Interjú a vámpírral (Immortal Universe) (2022–) 79% 34★

Azzal kell kezdenem, hogy fiatalkorom egyik meghatározó regénysorozata a Vámpírkrónikák, szóval nem csupán laikus nézője voltam a sorozatnak.

Igaz, az érzelmi bevonódásom már közel sem olyan mértékű, mint akkoriban lett volna, de azért nagyon nem volt mindegy számomra, hogyan sikerül ez a sorozat.

Amikor először lehetett hallani, hogy jön az adaptáció, sok szkeptikus reakció született. Jött ugye a szokásos sírás a fekete színészek bevonása miatt – őszintén, engem ez a diskurzus már annyira fáraszt. Igen, én is meglepődtem az elején, de aztán megvontam a vállam, és továbbléptem, mert nem ezen múlik, hogy egy adaptáció jó lesz-e vagy sem.

Akkor kezdtem bizakodó lenni, amikor megnéztem az első előzetest, és nagyon behúzott a hangulata.

Most, az első évadot végignézve, összességében elégedett vagyok.

Igen, sok a változtatás. De az az igazság, hogy inkább nézek egy izgi csavarásokkal teli adaptációt, ami hangulatában, üzenetében, karakterábrázolásában hű marad az eredetihez, mint egy szolgai verziót, ami nem ad hozzá semmit ahhoz, mintha újraolvasnám a könyvet. (Egy példa: tényleg le a kalappal az új Dűne-film előtt, de megnéztem egyszer, és azóta sincs ingerenciám újranézni, mert az kb. annyit adott, mintha újraolvastam volna a könyvet és kész. Semmi meglepetés, semmi izgalmas hozzáadott érték.)

Szerintem jót tett a sztorinak, hogy Louis fekete lett benne, adott a karakter és az egész kívülálló-sztori mélységének még egy réteget. Az, hogy pár évtizeddel odébb tolták a cselekmény, szinten izgalmas ízt kölcsönzött a történetnek, de a lényegen nem változtatott.

Claudia pedig zseniális lett, függetlenül attól, hogy idősebb, és ő sem fehér. A színésznő baromi jól hozta a figurát.

Tény, Louis-t sokáig nem tudtam a könyvbeli Louisnak látni – leginkább a jelenben játszódó részekben emlékeztetett eredeti önmagára. De az az igazság, hogy valahogy képes voltam ezen továbblépni, talán mert a sorozat maga koherens világában működött a karakter. És abszolút felfedezhetőek benne Louis jellemzői is, ahogy haladunk előre a történetben.

Lestat – namost nem tudom, hol találták az őt játszó Sam Reidet, de ő viszont totálisan olyan, mintha az Anne Rice könyvek lapjairól lépett volna le. Egy az egyben Lestat. Külsőleg, és viselkedésre is. Ilyen tökéletes castingot talán még sose láttam (mondjuk Viggo Mortensen Aragornja után :D).
Néha egy picit haloványnak éreztem, mármint a könyvekben Lestat olyan mérhetetlen csáberővel bír, hogy kb. mindenki beleszeret (a fiatal lány olvasók biztosan), itt azért nem éreztem ezt a magnetikus karizmát mindig, vagy csak megöregedtem…:D de azt talán lehetetlen is várni bármely földi halandótól, aki mégsem egy többszáz éves vámpír, csak egy random színész. :)))

Szerintem ez egy izgalmas adaptáció olyan szempontból, hogy úgy tud csavarni a sztorin, hogy mégis képes megőrizni az eredeti dinamikákat, hangulatot, dilemmákat.
Igen, kell hozzá nyitottság, nem, ez nem a Tom Cruise/Brad Pitt féle filmváltozat, igen, jobban járunk, ha egyfajta alternatív fanfictionként fogjuk fel, de mivel nekem sikerült efféle nyitottsággal nézni, ezért elégedetten fejeztem be az utolsó részt is.

Aminek kifejezetten örültem: végre nincs kétértelműség a két férfi szereplő közti kapcsolat kérdésében… igen, szeretők, igen, szerelmesek (jó kis toxikus módon), deal with it. Ha az nem akaszt ki, hogy embereket ölnek vámpírként, azon se akadj fenn, hogy lefekszenek egymással. :P (Bár a könyvekben ez a vámpír-szex dolog nem ilyen egyértelmű, de megintcsak azt mondom: ez nem egy szolgai adaptáció – szerencsére.)

És: az utolsó rész vége, csattantója: *instant fangirl üzemmód*. :)

Kíváncsian várom a folytatást.

(1. évad: ) Azt hiszem, flashbackem van. Majdnem ugyanabban az eufórikus állapotban vagyok, mint kedvenc sorozatom, a Hannibal megnézése után. Ugyanaz a tökéletes borzalmas főszereplő akkora karizmával, hogy nem lehet nem elgyengülni felé; egy olyan elcseszett love story-val, amit a való életben soha nem támogatnék, de a képernyőn…; ja és Anne Rice klasszikusának kiváló újramesélése, remek színészek, csodás látvány, bla, bla, bla. Az egyetlen, ami még kétségek között hagy, az a további évadok hiánya. Látnom kell a teljes képet.
(2. évad) Amitől féltem spoiler nem történt meg. Azt kell mondanom, jobban szerettem ezt az évadot, mint az elsőt. Persze csillagozással nem kimutatható mértékben, plusz itt (érthető okokból) kevés Lestat időt kaptam, szóval panaszkodni mindig lehet… Színészek ismét csodásak, díszlet, kosztümök tökéletesek, vizuális történetmesélés a csúcson, és meg kell jegyeznem: Daniel karakterét annyira megszerettem! És most jön a várakozás, és az enyhe félelem nehogy csalódjak az elkövetkezendő évadokban. A könyvsorozat szerint Louis és Lestat spoiler,ajánlom itt is az legyen. (hopeless romantic here)

Hát igen…tíz csillagot adok. De! Azért adok tíz pontot mert a szereplők tökéletesek voltak szerintem, imááádtam Lestatot és Louist is és kiválló alakítás volt, és annk ellenére, hogy Lestat „rossz” volt mégis imádtam. Louis is nagyon nagy kedvenc volt, olyan kedves és aranyos és jóképű és cuki, bár igaz hogy már az új kori énje kicsit más volt. Claudia is olyan szép volt, gyönyörű színésznő. Kivállóan hozta mindenki a szerepét. A filmet sajnos még nem láttam, de ezt a sorozatot nagyon megszerettem. Kiváncsian várom a folytatást főleg azután, hogy milyen lezárást kapott.