Castle Rock (2018–2019) 81% 119★

1. évad:
Henry Deaver hogy te mekkora egy rohadék vagy! Komolyan olyan nehéz lett volna segíteni átjutni szerencsétlen srácnak? spoiler

Ebben aztán sok minden volt. Mire megértettem egy dolgok, jött két másik eszement történés. Kicsit szerintem zsúfolt lett. Túl sok mindent akartak belerakni. Fele ennyi is elég lett volna. De legalább kellőképp kiszámíthatatlan lett.

A szereplők többsége egész elfogadható volt, bár szerintem az egész műsort elvitte Bill Skarsgard. Még úgy is ő volt az egyik legjobb szereplő,h szinte meg se szólalt. És hát a végén az a mosoly eléggé összezavart. spoiler

2. évad:
Ha azt gondoltam,h az első évad zavaros, akkor nem is tudom mit mondjak a másodikra. Ebben is volt aztán minden. Engem az elején szinte csak Annie és Joy érdekelt. Az ő történetük nagyon izgalmas és brutális lett. Joyt nagyon sajnáltam. Kár hogy nem volt annyi bátorsága,h elhagyja Annie-t. Jobban járt volna. Annie a végére egész jól belejött a gyilkolászásba. spoiler

A dráma ami Nadia meg a családja körül forgott egyáltalán nem érdekelt. Sőt inkább untam. Szerintem Nadianak egy kicsit hálásabbnak kellett volna lennie az öreggel. Elvégre sokat köszönhet neki.

És hát ezek a 400 éves szektások az angyalukkal elég furák voltak. Ez a történet szál csak azért érdekel, mert az angyal spoiler, amivel igazán összezavartak. A végén se értettem meg mindent,de hát ez van.

A hangulata nagyon tetszett, mint ahogy az összes Stephen King műnek. Voltak benne esendő karakterek, akik nem látták sose előre, hogy a döntéseik milyen következménnyel járnak. A karaktereknél mi sem tudtunk többet, rejtély övezte az egész sorozatot, és minden percben csak sejteni lehetett, hogy ezek a jó és rossz döntések valami sötét mélység fele húzzák a karaktereket. Abba inkább nem mennék bele, hogy a felvetett kérdéseket mennyire válaszolta meg a sorozat, de az biztos, hogy Stephen King mindig is szeretett a rajongóival szórakozni. És abban is most lettem véglegesen biztos, hogy Bill Skarsgård elképesztően tehetséges.

Hát sajnos számomra ennek a 10 epizódnak (1. évad) a megtekintése fájdalmasan sokáig tartott.
A képlet egyszerű;
– csinálni kell egy sorozatot, mert az most nagyon megy,
– válaszunk Stephen King repertoárjából valamit, mert az is nagyon megy,
– ne csak egy művét vegyük alapul, hanem sokat és találjunk ki valami eredetit (na, ez sem sikerült)
– legyen nagyon misztikus és sötét, mert az is megy,
– legyen benne sok minden, játszódjon több idősikon, dimenzióban stb., mert az is nagyon menő.
Ez a sorozat is tipikus esete annak, amikor a film készítők nagyon meg akarják mutatni, hogy milyen piszkosul tudnak kombinált filmet, jelen esetben sorozatot csinálni. Annyira, misztikusra és titokzatosra törekedtek, hogy zagyvaság és unalom lett belőle. Én személy szerint nagyon unatkoztam. Itt is azt tudom mondani, hogy a kevesebb néha több.
Elvakult King rajongóknak biztos tetszeni fog, mert ők még a mester bevásárló listájának megfilmesítését is meg fogják nézni.
Egy pozitívumot tudok felhozni, az pedig Bill Skarsgård. Amennyiben szerencsésen és ügyesen fog szerepeket választani még nagyobb és tartalmasabb karrierje lehet, mint a faterjának.

Oké. Azt hiszem a furcsa a legjobb szó erre a sorozatra, és nem rossz értelemben. Stephen King esetében ez azt jelenti, hogy fantasztikus.

