A per (1962) 30

The trial · Le procès
119' · francia, nyugatnémet, olasz · dráma, thriller, rejtély 16

Joseph K. kishivatalnok egy reggel arra ébred, hogy rendőrök hatolnak be szobájába és közlik: eljárás indult ellene. Az önmagát ártatlannak valló gyanúsított semmit nem tud a per kiváltó okairól, a városban azonban mindenki az ő ügyével foglalkozik. A kitaszítottság súlyos lelki terhet ró K.… [tovább]

Képek 3

Szereposztás

Anthony PerkinsJosef K.
Orson WellesHastler ügyvéd
Romy SchneiderLeni
Jeanne MoreauMiss Burstner
Akim TamiroffBloch

Kedvencelte 7

Várólistára tette 47


Kiemelt értékelések

rocketdog 

Ha a felettes én pornót rendezne, azt hiszem pont ilyen lenne az eredmény.

fayakezdet 

Sokkal jobban szeretem a fekete-fehér filmeket, mert valamiért jobban át tudja adni a hangulatot ez a képi világ. Legalábbis az ilyen, nem is tudom hogy mondjam, szürreális filmeknél. Régóta szemezgettem már ezzel a filmmel, de a minap megkaptam Puzsér Róbert – A hét mesterlövésze c. könyvét. Így most bőven tudok honnan meríteni, ha jó filmet akarok nézni.

mohapapa 

Szóval három dolog van ezzel a filmmel és velem kapcsolatban.

1. Szégyen vagy nem, de nem olvastam még az alapját képező Kafka-regényt. Nem elvetemültségből, csak valahogy, bármennyire is ott van a polcomon, nem kerültünk szoros kapcsolatba.

2. Ez a film kiváló bizonyítéka annak, amiről Nicolas Carr [[http://moly.hu/konyvek/nicholas-carr-hogyan-valtoztatja-meg-agyunkat-az-internet|ír az internettel kapcsolatban]]: az információk kapkodó fogyasztása egy idő után türelmetlenné, felületessé teszi az agyunkat, sokkal nehezebben állunk meg „egy-egy virág előtt” gyönyörködni, elmélyülni, megfigyelni, értékelni. Ez egy ’62-es film. Ráadásul fekete-fehér. Még azt sem lehet mondani, hogy lassú lenne. Mégis, a szürreális díszletek, a szürreális beszélgetések, illetve elsősorban a szürreális kafkai alapötlet (bár… ha belegondolok rövid és eseménytelen találkozásaimba a joggal kapcsolatban, a fenét szürreális: realisztikus) szinte determináltan magában hordozza, hogy a mai ember már nem tud semmit magáénak érezni belőle. Teszem hozzá: vagy mert tapasztalatlan, vagy mert nem gondol bele.

3. Minél inkább ízlelgetem: a film zseniális. A szereplőválasztás is. Anthony Perkins, a maga nyakigláb, buzis határozottságával, a magáért kiállni próbáló, de őt menthetetlenül elpusztító gépezettel szemben, valami kiváló döntés volt. A nem permanensen, de néha egyértelműen túl finom mozdulatok, nőiesen maga alá húzott lábak és az arcjáték keménysége, a sugárzó céltudatosság kettőse törékenységében is vállalhatóan keménnyé teszi a figurát.

Josef K-n átrobog a jog, illetve e a jogot fegyverül, eszközül használó hatalom. Közhely: K még azt sem tudja meg, voltaképpen mivel vádolják. Ahogy próbál utánajárni, mit is követhetett el, úgy gabalyodik bele egyre jobban a bűnösségébe. Fenyegető emberek, fenyegető terekben (az első jeleneteken kívül voltaképpen az egész film lepukkant gyárépületekben, hatalmas terekben játszódik, szürreális létrákon, folyosókon mászkál az antihős/hős), érthetetlenül fenyegetőn viszonyulnak még a saját embereikhez is (a rendőrök megkorbácsolása), hát még Josef K-hoz. A fenyegetettség megkérdőjelezhetővé tesz minden kapcsolatot, kollegalitást, barátságot, rokoni kapcsolatokat, vonzódást, szerelmet, mindent, és ha a kapcsolatok megkérdőjelezhetők, akkor tulajdonképpen nem marad semmi.
Josef K hiába áll ki önmagáért, hiába próbálja érvényesíteni a jogait, kideríteni, mi is a vád ellene, hiába próbál jogi orvoslatot találni az Orson Welles által olyan pazarul gusztustalanra formált, here-ügyvéd által, rá kell jönnie: a vád és az ügyvédek egykutya, farkasnak farkasnak sohasem, a kisember vendég csak a jog véres, álságos szentélyében, de nem szívesen látott, pusztán csak inkább tálalni való vacsora, mintsem fogyasztó vendég.

