Az idő urai (1982) 83% 121★

Még mindig nem tudok róla összefüggő mondatokban beszélni. Nagyon, nagyon szeretem, elképesztően elgondolkodtató, gyakran nagyon sötét. A karaktereknek mindig két oldala van, a negatívabb személyiségek sem teljesen negatívak, a pozitívak sem maradéktalanul pozitívak. Az önző Matton is bebizonyítja, hogy hiába borzalmas alak, de az akarata félelmetesen erős. Az üzenet, a háttérjelentések elképesztően sokrétűek, szerintem nem is lehet röviden összefoglalni, az idővel való játék pedig zseniális. Az egyik legjobb rajzfilm, amit valaha láttam.
Azt pedig nagyon sajnálom, hogy Yves-Marie Maurin életében nem kapta sorozatosan a díjakat, és nem volt annyira sok szinkronszerepe. Két rajzfilmben hallottam, és egyértelműen bekerült a kedvenc szinkronszínészeim közé.

Először moziban néztem meg gyerekként. Nagy hatást gyakorolt rám. Még álmodtam is vele többször. Nem tudtam, mi a címe, de később rátaláltam. Most már képregényben és DVD-n is megvan. Szerintem nagyban hozzájárult sci-fi elhivatottságomhoz.

Amióta az eszemet tudom, ez megvolt képregényben. Micsoda szerencse.
Ki tudja, hova kallódtam volna enélkül.
Harmincas éveimben láttam a filmet. Óriási élmény volt a gyerekkorból megmaradt képi emlékeket megelevenedni látni, -hallani.

Mindig is szerettem a sci-fit, de gyerekkoromban ez a rajzfilm kimaradt nekem – most pótoltam. Annakidején a Mézga Aladár különös kalandjai (1973–1973) sorozat volt a meghatározó nekem sci-fi téren.
Jelen alkotás látszólag igen egyszerű történettel rendelkezik – egyedül van egy kisfiú egy bolygón és egy kis robot (Miki) segítségével próbálnak neki egyesek segíteni, hogy megmeneküljön. Kb. a közepéig untam kicsit, de aztán amikor megjelentek azok a szárnyas lények, felpörögtek az események. spoiler Még megdöbbentőbb volt, amikor spoiler… A vége tök kiszámítható volt, de majd egyszer újra nézem a gyerekkel. :-)

Még mindig az egyik legjobb francia animációs filmnek (és egyben a magyar animáció egyik csúcsának) tartom
Művészi igényű rajzok, csodálatos fantáziavilág, a látványvilágot nézve egy kicsit fura, hogy egy több, mint harminc éves alkotásról van szó. Laloux egészestései közül is ez a kedvencem, holtversenyben a Gandaharral.
Nagyon elgondolkodató, erőteljes alkotás, akárhányszor nézem meg, mindig újfajta értelmezési lehetőség jut eszembe. Aki tud franciául és meg tudja szerezni, nagyon ajánlom, hogy olvassa el a könyvet, szembetűnőek a különbségek, de ritkán van olyan, hogy egy adaptációra azt mondom, hogy kiegészíti a könyvet, pedig cselekményében alig-alig egyezik meg a kettő.
Nyelvtanuláshoz is nagyon jó, szépen és érthetően beszélnek benne, az eredeti szinkron pedig kiemelkedően jó lett. A frelont viszont nem tudom megbocsátani, hogy a magyar verzióban így hagyták. Ez olyan, mintha Charlemagneként tanulnánk Nagy Károlyról töri órán.
A végén mindig sírok, ami nálam nagy szó, a zenéje pedig egyszerű, de nagyszerű.
Saját értelmezésem:http://the-frenchie-girl.eblog.hu/az-ido-urai-konyv-es-…

Korábban sosem hallottam erről a rajzfilmről, nekem valahogy gyerekként teljesen kimaradt. Nem is baj, mert egyáltalán nem gyereknek való.
Kiváló történet és művészi igényű rajzok, de nekem azért hiányérzetem van. A végső fordulat nagyon meglepő volt, de valahogy kidolgozatlannak érzem, sok kérdés maradt bennem, szóval ilyen szempontból nem az igazi.
Ettől még nagyon érdekes darab, érdemes megnézni.

René Laloux rendezése, Moebius írása és grafikai világa gondoskodnak arról, hogy valami nagyon egyedit adjon a film. Nagyon ügyesen árnyalt karakterek, jó történetszálak és valami egyszerre nagyon idilli és nagyon nyomasztó hangulat lengi be a filmet. A történet izgalmas, kiszámíthatatlan, de még sincs igazán túlbonyolítva, pont olyan, ami egy igazán jó sci-fihez kell.

Gyerekként láttam először és húszon éves szemmel újranézve nem csodálom, hogy anno keveset értettem meg abból, hogy mi, merre, hány méter, mivel még most sem teljesen tiszta a kép. Nehéz elhinni, hogy egy francia, időutazós, rajzfilm (!) jobban megkavarja az embert, mint egy Nolan-féle „Interstellar”, ami pedig szintén nem egy esti mese.

Kicsi koromban is imádtam és most is.

Nekem egy kicsit disneysre sikeredett, de a kis gnómok cukik voltak. A rajzok szépek és a sztori meglepő. A pici gnómok nekem is a kedvenceim voltak, mély igazságokat mondtak.