Mikor kijött az előzetes, akkor rögtön megnyert a sorozat, tök jól nézett ki, izgalmas, tele jó színészekkel: nekem ezt látnom kell! El is kezdtük egy barátommal és csak az első 2 részig jutottunk, mert nem volt több időn folytatni. Utána, beszéltük, hogy külön nézzük, mert kezdődött a tanév és vissza kellett mennem az egyetemre. És nem tudom miért, de egy ideig úgy voltam vele, lehet nem is folyatom, mert az első 2 rész kissé lassú és izgalmaktól mentesre sikerült és nem kaptam rögtön a folytatásért. Itt ismerjük meg a város és lakóit, illetve a múltban történteket. Aztán rászántam időt, és folytattam és ekkor már jobban tetszett: a sorozat előrehaladtával fejlődik, és egyre többet mutat, és egyre gyűlnek az izgalmas szálak. Nagyon örültem J.J.Abramsnek, mert jó filmjei vannak, és szerintem sikerrel járt, mert maga a film is sikeres lett. Michael Uppendahl munkásságát nem ismertem eddig, de eddig jó véleménnyel vagyok róla az első évad befejeztével. A stáb kitett magáért, nagyon figyeltek mindenre. A látvány és hangulatteremtés nagyon sikerült. Az intro tök király és ott itt el van rejtve pár King-morzsa.Kissé sötét és rideg színek uralják a filmet. A zene szuper, sokat hozzáad a cselekményhez. A színészi munka: átlagon felüli. Rengeteg olyan arcot látunk, amelyek már valamilyen módon kötődnek King filmjeihez. Bill Skarsgård őstehetség és Sissy Spacek is személyes kedvenc, de André Holland is igen jó munkát végzett. Természetesen Maine államban vagyunk (hol máshol? :D), egy Castle Rock nevű városban, ami szintén ismerős A remény rabjai (1994) c. filmből. A film rengeteg más King-műből vesz elemeket pl.: spoiler és ez szerintem káprázatos. Viszont hozzá kell tenni, hogy behatóan kell ismerni a Mester munkásságát, ahhoz, hogy egy-egy részletet (ami lehet fontos) észrevegyünk. Jó húzás volt, hogy egy viszonylag rövid sorozatról van szó, így nincs teletöltve túl sok felesleges tartalommal. Voltak részek,a mikor nagyon gyorsan ugrált az időben a cselekmény, néha nehéz volt követni, de tetszett. Egy negatívumot tudok említeni a sorozat kapcsán; az első évad kb. háromnegyedénél nekem unalmassá vált párszor (itt többször beletekertem, mert semmi se történik, de mégis pörög a játékidő), de ez szerencsére nem volt túl sok benne. Itt az volt a gond, hogy a sorozat felvetett egy csomó dolgot, haladtunk felfelé, kezdtük kapiskálni a dolgot, aztán megtorpant az egész és „már megint nem tudunk semmit”- érzést hagyott bennünk. Emiatt kicsit nehéz volt nézni a sorozatot azon a ponton. De ez lehet csak engem zavart. Az utolsó két része az első évadnak: tetszett, mert végre hagyták Bill Skarsgårdot is beszélni és kissé előrehaladtak a dolgok. Néhány rész jól összezavart, de reménykedtem, hogy a 9. és az évadzáró tisztázza a megválaszolatlan kérdéseket, ami nagyjából megtörtént. Nem ilyen befejezésre számítottam. spoiler. Viszont az a mosoly a végén ijesztő volt, kíváncsi vagyok a második évad milyen lesz, bár valószínűleg teljesen más történeteket mesélnek el más-más szereplőkkel. Nem tökéletes a sorozat, de így egy évad után szerintem kijelenthetjük, hogy jó :)

A második évad nagyon jól indított, olyan témát választottak, amely kiegészít más Stephen King művet. A Tortúra főszereplője, Annie Wilkes karakterét ismerhettük meg jobban. Nekem tetszett, rengeteg érdekes dolgot mutatott meg, s ezúttal nem csak Castle Rock, hanem Jerusalem's Lot-ot is megmutatták. Jó ha a néző már ismeri a Tortúra (1990) és a A gonosz háza (1979–1979) filmeket. Az kevésbé tetszett, hogy a 7. részig kellett várni, hogy összekössék a 2. évadot az elsővel… A vége pont az lett amire számítottam, de tetszett.

