A békés harcos útja (2006) 79% 109★

Annyi inspiráció van ebben a filmben! Nem lehet róla mit írni, egyszerűen látni kell.

Jó film, tényleg. Az ilyenfajta filmekre mondjuk apuval, hogy jók, de… Elég rosszul érzem magam, mert nem érintett meg annyira, mint vártam. Azokat a bölcs idézeteket (tényleg azok) úgy adták le, hogy aztán a színész csak úgy lelépjen, mert okosat mondott. Nekem nagyon erőltetett volt az elején jó néhány jelenet. És emiatt nem is tudtam mindig figyelni arra, amit igazából át akart adni a film.

A végét pedig egy szempontból lezáratlannak tartom. És nem értettem spoiler. Összességében jó üzenetű film, és abszolút tudom ajánlani, de vannak benne azok az erőltetettnek ható jelenetek, és a spoilerjeles rész, és így nem tudok rá 10 csillagot adni.

Többen is ajánlották nekem ezt a filmet, mivel úgy érezték gyógyír lehet az aktuális lelki bajaimra, de mivel nem volt hozzá hangulatom, így csak halogattam, míg egy 6 éve nem látott havernőm áthívott, hogy ő akkor most megnézeti velem. Tudni kell rólam, hogy az ehhez hasonló 'filozófia bombákat' én rendszerint elpoénkodom, így kb. 5 óra alatt sikerült csak végignézni, annyiszor állította meg miattam. Ennek ellenére élveztem és értékeltem, amellett is, hogy Paul Wesley-n (Stephan – Vámpírnaplók) állandóan elnevettem magam, plusz az egész film montázsok, illetve mélyen számtó filozófikus elmélkedések váltakozó sora lett. Ha persze káoszt érzel legbelül és nehezen találod a helyed, ez az egyik legtökéletesebb film arra, hogy megtaláld a válaszokat.

Nem szeretem a nagy életbölcsességet megmondó könyveket, filmeket. Nincs különösebb bajom velük, csak nekem „lufik” az ilyen művek, lehet hogy a tálalás elrontja az egészet. Ez a film is az amerikai típusú „megmondom a tutit” filmek csoportját gazdagítja. Szóval nem adom fel az álmaimat, mert kitartással mindent elérhetek, amikor ott vagyok ahol lennem kell, és a kozmikus sors a karmámat a tudatos személyes döntéseim által az univerzum lélegzésének a legfelsőbb köreibe repíti, hogy kiteljesedjen az utam.

Ez egy nagyon inspiráló film és ha éppen padlón vagy, ez lehet segíthet elindulni egy úton. A film lehetett volna rövidebb és jóval kevesebb életbölcsesség is jobb lett volna. Nem szeretem, amikor egy film csak arról szól, hogy elhadarnak jópár közhelyes mondatot és alig történik valami…Bár tény, ilyet nem láttam még korábban (és nem is szeretnék).
A történet elég egyszerű, adott egy tornász srác, aki nagyon nagyra van magával, nagyon nagyképű, habzsolja az életet, a nőket, a piát…stb.
Aztán valaminek a hatására megváltozik, hogy milyen irányban és miért, azt nem spoilerezném le.
A főszereplő srác nem volt szimpi sajnos, ráadásul ez a szerep sem illett hozzá.
„Szokratész" jó arc volt, de jobb lett volna róla többet megtudni. Így csak megmarad annak a spoiler, amit sokan keresünk.
A végét egyébként sejtettem, nem volt meglepetés. Mármint gondoltam, hogy mivel bemondták, hogy igaz történet alapján stb, ezért is gondoltam, hogy ez lesz a vége.
Felemás érzéseim vannak, tetszett is meg nem is. Szerintem jobban ki lehetett volna dolgozni egy ilyen sztorit, de ez csak az én véleményem.

Egy kedves barátom ajánlotta, miután én az Úttalan út c. filmet nézettem meg vele… az mondta, egész biztosan tetszeni fog. Igaza volt. Végtelenül inspiráló film, és igazából mást nem is tudok rá mondani. Hihetetlen, mennyi tartalom, mennyi erő van minden képkockájában, és talán még erősíti is ezt a tény, hogy igaz történet alapján készült. Nézzétek meg!

Anno, amikor első gimis voltam, egy szemüveges, esetlen kis mimóza, nagyon sokat segített. Utáltam magam, és nem bíztam magamban. Nem mondom, hogy most tökéletesen elégedett vagyok magammal, és azt se, hogy csak és kizárólag ennek a filmnek köszönhető, hogy megváltoztam, de hogy volt köze hozzá, az biztos. Úgyhogy valahol mindig hálás leszek neki.

Elfogult vagyok a mondanivaló miatt. És a könyv(ek) miatt.

Szeretem az olyan filmeket, amik próbálnak valami üzenetet átadni. Ennek is volt valami ilyesmi szándéka, de a körítéssel nem igen tudtam mit kezdeni. Ez a spirituális, hányjuk magunkból a Coelhos idézeteket stílus nekem mindig egy „kicsit” agymosás gyanús. Persze elismerem azt, amit hősünk elért az életben, meghajlok előtte, taps, taps. De hozzátenném azt is, hogy egy lapáttal vágnám tarkón azt, aki spoiler.
Ami furcsa volt, hogy Dan szülei még említés szintjén se kerültek szóba. Biztos meg volt ennek az oka, de nem éreztem kellő indíttatást, hogy utánanézzek. Milman számomra egy utazóügynök, aki az amerikai életérzést próbálja az arra fogékonyaknak eladni. És láthatóan baromi nagy sikerrel teszi, szóval hajrá.

2013 Karácsony: Anyukám kívánsága szerint összegyűlt a család, hogy megnézzük ezt a filmet. Amennyire vonakodtam tőle először annál jobban tetszett.