Penge (Penge 1.) (1998) 74% 293★

Nagyon szeretem ezt a filmet, ez az egyik kedvencem Wesley Snipes-től. Tök jól áll neki ez a szerep, pörgős, szórakoztató, akciódús, vérengzős, és látványos is, izgalmas. spoiler Már annyiszor láttam régebben is, és most kedvet kaptam hozzá, hogy újranézzem. Végre egy olyan horrorfilm, ami nem borzalmas. XD Csak az a szőke nyivákoló csaj ne lenne benne, és Quinn, akkor még jobb lenne. :-D Frost karaktere is tetszett, és Karené is, de leginkább Penge és Whistleré. Nagyon jó páros voltak, bírom az öreget, annyira jó fej, bírom a beszólásait. :-D spoiler Penge szerkóját imádtam, nagyon jól áll rajta a ruha, és az egész szerelése nagyon menő, pl a kardja. :-D

Nem rossz, de egy kicsit hosszú, a végén már nagyon untam a fővámpír ripacskodását. Nem mellékesen nem szeretem a vámpíros filmeket.
… és azért vannak benne dögivel bájosan béna dolgok…
– mint tudjuk a vámpírok éjszakai lények, mert a napfény felégeti őket… kivéve ha spoiler mekkora találmány, nem? … no de kérdem én, ha spoiler illetve ha ezen kettő dolog működik, akkor miért élnek éjszakai életet?
– doktornőnk meg mikor lett spoiler pláne spoiler… Bár ugye A mennyei királyságban is úgy van, hogy faszikám ránéz a kardra, és máris úgy forgatja, mintha vele született volna, úgyhogy nem is értem min csodálkozom…
– a spoiler vámpír Michelin-figurává avanzsálása, meg már csak hab a tortán, ott vérbugyogás közepette hangosan röhögtem, arról nem is beszélve, hogy Penge barátunkat mindig kikerülik a spoiler… tény és való bitang jó hacukája van, bármennyire agyon szabdalják, pikk-pakk beforr a szakadás, és a nagy erejű kosztaszító hatásáért irigylik is a kisgyermekes anyukák…
Szóval jól szórakoztam.:)

Nem sok kedvem volt bármilyen filmhez, lassan is haladtam vele, de meglepően jó lett.

Egy ideig úgy tűnt, hogy egy chilles, vámpíros hentelésről fog szólni, amit végül is szórakoztatóan és látványosan kiviteleztek, szóval ezzel sem lett volna baj, Penge karakterének, illetve a vámpírok világának bemutatásával azonban kerekedett hozzá egy történet is, és érdekesebbé vált. (Ha már vámpírok: eddig is tudtuk, hogy Meyer innen-onnan lopkodta össze a Twilight „összetevőit”, itt pedig az elején kiderült, hogy a Pengét is látta). Ugyanakkor ebben is szép számmal előfordulnak a vámpíros mítoszokban fellelhető klisék, mint a kettősség, a sehova nem tartozás érzése, lásd a főkarakter. Különösen röhejes volt mindennek fényében, amikor mentek vámpírokra vadászni, és megemlítette, hogy a filmes sablonokat felejtse el, erre megemlített 3 olyan dolgot, ami szintén tipik vámpíros filmes elem :'DD. Szép volt.
Ami még úgymond kötelező fiktív (szuper)hős elem, az a traumatikus múlt, viszont inkább szánalmas látványt nyújtott ez a negyvenes „ember”, aki máig képtelen feldolgozni a születése előtti eseményeket, helyette a vámpírgyilkolászásba menekül, bár szó se róla, megértem, hogy jó érzés lehet, és máshogy, de megvan a haszna. Wesley Snipes jó alakítást nyújtott, de nekem mind karakterileg, mind színészileg Frost lett a kedvenc.

U.i.: Az elején a szórakozóhelyen alapból borzalmas volt látni az összezsúfolódott ember(vámpír)tömeget, de hogy még discozene is szólt, így a kettő együtt számomra maga lenne a pokol, ha vámpír vagy, ha nem, úgyhogy szerintem az utána történő események a megváltással érhettek fel.

