 1968 májusa. A diákok az utcára vonulnak, hogy a francia oktatási rendszer ellen tiltakozzanak. A munkások hamarosan követik őket és néhány nap leforgása alatt az elégedetlenkedők száma akkorára dagad, hogy kezdi komolyan veszélyeztetni a fennálló politikai rendszert. Isabelle és… [tovább]

angol

Képek 30

Szereposztás

Eva GreenIsabelle
Louis GarrelTheo
Michael PittMatthew
Robin Renucciapa
Anna Chancelloranya
Jean-Pierre KalfonÖnmaga
Jean-Pierre LéaudÖnmaga
Florian CadiouPatrick
Pierre HancisseRajongó
Valentin MerletRajongó

További szereplők

Kedvencelte 39

Várólistára tette 145


Kiemelt értékelések

Nicole88

A leírás alapján teljesen mást vártam, nem mondom, hogy egy pörgős filmre számítottam, de őszintén nekem elég unalmasra sikeredett…
Az Álmodozók beavatási út…. írja a adatlap, hát nem tudom… olyan hatalmas tapasztalatokat nem szereztek a fiatalok (legalábbis szerintem)
Abszolút egyszer nézős!

fayakezdet

Másfél éve is nyolc pontosra értékeltem és most is erős nyolcast adok rá. Már csak részletekre emlékeztem belőle, viszont többször eszembe jutott, ezért újranéztem.
Szerintem életszerűen visszaadták a hatvanas évekbeli francia hangulatot (legalábbis én elhittem). Viszont valami plusz szálat vihettek volna a történetbe, valamiért hiányérzetem volt a film végén. Ettől függetlenül akit vonzanak az ilyen jellegű filmek, annak kötelező darab.

ophe_lilka

Tényleg kicsit Utas és holdvilág-érzetű film, de annyira nagyon szeretem a szépségét, a hangulatát és a lassú, andalgós történetet. Azt is szeretem benne, hogy sokrétű és sok mindenről szól. Egyrészt szól a furcsa szerelmi háromszögről, a fiatalságról és szabadságkeresésről, lázadásról, énkeresésről, a mozi szeretetéről… De amitől nekem igazán sokat mond, az a lezárás, az elválásuk. Az utolsó jelenet, amikor Theo és Isabelle nem hallgatnak Matthew-ra és otthagyják, belevetve magukat az erőszakos tüntetésbe, az a pillanat az, amikor benne is és a nézőkben is realizálódik, hogy ők sosem fognak összetartozni. Igaz, hogy a testvérek sokat tanítottak Matthew-nak, de egyre világosabbá válik, hogy nekik is kéne tanulniuk tőle, nekik kell kilépniük a való világba. De a végén egyértelművé válik, hogy sosem lesznek képesek rá, nekik ez az egész csak egy játék, menekülés a valóság elől a saját képzelt ideológiáik és díszleteik mögé és amíg ők ketten nem válnak el, addig ebből sem fognak kilépni. Szóval bármennyire is csábító az Álmodozók, ne legyünk örökké Theo-k és Isabelle-ek.
(Louis Garrel…jajj a szívem)

Lunemorte

Bugyután elvont francia sziámi céltalanság.

lilla_csanyi

Egy film azoknak, akik rettentően sokat szeretnék látni Eva Green p*náját és a melleit.

Kino

Határozottan jobb, mint a regény, pedig sok helyen hű marad hozzá. Leginkább a befejezésben jobb. Bertolucci itt sem csinál belőle titkot: a szenvedély egy vákuum.

STVN 

Merész. Szépen fényképezett dráma. Eva Green elég bevállalós. ;)

Mr_Waters

Les enfants terribles és Utas és holdvilág harmadszorra is megírva, és filmre rakva, szerencsére, mert Eva Greent nem rossz meztelenül látni, de jó, hogy azért ennél több a film. Mondhatni: pokoljárás. A pokol eleinte mennyországnak tűnik.


Népszerű idézetek

ancsr

Matthew: Yes, I'm drunk. And you're beautiful. And tomorrow morning, I'll be sober but you'll still be beautiful.

Dyngo

– Elvárod, hogy ezt megegyem?
– Te elvártad, hogy megfőzzem.

1 hozzászólás
David_Lakner 

Theo: Isa okos, de nem tudja, hogyan kell kezelni a szülőket. Elég, hogy ismerjük mindenüket. Le kellene tartóztatni őket! Hogy megvallják, eskü alatt, a bűneiket! És vidékre száműzni őket, hogy önkritikát gyakoroljanak, és átnevelődjenek!
Matthew: De már vidéken vannak.
Theo: A tengerparton. Az nem ugyanaz.

rocketdog

Before you can change the world, you must realise that you, yourself, are part of it. You can't stand outside looking in.

ancsr

Isabelle: Oh, Matthew. How nice of you to keep my image close to your heart.

Sadie 

– Mindenkinek van egy apja.
– Igen, de a tény, hogy Isten nincs, nem jelenti azt, hogy ő a helyére léphet.

ancsr

Matthew: I was one of the insatiables. The ones you'd always find sitting closest to the screen. Why do we sit so close? Maybe it was because we wanted to receive the images first. When they were still new, still fresh.

Ódor_Endre 

If shit could shit, it would smell just like Jacques.


Hasonló filmek címkék alapján