Josef K sorsa tulajdonképpen már film elején eldől: kikerülhetetlen. Akkor is, ha valami félreértés okán kerül csak be a jog darálójába. De mert tiltakozik, mert küzd, mert nem hajtja a fejét önként a tiló alá: elpusztítandó ellenséggé válik, hiszen a Jog ellen harcol, megkérdőjelezi annak képviselőit, nem tiszteli a Hatalom embereit, tehát a hatalmat magát sem.

Orson Welles filmje nem könnyű film, sem megfogalmazásában, sem mondanivalójában. Orson Welles filmje a mai fogalmak szerint nem modern film, mert bár látványos, látványa művészi, és tény, ami tény, majd hatvan éves látvány; ha ez a mondanivalójából, mármint a látványéból nem is von le semmit, csak mai szemünket egy kicsit át kell állítania a három déhez és az internet pörgéséhez szokott agyunknak.

Orson Welles filmje egy nagyon jó film!

Horváth_Evelyn 

Bajban vagyok. Borzasztóan vontatottnak és kaotikusnak éreztem, de mégis… Már nagyon régen olvastam a könyvet, de erősen megmaradt a szorongató érzés. Na, ezt a film tökéltesen áthozta. Anthony Perkinst imádtam. Nagyon szépen játszott, gyönyörűen beszélt. Ez utóbbit azért emelem ki, mert valahányszor kicsit motyogva mondott valamit, mindig kizökkentem, hogy elmondjam magamban, hogy ez mennyire hiteles és emberi. A képi világot emelném még ki. Anyukámat borzasztóan zavarta, de szerintem zseniális az operatőri munka. Nagyon vagány. Pár jelenet kissé izzadságszagú lett, meg zavaróak a folyamatos nagymonológok (didaktikusnak éreztem). Szerintem túlélte volna mindenki, ha random hölgyek nem másztak volna rá a mi drága K-nkra. Na, se all in all. Maga a storyline engem nagyon zavart, de a látvány és a képi interpretációja a szövegnek marha jó volt. Már emiatt megéri megnézni.

Bubuckaja 

Nem akarom összehasonlítani a könyvvel, de összehasonlítom a könyvvel.
Franz Kafka A per című regénye alapján készült. Hát, ezt tényleg az alapja volt.
Igazából követte a könyvben lévő főbb eseményeket, de kötelező olvasása helyett, ezt megnézni nem ajánlom.
A párbeszédek is majdnem ugyanazok voltak, mint a könyvben.
És voltaképpen minden mást megváltoztatott, és mivel mindenbe belenyúlt a rendező, így a párbeszédeknek semmi értelmük nem lett, a jelenetek sorrendje érthetetlen volt.
Kafka szűk, zárt tereket használ. A filmben nagy csarnokok, termek jelennek meg.
Ez akkor vicces, amikor a könyvbéli padlás jelenet egy óriási pályaudvaron játszódik. A padláson Josef rosszul lesz a szűk, levegőtlen, meleg, poros tértől. Na de egy csarnokban mitől nem kap levegőt? Meg azt mondják neki, ami a könyvben is benne van, hogy nem tilthatják meg a lakóknak, hogy a padláson teregessenek. Khm. Egy pályaudvarszerű iratlabirintusban?
Értem én, hogy a terek nagysága azt akarta szimbolizálni, hogy mily kicsiny is az ember a hivatalhoz képest (ja kötelezőt spórolóknak mondanám, hogy Josef bankban dolgozik, külön irodája van). A labirintusszerű házaknak is van jelentése, de ez Kafka szűk tereiben is megvan.
Szóval nem tetszett. Egyszerűen érthetetlen eseményhalmaz lett így. Josef K. személyisége se jött teljesen át. @Ross kérdezte is, hogy hogy van az, hogy egy pillanatban még tökös gyerek, aztán meg összeesik. :D

Gabriella_Balkó 

Csak arra emlékszem, hogy egy sportnap után néztem a moziban, este fél 10-es kezdéssel, és a közepe táján már kezdtem laposakat pislogni. Lehet, hogy a fáradtság miatt, de valószínűleg a film sem kötött le túlságosan. És hosszú volt.

#Lumiere
#Febiofest 2015


Hasonló filmek címkék alapján