A világ legfurcsább nevét viseli a férfi, aki gyönyörű melódiákat tud kicsalni a zongorából: 1900-nak hívják, mert a 20. század első napján született egy óceánjárón. Danny, a hajó legénységének tagja vette magához, miután szülei elhagyták a kisfiút. Nevelőapja folyamatosan úton van, nem meri a… [tovább]
Az óceánjáró zongorista legendája (1998) 140★
angol
Képek 12
Szereposztás
Kedvencelte 52
Várólistára tette 170
Kiemelt értékelések
Novecento
Ez a film (illetve az alapjául szolgáló, Novecento című könyv) adta a felhasználónevemet, ez alapján kitalálhattátok, hogy sokat jelent nekem a történet. A mindössze kilencven oldalas könyv, amit szintén melegen ajánlok mindenkinek, gyakorlatilag egy monológ, amit a főszereplő ad elő az életéről. A szerzője a fantasztikus olasz író, Alessandro Baricco. A történet lényege (spoilerek nélkül) nagyon röviden annyi, hogy egy óceánjáró hajón születik egy gyermek 1900. január elsején, akit megtalál a legénység egyik tagja, és magához veszi. Novecento, aki születésének napjáról kapta a nevét, hiszen a 20. századot jelenti olaszul, a hajón nevelkedik fel, anélkül hogy valaha is a szárazföldre lépett volna. A fedélzeten talál egy zongorát, és elkezd játszani. Kiderül, hogy olyan tehetsége van, aminek a híre szárnyra kap, és ismert lesz az egész világon. Olyan csodálatosan játszik, hogy mindenkit elvarázsol, különösen ha a kedvenc műfaját, a jazzt játssza. Az ő életét mutatja be gyakorlatilag a film, de ennél sokkal többről szól. A zenéről, a zene varázsáról, az óceánról, arról hogy milyen végtelen, és aki világéletében csak ezeket a messzeségeket ismerte, annak milyen szűk a szárazföld és nyomasztóak a városok, ahol nem lát el a távoli horizontig.
Ezt a történetet gyönyörűen vitte filmre Giuseppe Tornatore, egy lírai csodát alkotott. Ebben segítségére volt a magyar operatőr, Koltai Lajos, akinek a csodálatos képei felejthetetlenné teszik az összhatást. A színészek közül az egyetlen ismert a főszereplőt alakító Tim Roth. Nagyon jól illik rá a karakter, pompásan játssza a világtól elszigetelten élő zsenit. Most, hogy belegondolok, ahhoz, hogy a világ legjobb zongoristávájá váljon, talán szükség is volt arra, hogy egy ilyen ingerszegény környezetben nevelkedjen a semmi közepén, országok között félúton. Nem volt más lehetősége arra, hogy elfoglalja magát, játszania kellett. Azt pedig tökéletesen művelte, olyan magas szinten, hogy mindenki a csodájára járt, és a konkurencia féltékenységét is felkeltette. A film csúcspontja pedig egy zongorapárbaj, amit a főszereplő a világ másik legjobb zongoristájával folytat le. Elképesztő.
Fun fact, Tim Roth nem tudott a filmet megelőzően zongorázni, így ahhoz is hat hónapig kellett gyakorolnia, hogy legalább azt elhitesse a nézővel, hogy ő játszik a filmben.
Ha mindez nem lenne elég, a film zenéjét Ennio Moprricone szerezte, ami különösen a témát tekintve nem lényegtelen infó. Hiszen a film központi eleme a zene, annak a varázsa és az ember életére gyakorolt hatása, így ha nem az egyik legnagyobb komponista működött volna közre e téren, akár középszerű eredmény is születhetett volna, és nem éri el ezt a hatást. Az eredményt hallgassátok, éljétek át, megéri.
Gyönyörű, lírai film, tökéletes akár egy könnyed esti mozinak, vagy akár randira is, bár arra készüljetek, hogy a végén mindenki jó eséllyel a gondolataiba merülve hallgat, olyan nagy hatása tud lenni. Végezetül az egyik kedvenc idézetem az alapul szolgáló könyvből, hogy ha még eddig nem kaptatok kedvet, az egész hangulatát átérezzétek:
„Most már tudom, hogy akkor, azon a napon Novecento elhatározta, odaül élete fekete-fehér billentyűi elé, és elkezd egy abszurd és zseniális zenét játszani, bonyolultat, de szépet, valamennyi közt a legnagyobbat. És hogy élete hátralévő részében erre a zenére fog táncolni. És hogy soha többé nem lesz boldogtalan.”
