Filmek 5-től 7-ig zóna

Előre jelzem, nem beszéltem össze arpihajdúval vagy koppintom őt (már egy hete érlelem ezt a karcot), de 7-ből 4 nálam is listás tétel, ha már emlékezetes romantikus filmek. Sorrend nélkül:

– Egy makulátlan elme örök ragyogás: mert kellően deep.
– Idétlen időkig: mert meglepően szórakoztató.
– 500 nap nyár: mert igencsak reális.
– Adèle élete: mert LGBT movie done right.
– Annie Hall: mert Woody Allen a legjobb köreit futja.
– Időről időre: mert valahol guilty pleasure, de mégis érti a dolgát.
– Amélie csodálatos élete: mert szeretni valóan naiv.

Kedvenc romantikus filmjeim:
a, Brooklyn
b, A mindenség elmélete
c, Elveszett jelentés
d, Kaliforniai álom
e, Lesz ez még így se!
f, Kerülőutak
g, Egy gésa emlékiratai

Sziasztok!
Ez amolyan „az első 7 film, ami eszembe jut erről: romantikus” lista lesz, érdekes módon úgy, hogy a 70-es évektől haladunk napjainkig évtizedenként egy, max. két címet említve:
’70-es: Annie Hall
’80-as: Harry és Sally
’90-es: Idétlen időkig, A szív hídjai
2000-es: Egy makulátlan elme örök ragyogasa
2010-es: Időről időre, Rögtönzött szerelem

Épp csak lemaradtak: Lesz ez még így se, Maléna, Don Jon

A kedves, bájos: Aludj csak, én álmodom
a nevetős, szívmelengető: Az 50 első randi
a sírós: Angyalok városa
a kemény, horroros: Drakula (1992)
a klasszikus: Értelem és érzelem (1995)
a vicces: Bazi nagy görög lagzi
az első: My girl – Az első szerelem

– Mielőtt lemegy a nap
– A nő
– Rómeó és Júlia (1996)
– Egyszer
– Ghost
– Az utolsó tangó Párizsban
– Pillangó úrfi (ez ráadásul egy olyan színpadi mű alapján készült, ami megtörtént eseten alapszik, csak nyilván megváltoztattak neveket meg dramatizálták itt-ott)

Tiszteletbeli említések: Egy makulátlan elme örök ragyogása, Amélie csodálatos élete, Lolita (1997), Titanic.
Gondolom látszik, hogy sok ami tetszik az a tragikus vonal miatt is tetszik.

ROMANTIKUS FILMEK:

Már ott akadt egy kis problémám, hogy pontosan mi is az a romantikus? Hát, nekem nagyjából ezek:

1. A szív hídjai (1995) – Ha a „legklasszikusabb” értelemben vett romantikus filmre gondolok, akkor ez jut eszembe először! Ízléses, még nem túl csöpögős, de elég érzelmes. Már akkor is sírnom kell, ha eszembe jut. :D
2. Mielőtt lemegy a nap (2004) – Az egyik legkedvesebb filmem. Igazából a teljes Mielőtt… trilógiát ide tehetném, de a változatosság kedvéért álljon itt most azok közül is a kedvencem. Nehéz megfogalmaznom, hogy miért megunhatatlan számomra. Olyan jelzők villannak fel, mint „valóságos”, „fájdalmasan szép”… szóval, valami ilyesmiért szeretem annyira (a másik két részével egyetemben).
3. Keserű méz (1992) – Kihagyhatatlan. A szerelem, a szenvedély, az élet… elrugaszkodott, mégis valós, beteges, de ha metaforaként értelmezed, már nem tudsz olyan nagy távolságot tartani „elítélendő” szereplőitől. Mély nyomot hagyott bennem.
4. Betty Blue (1986) – Elgondolkodtató, megható film. Talán nem mindenkinek a romantikus szó jutna eszébe róla, de szerintem a filmnek is ez az egyik üzenete: mindenki másképp érzékeli a világot…
5. A titkárnő (2002) – Fogy a „hely” a listán, itt már erősen mérlegelnem kellett, de arra jutottam, hogy ennek a filmnek is itt a helye. Fura, de szinte ugyanazt ismételhetném, mint amit az előző két filmhez írtam… úgy látszik, valamiért ezeket a sztorikat kedvelem. :) Na meg James Spadert…
6. Az utolsó tangó Párizsban (1972) – Kicsit vívódtam, hogy melyik film kerüljön ide, és egyáltalán, ez felkerüljön-e a listámra, vagy a lenti szekcióba szoruljon… de aztán győzött. Szerintem romantikus, és kiváló.
7. Nyakunkon az élet (1994) – Na, ezen már jó sokat agyaltam, de végül elnyerte a 7. helyet. Láttam már jobb filmet is, romantikusabbat is, mégis nagyon szeretem és rögtön beugrott, mint könnyedebb romantikus alkotás. És Ethan Hawke. Kell még mást mondanom? :) spoiler

+ Még néhány film, amelyek szerintem (részben) romantikusak is, most valahogy mégsem fértek fel a listára: Facérok (1992), Nyár (2018), Vicky Cristina Barcelona (2008)

+ És néhány olyan, amin szerepel a romantikus címke vagy besorolás, én mégsem gondolom őket romantikusnak a legszűkebb értelemben, mert nekem más bennük a hangsúlyos – de mindenképp ajánlom őket megnézésre! Veszedelmes viszonyok (1988), Közelebb (2004)

