Vissza a csúcsra (2018) 76% 20★

Igazság szerint a 6 csillag a történet igazságtartalma és a film végi valós történésekről való bevágások miatt. Ez egy nagyon jó alapanyag lett volna, és sikerült egy rossz, csöpögős, gejl filmet csinálni belőle. A színészek sem erőltették meg magukat, de az is lehet, hogy valakinél ez volt a maximum. Ebből egy baromi inspiráló filmet ki lehetett volna hozni, ahogyan nagyon sok sporrtfilmnek sikerül is, de ez sajnos inkább egy öntömjénezős filmecske lett, ami olyan, mintha a helyi röplabdacsapat és annak szurkolótábora finanszírozott volna saját maguk szórakoztatására.

Sok jó sportfilm született már, olyan is, amely olyan sportoló(k)ról szól, akik már nem lehettek együtt a csapattal, amelynek tagjai emléket állítanak neki, de olyat még nem láttam, amely filmben az elhalálozott sportoló szinte minden egyes jelenetben olyan intenzíven jelen van, amelyekben valójában nincs is jelen, mint ebben a filmben.
Ebben a filmben Caroline 'Line' Found mindvégig jelen van: a csapattársak szavaiban, a szereplők tekintetében, tetteikben, gondolataikban, az iskolában, a röpipályán, a családban, az utcán, a versenyen … mindenhol .. .az egész városban.
Ez a lány a gyászfeldolgzásban, a talpra állásban, az újrakezdésben, a későbbi nevetésben, az új kapcsolatok szövődésében, a meglévők még erősebbé kovácsolódásában, és az újból megnyert kupában éppoly erőteljesen benne volt, mint a halála előtti életben….
Nem tudok hirtelen felidézni olyan filmet, amelyben olyan erősen átjön a szeretet és az összetartás, a fájdalom és az elesettség, a talpraállás és az egymás támogatása a nyers, nem negédes, hanem pőrén tiszta valóságában, mint ebben a filmben.
Vannak jobb sportfilmek, de mégis van ebben a filmben valami egészen különleges, ami megfog és nem ereszt. Kedvenc lett.

Ps: Papírzsepi bekészítés ajánlott. … a film több részén szükség lehet rá.
Ps2: Biztos velem van a baj, de az elhunyt főhősnő számomra nagyon unszimpatikus, emiatt érzek valami fura mellékízt….