Nauszika – A szél harcosai (1984) 84% 247★

Nagyon tetszett, bár egy kicsit kevés volt a kifejtéséhez egy film hosszúsága.
Nauszika karaktere nagyon szimpatikus, erős, megérthető figura, bár egy kicsit túl sokat hangoztatja, hogy mennyire pacifista. Külön kiemelném, hogy az egész film tele van női vezetőkkel, és mindegyik abszolút jól kidolgozott, határozott karakter.
A történet maga poszt-apokaliptikus mese, olyan igazi Miyazaki stílusban… néhol kicsit hátborzongató, de aranyos, szerethető történet.
És itt jön a probléma: a világról alig tudunk valamit. Oké, volt a Hét Napos Tűz, oké, felégett a világ, és oké, elárasztották a rovarok. Mi, hogyan, merre, meddig történt? Mik ezek az óriás harcosok, amiktől láthatóan mindenki fél, az az egy, ami kerek két percre feléledt elég veszélyes is volt, de nem tudjuk, pontosan hogy jöttek létre, miért váltak kővé, mik ezek egyáltalán, élőlények, vagy gépek, az egyetlen történelmi flashback, amit kapunk róluk annyi, hogy állnak öten egy égő város felett.
A lezárás is szép, reményteljes, de egyszerűen el nem tudom képzelni, mi lesz ezután. Rengeteg a nyitva hagyott kérdés, és a Föld maga még mindig egy romhalmaz. Ha adott esetben sorozat lenne, akkor ezeket a kérdéseket meg lehetne válaszolni, a hátteret jobban ki lehetne bontani, mert a történet megérdemelné.

Ha most akkor lenne, mikor először láttam, akkor 10 csillag lenne. Csakhogy azóta láttam már a többi Miyazakit is, és hát van ennél jobb is, persze attól még nagyon jó… Ami még nagyon mellette szól, hogy még ma is kevesen tudnak ilyen fantáziadús sztorit írni… és ennyire aktuálisat sem. A Föld pusztul az ember miatt. pont. Az ember nem tud a természettel harmóniában élni. pont.

Ez is egy kedvenc Miyazaki Hayao alkotás :D

Hú. Ezt még fel kell dolgoznom, de az biztos, hogy ezek után már sajnálom,hogy gyerekként nem láttam több studio ghibli filmet.
Az animációs és rajz stílus csodaszép, nem egyszer kapott el a Laloux-feeling. Emellett néha még Pokémon flashbackem is volt, nagyon az volt az érzésem,hogy abból az egészestéseknél sok motívumot ebből vettek (eszközként használt, vegetáló állapotban lévő óriás harcos, bioetikai és ökológiai problémák) csak ennek a világképe ezerszer kiforrottabb, és alapvetően optimista, de realisztikus. Nagyon tetszett, hogy sok a használható női karakter, Nauszika szuper főhős volt. A mérgező erdő jelenetei meg nagyon erősek voltak.
Szép volt a vége, de még tudtam volna nézni. És a kis miniróka kölyök nagyon cuki. Gyanús,hogy Eevee-t a Pokémonban róla mintázták :D

Ezt a filmet először 3 éve láttam és őszintén nagyon megfogott. Azóta is sokszor eszembe jut és mindig is újra akartam nézni, de valamiért csak most sikerült. Nem gondoltam, hogy lesz olyan Ghibli film, ami még inkább magával ragad, mint az eddigi nagy kedvenceim, de most újranézve, lehet jobban is tetszik azoknál.
Nagyon aktuális ez a film most is, pedig a 80-as években készült. Szerintem mindenkinek érdemes lenne megnéznie, sokat tanulhatunk belőle.

