Egy texasi kisváros 1951-ben, röviddel a koreai háború előtt. A kopott kis üzletek, poros, kihalt utcák fekete-fehér képei jelzik a városkára telepedő unalmat, a hanyatlást. Az ifjúságot az elvágyódás jellemzi, el innen a kisszerűségből, a tespedtségből, ahol mindenki tud mindenkiről, ahol a… [tovább]
Az utolsó mozielőadás (1971) 28★
Képek 8
Szereposztás
Rendező
Forgatókönyvíró
Operatőr
Kedvencelte 2
Várólistára tette 48
Kiemelt értékelések
strangelove
Amerikai pite 1951
Ennél a szellemeskedésnél persze többet ér ez a nagyon érzékeny, tartalmas film. Tele van szépen árnyalt részletekkel, elég, ha a szexualitás kérdését nézzük, melyhez a reménytelenként megélt kisvárosban leginkább a represszió, a behódolás vagy az unalom kapcsolódik. Az egyetlen komoly problémám a filmmel, hogy a filmnyelvben is megnyilvánuló újfajta érzékenységet némiképp visszaveti a hagyományosabb dramatizálása a történetnek, a konvenciók alkalmazása. Pl. Sam nagymonológja vagy a film vége. Az egész közeg, a szimpla levés a dráma, felesleges és úgy érzem inkább kontraproduktív előkeresni és alkalmazni tradicionálisabb drámai helyzeteket. Még annak dacára is, hogy a film ezen részei sem rosszak éppen.
Népszerű idézetek
Sam: Tűnjetek el a szemem elől.. Mostantól nem akarlak ismerni benneteket. Egy szerencsétlen ártatlan teremtést megszégyeníteni, csak azért, hogy egy jót röhögjetek… Ezt a mocskos, gyáva viselkedést egész életemben utáltam. Most végképp elegem van belőle. A billiárdterembe, a moziba és a büfébe nem teszitek be mostantól a lábatokat. Semmi közünk többet egymáshoz.
paavel
Lois: Azt hiszem, hogy ha nem lett volna Sammy, sosem tudtam volna meg, mit jelent élni. Addig én is egy ostoba liba voltam, aki azt hiszi, a bridzselés a legnemesebb dolog, amit az élet nyújthat az embernek…