Imma
5 hozzászólás
Minden bizonnyal remek film, de hálistennek az én agyam folyton kiveti magából, és a könyvet ülteti a helyére.
mazsolafa
Az a jó azokban a filmekben, amiket már láttál, hogy vissza tudsz hozzájuk nyúlni, mert tudod, hogy milyen a hangulata és tudod, hogy mikor van rá szükséged.
Mrs_Bošković
*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*
Karácsonyi, családi filmnézés.
*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*
7 csillagot adtam, mert nem tartom egy kiemelkedő műnek – kedvenceltem, mert még biztosan meg fogom nézni ezt a hatásvadász, elromantizált mesét.
Húgommal jót zokogtunk rajta. Őt ez megihlette, jelenleg a Szomorú vasárnapot zongorázza (egyre vidámabb dallamokkal higítva), én meg Bailey's-t kortyolgatok, miközben ezt írom. A szüleim hamar túllendültek a katartikus, előre megjósolható jeleneteken, míg én következetesen már előre itattam az egereket.
A két főszereplő hozta, amit kellett. Tim Roth számomra kellemes meglepetés volt, mivel nem rég néztem végig a Hazudj, ha tudsz! sorozatot, az ő főszereplésével. Meglepett ez a naiv, életvidám, lelkes karakter, amit hozott (nyilván Dr Lightman-hez képest erős volt a kontraszt).
Összességében elégedett vagyok. A sírós filmeket szeretem, ilyenre vágytam ma és meg is kaptam.
*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*
Boldog karácsonyt mindenkinek! :)
*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*˙*
kkatja
Gyönyörű film, csodálatos zenék és látványvilág… egyedül a végét sajnáltam, de az is így volt tökéletes!
Jenis
2 hozzászólás
Imádom ezt a filmet! Ezt a keserédes történetet, egy ember életét. Egy különleges, vagy inkább furcsa (?) történetet.
Mindenkinek ajánlom, aki szereti hallgatni a zongorát, és nem riad vissza az elgondolkodtató filmektől. Még akkor sem, ha a történet kissé hihetetlen. Bár ki tudja? Talán mégis megesett…
Lady_Hope
Egyedi és nagyon hangulatos film. Az a fajta ami magával ragad, és nem ereszt el a vége után pár napig.
Egy különleges emberről szól, egy különös helyzetben. Majdnem minden zenész álmodik róla hogy egy óriási óceánjárón zenélhessen az elitnek. A különbség a film különce, és a többi zenész között hogy a többi zenész tovább szeretne lépni, és le szeretne lépni a szárazföldre.
Nem egy könnyed esti kikapcsolódás, annál több. Ha igazán jó filmet akarsz, nézd meg ezt. Megéri.
Biann
Nehéz megszólalni ez után a film után. Az biztos, hogy nem szokványos, nincs még egy ilyen történet. Gyönyörű dallamok foglalták keretbe.
Népszerű idézetek
Theana
1900: I think land people waste a lot of time wondering why. Winter comes and can't wait for summer, summer comes and you never can wait for winter. That's why you never tire of traveling or chasing some place far away, where it's always summer. Doesn't sound like a good bet to me.
Theana
1900: Take piano: keys begin, keys end. You know there are 88 of them. Nobody can tell you any different. They are not infinite. You're infinite… And on those keys, the music that you can make… is infinite. I like that. That I can live by…
Theana
Italian Immigrant: The voice of the sea, it is like a shout, a shout big a strong, screaming and screaming. And the thing it was screaming was, yoooou… with shit instead of brains… life is immense… can you understand that? Immense.
Theana
1900: Christ, did you… did you see the streets, just the streets? There were thousands of them! Then how you do it down there, how do you choose just one… one woman, one house, one landscape to look at, one way to die…?
Theana
Max: What the hell do you think about when you're playing? Where does your mind go when you hit the keys?
1900: Last night I was in a beautiful country. Women had perfume in their hair, everything glowed. It was full of tides.
Max: He traveled. And each time he ended up some place different. In the heart of London, on a train in the middle of the country, on the edge of a giant volcano, in the biggest church in the world, countin' the columns and staring up at the crucifixes. He traveled.
Theana
1900: It's like a big scream, telling you that life is immense. Once you've finally heard it, then you really know what you have to do to go on living. I can't stay here forever. The ocean would never tell me a thing. But if I get off, live on land for a couple of years, then I'll be normal, just like the others. And then maybe one day, I'll make it to the coast, look up, see the ocean, and hear it's scream.
