Interjú a vámpírral (1994) 81% 596★

A történetet ismertem, mert még egyetemistaként láttam egy zenés-táncos feldolgozását (ami nem tetszett), de különösebben sosem érdekelt a film, köszönhetően az egyébként parádés színészgárdának. Maga a film kellemes, egyébként is jobban kedvelem a klasszikus vámpírokat, mint a moderneket. A színészek tényleg jók voltak, de nekem lényegesen jobban bejött a hangulat és a látvány. Mindent összevetve továbbra sem az én világom, viszont ez egy jó film.

Abban az évben láttam utoljára mikor az érettségi tételemre a plusz egy választható tételt dolgoztam ki, s hát az sem most volt (mindenkinek volt egy +1 tétele aminek maga választotta meg a témáját az irodalmon belül, én a film és a könyv összehasonlítását választottam).
Annyira jól esett újra megnézni, nem is értem eddig miért nem vettem elő megint.
Annyira magával ragadó ez a sötét, veszélyes és rejtélyes hangulat. Na ők az igazi vámpírok, nem azok a csillogó gömbök.
A színészek előtt le a kalappal, különösen Kristen Dust előtt. Hihetetlen milyen beleéléssel és milyen tökéletesen játszotta a gyermek testbe zárt felnőttet.
Lestat mellett nem tudok elmenni, egyszerűen hihetetlenül jó formáját nyújtotta Tom Cruise, egyszerűen utánozhatatlan.
Szerencsésnek tartom magam, hogy ez a film vitt be a vámpírok világába s nem más mai csillámos nyálregény.

Hát én nem esem hasra ettől a filmtől. Egynek elment. Nem igazán bírom a két főszereplőt, de azért tetszett a karakterük, meg Claudia karaktere is, meg Armand-é. Nem olvastam a könyvet még, de egyszer biztos fogom. A filmet nem hiszem, hogy újranézem, eléggé kiszámítható, és lassú volt, főleg amilyen hosszú… Alig vártam, hogy végre véget érjen. XD spoiler Szóval, egynek elment, azért jó kikapcsolódás, nem sokat kell agyalni a filmen, de a sztori, még úgyis, hogy nem olvastam, eléggé kiszámítható.

Pár részletet láttam annak idején a filmből, de eddig nem láttam egybe.
Nem bántam meg, jó vámpíros történet. Cruise és Pitt remekül játszanak, kicsit sajnálom, hogy Armand később lép csak színre.
Lestat és Louis a két végletet képviseli, egyik bohém másik inkább visszafogott jellem.
Claudia is jó, kicsit ellensúlyozza Louis-t és meglepett, hogy a fiatal Dunst milyen jól játszott.
Nem egy akciókkal telerakott darab, ellenben a maga drámai lassúságával jól érzékelteti a vámpírok világát. A két órát kicsit kevésnek éreztem, pár dolgok jobban kibonthatott volna.