Lehet, hogy azért nem tetszett mert nagy elvárásaim voltak felé, mivel már kiskorom óta hallok a filmről és eddig sose sikerült megnéznem. De az, hogy ennyire untam arra nem számítottam.
Valahogy nem sikerült megfognia semmilyen módon, se a szereplők, se a történet, se semmi. Még a CGI-t néha elnéztem, mivel régi film. Volt pár jó jelenet, amik megmaradtak, de nem tudok annyit visszaidézni, mint amennyit szeretnék.

Nagyon-nagyon régen láttam, akkor is csak szösszeneteket belőle, valahogy ez a film kimaradt nekem, most azonban pótoltam, és nem bántam meg. Összességében néhány gondolat:

– brutálisan durván WoD hangulata van, a vámpírok tanácsa egy jó vampire masquerade-re hajaz, amit nem érzek ötletlopásnak, inkább örülök, mert kevés film veszi át ezt a zseniális atmoszférát. Megj.: a vámpírok végső halála egy az egyben megegyezik a VtM bloodlines-al, a játékban pontosan ugyanígy hamvadnak el.
– a karakterek… a tisztavérűek komolyan semmit se tehettek a fattyúk ellen? Ez most komoly? Nincs semmi diszciplína, vagy helyzeti előny? Darwini erősebb kutya…? Ez kissé hiteltelen volt a számomra, bár lehet, hogy a képregényben meg van magyarázva a gyengeségük.
– hah, ha már kvázi elsőszülöttek! A tanács fejének a spoiler
– ritka, mikor nincs kedvenc szereplőm… Pengével nem tudok azonosulni, menthetetlenül vámpírpárti vagyok. Általában a főgonosszal, az antihőssel szimpatizálok, de Frost karaktere idegesítő volt, babyface wannabe prince. Nem és nem.

Hangulat/látvány ötös, karakterek hármas, történet kettes. Apropó történet: VtM bloodlines megint… Lacroix meg az Ankaran Sarcophagus. De nem akarok leállni veszekedni magammal, hogy melyik volt előbb, mert a Pengés képregényeket egyáltalán nem ismerem.

Wesley Snipes a tökéletes vámpír vadász :D Millió egyszer néztünk végig a filmet annak idején, szinte fejből tudtuk az összes mondatot:)
Bár mára már kicsit megkopott, de mégis mindmáig szórakoztató film.

Ui: Az a bőrkabát Pengén. Ha csak egy kicsivel magasabb lehetnék biztosan ilyenben parádéznék csak :D

Vicces, hogy ez volt az első, modern Marvel film, ami nagy sikert aratott és amolyan kultusz alkotássá vált, mégis sokakban azóta sem tudatosult, hogy Penge egy csapatban játszhatna akár a Bosszúállókkal is. Wesley Snipes, egykori sablonos akcióhősből kinőve magát, a vámpírvadászok egyik legemlegetettebbjeként vonult be eme középkategóriás szösszenettel a köztudatba.

Kevés jó Wesley Snipes film van. Ez az egyik.

Általában, ha valaki azt kérdez, hogy szeretem-e a horrort, azt mondom, hogy nem, kivéve a penge stílusú, szinte vígjátéknak mondhatóakat. Számtalanszor láttam már, mégis még mindig jókat derülök rajta. A forgatókönyv jó spoiler, a színészek jól odatették magukat, és ahhoz képest, hogy ’98-as film, a trükkfelvételek is rendben vannak.

Bizonyos korszakok filmjeinek bizonyos atmoszférája van, és mindig szívemet melengeti, mikor a kilencvenes évek attitűdje köszön vissza. Számomra a Penge valami nagyon hasonló, mint az Ötödik elem, mégis teljesen más.
Azt hiszem, gyerekkoromban láttam már belőle jeleneteket, talán egészben is láttam már, nem emlékszem pontosan, de arra igen, hogy már padlócirkálóként is imádtam.
Nem kell tőle túl sokat várni, de mégis élvezhető, a karakterek szerethetőek, a zene, a smink és a jelmezek teljesen oké, habár a CGI néhol elég gagyi, de ezt elnézzük neki.
Mondjuk a vámpírok ábrázolása és a fő gonosz motivációja nekem egy csöppet elcsépelt, de ízlések és pofonok, ugyebár…