Kedves ellenségem (1985) 78% 59★

A Kedves ellenségem, egy számomra nagyon kedves filmes alkotás!
A 80-as 90-es években voltam abban az életkorban, amikor kialakult a filmes ízlésem. Star Wars, Indiana Jones, Alien stb. és sok más film mellett ez az alkotás is meghatározta az én filmes irányultságomat.
Számomra az a film, amiben idegen lények, űrhajók, űrcsaták vannak, a mai napig a kívánság listám élére kerülnek, és törekszem rá, hogy megnézem őket, aztán vagy mosolygok a végén vagy húzom a szám szélét.
1985-ben, miután Wolfgang Petersen A tengeralattjáróval a háborús film műfajában, a Végtelen történettel pedig a mese (akinek jobban tetszik fantasy) műfajában készített maradandót, leforgatta német-amerikai koprodukcióban ezt a nagyszerű sci-fi drámát. A film mondanivalója örök érvényű; egyrészt, amit nem ismersz, azt ne ítéld el látatlanban, illetve valaminek vagy valakinek a megítélése alaposabb megismerése után sokat változhat, bár talán ez nagyjából ugyanazt jelenti.
Amikor először láttam általános iskolás koromban nem ezen általam leírt tényezők miatt tetszett, inkább az érdekes lények, az űrjárműnek és űrcsaták, idegen planéták miatt szerettem meg. Most pedig mind a kettő miatt bírom. A maszkokon, trükkökön természetesen látszik a kor, de én ezzel már a nosztalgia faktor miatt sem foglalkozom, meg más miatt sem, amiről már sokat írtam. Ezek csak eszközök, melyek segítségével egy nagyszerű történetet meséltek el számunkra a film alkotói.
A forgatókönyvíró nagyon ügyes munkát végzet, mert aránylag kis mozgástere volt a kevés helyszín és szereplő alkalmazása miatt. A Kedves ellenségem egy színházi darab is lehetne, a mondanivalót a színpadon is kellően érdekes formában be lehetne mutatni, olyan kevés helyszínnel operál és így valósult meg egy igazi sci-fi dráma „kamara” darab.
Dennis Quaid talán a második legjobb alakítása ez a Wyatt Earp Doc Holliday szerepe után. A film elején „nagypofájú” vadászpilótaként teljesen másként gondolkodik, mint a film végén; az átélt tapasztalatokból tanul és okul, felfogása változik. Ezt szokták a karakter jellemfejlődésének nevezni.
Az ember és a drák kényszerű közös életük során nemcsak drámát kapunk, hanem néha mókát is, sok vicces jelenet miatt a film sokkal jobban élvezhető minden korosztály számára.
A film vége kissé giccsesnek is tekinthető, szerintem itt belefér és nekem így is tetszik.

Kismilliószor láttam gyerekként, nagyon tetszett.(Mindig rettegtem a gödör alján tanyázó lénytől. :) )
Igazán remek sci-fi, a műfaj rajongóinak mindenképp ajánlom.

Nemrégiben olvastam el a novellát, ami alapján a film készült. Az írásmű is óriási élmény volt, de a film befejezése szebbre sikeredett. Ellenben a könyv katarzisa jobb volt. Ritkán írok ilyet, de két, egymástól egy ponton elkülönülő sztoriról van szó, amik egyformán jól sikerültek. Ez esetben pedig szükséges is volt az, hogy átírják a történetet, mivel a könyv jó része csak beszélgetés, filozofálgatás és túlélési praktika volt, ami a vásznon nem lett volna túlzottan izgalmas.