Amadeus (1984) 86% 259★

A 3 órás rendezői változatot néztem meg.
Ez a film egyfelől zseniális (a zseni alkotásmódja, a muzsikák, az operarészletek, az orraládörgölős humor stb.), másfelől viszont Mozart idegbeteg ábrázolásával (még akkor sem, ha a színészi játék briliáns, a nevetés meg hátborzongató) nem bírok azonosulni… Értem én a koraérettséget, az apja elleni lázadás szeszélyét, a szabadság ízét és korlátnélküliségét, a túlzott öntudatát, a túlcsorduló önbizalmát (mondjuk van is mire), mások lenézését, meg az összes zseni attitűdöt, de akkor sem… Másféle rossz jellemet álmodtam magamban neki (kevésbé ilyen tikkelő őrültet, noha pont ilyen szélsőségeset), ez valahogy nem passzol a muzsikájához a fejemben, pedig az mindig lenyűgöz.
Forman filmje nem véletlenül nyert annyi díjat. Mindet megérdemelte egytől egyig. Salieri bámulatos… spoiler és hideg és kegyetlen, mondhatni sátáni…
Hatással bíró film.

Legelőször gyerekfejjel láttam, amikor szinte fel sem fogtam, mit látok, mi történik lélektanilag a karakterekkel, azóta pedig eltelt pár év, mégis nagyon tisztán emlékeztem az egész filmre. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ennyire nagyhatású film. Egy remekmű A zseniről, a komolyzene géniuszáról.
Természetesen a film egyik legmeghatározóbb része maga a muzsika, viszont a színészek mellette elképesztően fantasztikusak. Tom Hulce-t nézve nem is tudom, kit látok, egy zsenit vagy egy őrültet. Vagy inkább mindkettőt. Mintha zenét lélegezne.
Nagyon jó dráma. Nagyon jó. Végig megoszt, mert a dramaturgia teljes hatása alá von, majd szinte azonnal újra és újra elképeszt, és ezt végig váltakozva. A történetvezetés nem ereszt, a hang- és képvágás megint csak briliáns. Salieri személye pedig egy külön beszédtéma. A középszerűek szentje.
Zseniális darab, elnézést, nem tudok róla nem szuperlatívuszokban beszélni.

A film nézése közben két dologtól érhet el a Mozartéhoz hasonló őrület; magától Mozart nevetésétől, illetve Eszenyi Enikő szinkronjától. (Előbbi szórakoztató, utóbbitól elnézést kérek, de még az életkedvem is elröppent.) Egyébként meg ezt a filmet legalább egyszer látni kell. Imádtam a színészi játékokat.

A rendezői változatot láttam, ami 3 órás, mégsem untam egyetlen percét sem. A színészek zseniálisak, ahogyan azt már előttem is írták, a jellemábrázolás tökéletes, és Mozart tehetsége valami egészen elképesztő…. Ez nem a kritika része, de pont ma gondolkoztam el rajta, hogy már mennyire nem hiszünk a csodákban, mostanra már mindenki szkeptikus, és ha valami csodával határos dolog történik mindenki számítógépes trükköt vél mögötte. Mindezt úgy, hogy azt pedig mindenki elismeri, hogy csodagyerek vannak, voltak és lesznek is. Gyerekek, akik 6 évesen már komponálnak…, elfogadjuk, hogy léteznek, akkor a csodákban miért nem hiszünk? Költői a kérdés, csak eszembe jutott.

Szerintem, ha Archeimer-kórban szenvednék, ezt a nevetést akkor sem felejteném el. Még biztosan újranézem, mert a színészi játék, ami itt jelen van, az valami hihetetlen. Pontosan ilyen őrültnek képzeltem az egyik kedvenc zenészemet, Tom Hulce remekül megragadta a jellemét. Nem is csodálom, hogy Oscar-díjas, ha ezt az Akadémia figyelmen kívül hagyta volna, akkor tényleg kijelenthetnénk: az Oscar fabatkát sem ér.

Nagyon szeretem ezt a műt, még emlékszem általános iskolában mutatta nekünk meg az Ének tanárunk. Már akkor is megfogott. Mozart örült nevetése, és hogy milyen bolondos figura. Meg persze Salieri is őstehetség. A zenekről nem is beszélve. Mindig is kedveltem Mozart zenéit, mert gyönyörűek.
https://www.youtube.com/watch…

Azt a leborult szivarvégit! Ezért a filmért megérte éjfélig fent maradni.
Az a nevetés..! Zseniális.
Sajnos nem tudom hogy mennyire hiteles a film, nem tudom hogy az igazi Mozart is ennyire vidám, őrült, eszelős ember volt-e de a film szempontjából azt mondom mindegy.
Amit felépített, a kép a zsenikről, nos az velejéig igaz.

Nekem ez nagyon tetszett. Egyetlen dologgal nem tudtam azonosulni, ez az őrült nevetés és hogy néha ilyen idiótán viselkedett volna Mozart. Szerintem zseni volt és őrült is egyszerre, de valahogy másfajta őrültséget képzeltem el nála. Ennek ellenére én megadtam a tíz csillagot. Nem bánom hogy a három órás verziót néztem, mert egyáltalán nem tűnt soknak. Végig lekötött, a történet is érdekes volt és a színészek is tetszettek nekem.

A három órás rendezői változatot néztem meg.
F. Murray Abraham nagyszerű volt, csakúgy, mint a jelmezek, a díszlet és a zene. Nekem kicsit sok volt Mozartnak ez az őrültsége, nem hiszem, hogy ennyire durva lett volna a helyzet.
Magyarul kezdtem el nézni, de nem bírtam (főleg Eszenyi szinkronját – még jobban lebutította Constanze karakterét), így végül eredeti nyelven néztem meg.
Nagyon jó film, bátran ajánlom!

Zseniális film Salieri – állítólagos – ellenszenvéről Mozart iránt. A színészek kiválóan játszanak, és a film kellő humort is szolgáltat, főleg Mozart nevetésével :D Hosszúsága és témája ellenére szerintem bármilyen korosztálynak ajánlott. Első ízben még általános iskola 7. vagy 8. osztályban láttam, és már akkor elvarázsolt.