Stephen King írói munkásságának egyelőre csak igen csekély részét olvastam el, de nagyon szeretem a stílusát, a kifogyhatatlan mesélőkedvét, az ötletes alaptörténeteit, az általa teremtett borzongató légkört, szóval érdekesnek ígérkezett számomra a regényeiből, elbeszéléseiből inspirálódó sorozat. Az atmoszférateremtésben, sejtetésben remekül idézték meg a mestert, a feszültségkeltés is működött, és a magam részéről imádtam a számtalan utalást, kikacsintást az írói életműre. Maga a történetmesélés szenzációs volt abban az értelemben, hogy fenn tudta tartani a figyelmet, képes volt magával ragadni a nézőt újabb és újabb izgalmas felvetéseivel, ám miután teljesen magába bolondította őt, akkor egy kifejtetlenül hagyott, kérdőjelekkel teletűzdelt befejezést kínált fel neki. Elégedetlenségem ellenére dicséretesnek tartom ezt a fajta hozzáállást, mert amíg tartott a sorozat, el tudta hitetni velem, hogy valami óriási ötlet és merész lezárás húzódik a háttérben, és csak utólag visszatekintve csodálkoztam rá arra, mennyire megvezettek. A második évadban Annie Wilkes élettörténete rettentően érdekelt, lévén a Tortúra a kedvenc könyvem Kingtől és mind az eredeti változaton végrehajtott csavarok, mind a készítők által tett kiegészítések nagyon tetszettek, a telepesek sztorijánál viszont megint azt éreztem, behúztak a csőbe, mert hiába tűnt kezdetben különlegesnek, végül meglehetősen bénácska lett. A karaktereket illetően hiányoltam azt a részletgazdagságot, ami az író sajátja, az itteni szereplők többsége csak első pillantásra tűnt összetett figurának, valójában csak üres bábuk voltak, akik kiszolgálták a cselekményvezetést, de nem rendelkeztek egyéniséggel. Szerencsére a bitang jól összeválogatott színészgárda tette a dolgát, tehetségüknek és elképesztő karizmájuknak köszönhetően képesek voltak egyfajta esszenciáját megragadni szerepüknek és átadni azt a nézőknek. Azt a megoldást pedig kifejezetten kreatívnak tartottam, hogy alkalomadtán más Stephen King-adaptációk színészeit szerepeltették, csak éppen nem a már eljátszott szerepüket kapták meg újra, hanem egy teljesen mást.
Habár kritikus fogalmazásmódomból nem úgy tűnik, valamilyen szinten kedveltem a sorozatot, és igaz ugyan, hogy nem tudott olyan élményt nyújtani, mint az író könyvei, mégis sajnálom, hogy kaszát kapott, mert a kiindulópontja, a megvalósítása alapján szívesen megnéztem volna, hogyan értelmez át további történeteket a King-univerzumból.

Kicsit bővebben a blogomon:
https://lunathelooney.blogspot.com/2021/04/sorozatkriti…