Brad Pitt miatt nem igazán akartam megnézni, mert finoman szólva irritál a színész. Viszont ebben a filmben egész jól alakított, leszámítva, hogy maga a karakter rémes egy vámpír.
Annyira imádom ezeket az – úgymond – régi vámpírokat, a közelébe sem érnek az Alkonyat filmek napon csillogó kisfiúinak.
Lestat és Louis karakteréről néha Damon és Stefan jutott eszembe a Vámpírnaplókból, az egyik élvezettel issza az emberek vérét, a másik pedig állatokon tengődik. Persze a másik lassan szintén áttér az emberekre. Nem mondanám, hogy izgalmas film volt, viszont lekötött és nem néztem percenként az időt, hogy mikor lesz már vége.
Lestat karakterét imádtam, ahogy minden bűntudat nélkül élvezi a vámpírlét előnyeit, mégis magányos és kell neki egy társ. Néha még a shippelés gondolata is megfordult a fejemben. Mikor úgy tűnt, hogy a film felénél meghalt rendkívül csalódtam, de a visszatérése után reménykedtem, hogy másodszorra sem sikerült végezni vele és igazam lett. Rendkívül badass jelenete volt a végén. *-* Nem kell bemutatkoznom, ugye?
Louist nem értettem, a folytonos siránkozás és szenvedés néha kicsit sok volt, viszont imádtam a párosukat Lestatal, és később kiderült, hogy egyáltalán nem miatta kell bánkódnom. Viszont a végére egész szerethető lett.
Claudia karaktere irritált a legjobban, egyáltalán nem tudtam sajnálni, amiért sosem lesz képes felnőni, nem az ő hibája, hogy vámpír lett, de határozottan nem illett bele a képbe. Nem rajongok a gyerekekért, főleg nem a vámpírgyerekekért, volt egy jó jelenete Lestat megmérgezése, de ezen kívül idegesítő volt. Viszont volt néhány jelenet ami megmosolyogtatott, miközben hármasban éltek, de a szemem sem rebbent, mikor a Nap hamuvá égette.
Ez is nagyon tetszett, hogy nem tudták elkerülni a Napot gyűrűvel, illetve a nappalt alvásra szánták.

Tehát összességében nagyon tetszett.

Nem is tudom, hányszor láttam már… Mindig úgy érzem, hogy képtelen vagyok érdemben hozzászólni, csak mereven bámulok magam elé, és nyalogatom – bocsánat – a sebeimet, hogy ez egy film, de milyen fájóan gyönyörű film, és mennyi-mennyi erkölcsromboló szépséges bűnt látni bele, és lehet élvezni, pironkodva és szív-dobogva.

Igazából a könyvről (részben) ezt írtam anno, de ez érvényes a filmre is (és dicséret, hogy a Babette-s részt kihagyták belőle, bűn unalmas volt)

Stílus: orgazmus.
Karakterek: Louis nyavalyog, majd feladva egy egész könyvnyi (filmnyi, amit itt és most nem ábrázoltak, hál' isten) nyavalygást, szembe köpi önmagát.
Lestat erős, mégis üres istenség, de ó, mennyi van benne, mennyi-mennyi minden… imádom.
Armand – szétpergett az öröklétbe, vele bomlottam én is, de ahogy hátat fordított, én is elfordultam tőle. (ez szintén másképp volt a filmben, ez a hajlítás nem tetszett, hogy Louis hagyta őt magára)
Claudia… villanás az életben, villanás a regényben (filmen hangsúlyosabb a szerepe, de ezzel együtt idegesítőbb is) – folytatás nélkül.

Nem szeretem sem a vámpírokat (vérfarkasos vagyok), sem a vámpíros történeteket.
Na, ez egy olyan erős kivétel, amit szintén sokszor újranéztem és fogok is, gyerekkorom óta.
A leginkább a zord hangulata, a vámpírok ábrázolása és a történet tetszett, ami egyszer sem ül le. Az ehhez íródott dráma pedig csak emelt mindezeken. Néhol kissé hatásvadász, de ez azt hiszem, a műfaj velejárója.
És igen, Tom Cruise jó alakítást nyújtott, amit nekem is el kell ismernem (sem színészként, sem magánemberként nem kedvelem őt).
A könyvet nem olvastam, félek, hogy a film után nem hatna úgy.

De régen láttam ezt a filmet elsőnek.
Még mikor nem tudtam mi fán terem a könyve, és hogy egyáltalán adaptációról van szó. de rendkívül tetszett. Bár Antonio Banderas kilógott nekem ebből az egészből.
És ami a legfontosabb képes volt olyan hangulatot teremteni hogy érdekeljen a drága vámpírjaink sorsa.

Még a régi Corvin mozi páholyából néztük az egyik osztálytársnőmmel és szerintem ez az első vámpíros film, amit valaha láttam. Nagy hatással volt rám, nem tagadhatom.
Profi film.

Vérfogyasztó.