Egy időszakomban minden éveben megnéztem ezt a filmet, azt hiszem, ezt újra be fogom vezetni, mert nem lehet megunni. Nagyon szeretem benne a karaktereket és magát a történetet is, meg azt, hogy bár nincs minden a szánkba rágva, mégis ki lehet következtetni, hogy mi is történhetett, hogy miért olyan a világ, amilyen. Ami még meglepő, hogy alapvetően nem csípem a rovarokat, de itt imádtam őket is, az ohmukat meg a hatalmas szitakötőket. Feltétlenül el kell olvasnom a mangát.

A rettenetesen tömény mangát nem kis feladat volt belesűríteni ebbe a játékidőbe úgy, hogy élvezhető legyen. De sikerült. Egyik kedvenc Ghibli filmem, ez a posztapokaliptikus, mérgezett levegős, óriás rovaros világ a szívem csücske lett. Remek a hangualata (ugyanakkor borzasztóan nyomasztó), szépek a zenék, baromi nagy bölcsességek vannak benne és mindezek ellenére nem szirupos, sokkal inkább kegyetlen és beszaratós.
Akinek tetszett, annak ajánlom a mangáját is, abban sokkal komplexebb a sztori, a nemzetek is rendesen ki vannak bontva és a film végi óriás robot is sokkal több szerepet kap (és milyen jó az a vonal..).
Szuper, egyik kedvenc.

Egy poszt-apokaliptikus film Miyazaki Hayao rendezésében. Vannak benne hatalmas bogarak, jó karakterek és fordulatok. Abszolút kötelező darab, nem ér számomra a Chihiro vagy a Vándorló palota nyomába, de egy igazán remek filmről van szó

Ritkán adok max pontot, de ez a történet megérdemli.
Egy gyönyörű anime, amelyik foglalkozik a környezetvédelem és a béke kérdéseivel, egy disztópikus világban.
Egy igazi klasszikus.

Bevallom, óriási elmaradásom van a japán képregény és rajzfilmes világgal, s ez különösen igaz Hayao Miyazaki elképesztő munkásságával kapcsolatban, ám jobb később, mint soha alapon úgy döntöttem, hogy a Nauszikával kezdem ennek az egészen egyedi filmes kultúrkörnek a pótlását. S amin a legjobban meglepődtem: az én főleg Disney, Pixar, s néhány magyar rajzfilmen nevelkedett ízlésemet annyira elvarázsolta ez a film, hogy azt elképzelni sem tudtam!
Teljesen más filmélményt kaptam, mint egy amerikai, vagy egy európai animációs alkotástól, de azt kell mondanom, hogy néha igenis szükség van ilyenre! Nem rövid, de egy percre sem válik unalmassá, a főhősnő karaktere olyan részletgazdagon van kidolgozva, mintha egy komolyabb drámából lépett volna elő, nagyon találó mondanivalója van, de nem válik didaktikussá, s közben ügyesen építi be a történetébe a különböző kulturális hatásokat. Még a humora (igen, az is van benne!) is egészen egyedi. Kiváló zenehasználat, amely képes jelenetről jelenetre más-más jelleget felvonultatni, de mégse lesz széteső, ha kell a vonósok lírája dominál, de ha kell, akkor a modern, elektronikus hangzás kerül előtérbe.
Ami az egész filmmel kapcsolatban a legfontosabb: átjön az a fajta háborúellenes és természetközpontú gondolkodás, amely nagyon is jellemző Miyazaki munkáira, s mindehhez szorosan kapcsolódik a repülés motívuma (ez hol negatív jelentéstartalommal, pl. háborúval és emberáldozattal, hol pozitív jelentéstartalommal, pl. felfedezéssel és kalanddal fonódik össze).
A Nauszika – A szél harcosairól bátran elmondható, hogy több mint egy egyszerű mese, mégis olyan módon közli üzenetét, amelyet a gyerekek is megérthetnek. Számomra pedig egy új rajzfilmhőst adott: magát Nauszikát, az elképesztő hitével és eltökéltségével, no meg a nagyon aranyos társával, a rókamókussal.