1. évad: Nem vagyok Stephen King rajongó, néhány könyvét olvastam csak, így a véleményem nem lesz igazán mérvadó. Kíváncsiság miatt kezdtem bele a sorozatba, és tömbösítve (2-3 részenként) néztem. Így egészen izgalmas és érdekes volt, de alapvetően nem különösebben zavart, hogy hetek telnek el az a folytatások között, mert talán nem is kattantam rá igazán a sorozatra. Elég változó volt az epizódok tartalma is, volt olyan cselekmény, szereplő, bedobott információmorzsa, aki/ami egyáltalán nem érdekelt és inkább időhúzásnak éreztem, mikor saját részt kapott (főleg az édesanya része, pedig Sissy Spacek nagyot alakított), másnál meg csak repült az idő. Nem tudom megmondani igazán, hogy hányadán állok is ezzel a sorozattal, mert voltak igazán jó szálak (kicsoda is „Sátánka” vagy épp Henry), az alternatív világot bemutató epizód remek volt spoiler, de nem is tudom. Nagyon lassan építkezik, sokszor volt „nem történik semmi se igazán” érzésem, de egy-egy epizód is elég hullámzó volt ilyen szempontból.
A King utalásokat talán csak a legnyilvánvalóbbakat ismertem fel, de alapvetően számomra a sorozat ezek nélkül is érdekes volt. Számomra ez az etap egyszernézős és felejthető, de jövök a második évadra, mert ahhoz eléggé felkeltette az érdeklődésemet.

Kellemesen weird Stephen King hommage sorozat, tele az író által megalkotott helyszínekkel, karakterekkel és temérdek easter eggel.
A kellően megtekert, de néhol parányit túltolt sztorifolyam végig a képernyőhöz szegezi a nézőt, mindezt finoman adagolt feszültség és kiemelkedő színészi alakítások segítségével.
André Holland, Melanie Lynskey és Sissy Spacek egyaránt kiváló játékot nyújtanak mindvégig, ám a show-t egyértelműen a hátborzongatóan profi Bill Skarsgård lopja el, akinek ezúttal nincs szüksége csatornabohóccá alakulnia ahhoz, hogy a frászt hozza ránk.
Ha megadod az esélyt és a bizalmat ennek a sorozatnak, hálából egy olyan utazásra visz King koponyája körül, amit nem fogsz egyhamar elfelejteni.

A 2. évad összeszedett, érdekes története végre olyan volt, mint amilyennek egy Stephen King nevével jelzett sorozatnak lennie kell. A középpontban Annie Wilkes, de akad utalás az 1. évadra is és ezért érdemes azt is végignézni. Sokkal teljesebb lesz az élmény. A karakterek, a színészek mind nagyon jók voltak, pláne Tim Robbins, aki régi 'bennfentes' ha King adaptációról van szó.

Első évad: Hátöööö.. Mi a szösz volt ez a befejezés?!?! Egyébként asszem a 8.részig mikor nem jött még ez a több spoiler dolog, szerintem izgalmas és érdekes volt. Nem mondom, hogy utána nem, csak utána nagyon össze lett kuszálva. Ráadásul ezt a pár utolsó részt szerintem nagyon sűrítve csinálták meg. Jobban ki kellett volna bontani, részletesebben bemutatni és elmagyarázni a dolgokat, hogy normálisan meg lehessen érteni. Nem azt mondom, hogy így nem lehet, csak nagyon el van kapkodva.. Henry spoiler nekem nagyon szimpatikus volt, én nagyon szerettem, Molly viszont nekem az agyamra ment, mind a magyarhanggal voltak gondjaim, mind magával a színésznő frufrujával… Ruth-tal nem tudtam túlságosan mit kezdeni, ő is nagyon bezavart az spoiler , és néha szerettem, néha nem.. Jackie pedig szerintem egy tök felesleges szereplő. Legalábbis azonkívül, hogy spoiler , semmi értelmes dolga nem volt a történetben. A másik Henry pedig nagyon idegesített a vállával, komolyan miért olyan a válla?!?! És nem volt szimpatikus, sőt kifejezetten ijesztő volt. Mondjuk mikor az ő spoiler jártunk, akkor normális emberként nézett ki.. Ja, és ha már a kinézetéről beszélünk. Mi a fene volt ez az utolsó részben?! Egyébként szerintem egy jó kis sorozat, kíváncsi leszek a következő évadra.:)

Ugyan a 2-4 rész környékén egy kicsit ellapult számomra a történet, azonban ezután ismét beindult, a dolgok pedig egymás után történtek, csak úgy jöttek a jobbnál jobb csavarok. Nagyon élveztem, számomra tökéletesen megidézte a King könyvek világát, és már nagyon várom a következő évadot.