+1 guilty pleasure: Piszkos tánc (1987) :D

Romantikus kategóriában top 7

Romantikus:
(most nem bonyolítottam túl, ami először eszembe jutott, azt írtam be):

Szerelemre hangolva (2000)
Mielőtt felkel a nap (1995)
Mielőtt lemegy a nap (2004)
Mielőtt éjfélt üt az óra (2013)
Három szín: kék (1993)
Három szín: piros (1994)
Az út haza (1999)

A következő kategória a romantikus film lesz.
Ez így elég tág, inkább gyűjtőfogalom, de nem látom értelmét szétszálazni (gondolhatunk a szerelmes filmre, a melodrámára, a romantikus komédiákra, a párkapcsolati filmekre), bár ha szeretnétek megtehetjük. Addig is, mint mindig, mindenkinek belátására bízom, hogyan értelmezi. Ha segít, talán érdemes lehet kettéválasztani drámákra és vígjátékokra.

Ajánlónak kiváló: https://www.rottentomatoes.com/top/bestofrt/top_100_rom…

Ez csak vígjátékokat tartalmaz, jó pár feledhető címmel, de sok igazán kitűnővel is: https://www.indiewire.com/gallery/best-romantic-comedie…

Ez szintén változó színvonalú filmeket sorol, de tele van kihagyhatatlan darabokkal és bátor választásokkal (A birodalom visszavág mint romantikus film!) https://filmschoolrejects.com/best-romantic-movies-ever/

A határidő: április 12. 23.59.

Nah akkor ideje végre nekem is beszállnom. :)
Hát igen: a western. Annak idején sok általam szeretett esszé is a westernről (a másik kedvencem a dráma) íródott, amiket szeretettel olvastam (Pl.: Will Wright – A hatlövetű és a társadalom). A BA-s szakdolgozatomban még utaltam is a zsáner „elfáradására és kiffuladására”.
Hozzám a mítosz és a hős miatt áll közel a zsáner. Plusz a műfaji kísérletezések miatt is. Valahol kicsit eszképista műfaj is lehetne, mint a fantasy meg a sci-fi, lévén az amerikai western előszeretettel mutatta másnak ezt a világot (gondolok itt elsősorban az indiánok ábrázolására), vagy például hogy sosem lőttek úgy azzal a kur* pisztollyal, mert a kakas szétcseszte volna a kezüket, a célzásról már ne is beszéljünk. :D
Akkor néhány a kedvencek/szeretettek/tiszteltek közül:

01. High Noon (1952)
Az időkezelése kitűnő és az ezzel kézben járó feszültség-fokozása is. Vannak zavaró pillanatai, de azért előszedném újra.

02. Shane (1953)
Az egyike azon westerneknek, amiket bármikor elő tudnék venni. Mai szemmel olykor bájosnak hat, pedig a műfaj-történetben a Shane egyike azon westerneknek, amikor durvulni kezdett a műfaj. Az operatőri munka kitűnő, Shane karaktere meg instant love, mint a titokzatos hős, aki csak úgy felbukkan, majd a film végén el is lovagol. A gyerek ugyan idegesítő, de Shane figurája elviszi a hátán a filmet, főleg az utolsó nagy showdown jelenetben. Maga a karakter volt az, aki miatt igazán beleszerettem a filmbe és a kedvenceim egyikének tartom.

03. Rio Bravo (1959)
Bevallom őszintén, újra kéne néznem, de a hatására emlékszek. Az akciójelenetek meg a feszültség miatt ez is nagyon bejött, a szereposztás is korrekt volt.

04. The Magnificent Seven (1960)
Nem túl nehéz kitűnő alapanyagból dolgozni, ám annál könnyebb elcseszni azt (erre ugye számtalan példa van) és itt bizony sikerült egy igen epikus westernt összehozni. Imádtam, ahogyan összejön a csapat, Bernstein zenéjét és a történetet, ami a hossza ellenére pillanatoknak tűnt (ahogyan Kurosawánál is).

05. The Quick and the Dead (1995)
Szereposztásban nagyon erős és az is hogy a vadnyugati egyutcás arra a pár napra őrültekháza meg párbaj-fesztivál lesz bosszúba oltva. Lehetne ekézni a filmet és más westernekkel szembeállítani minőség tekintetében, de én mégis jót szórakoztam rajta. Tegyük hozzá 11 éve láttam először, most lehet másabb fejjel értékelném….de a nosztalgia-faktor biztosan bekapcsolna. :)

06. The Assassination of Jesse James by the Coward Robert Ford (2007)
Egyik legelevenebb western-élményem. Az anti-hős mítosz és annak vége talán itt fejtette ki legjobban a hatását, még ha hamisan is. A moziban alig voltunk és mikor vége volt, sírva mentem haza este. Nagyon tetszett, hogy a másik kedvenc műfajomat, a drámát ilyen szépen párosították a westernnel. Mondhatni slow-western a zsáneren belül, így lehet sok western rajongónak elidegenítő hatasú lehet a tempója (főleg mondjuk egy pörgősebb Leone-film után), de aki edződött hasonló tempójú filmeken, annak telitalálat lehet. A zenéje szégyen, hogy nem került be az Oscar-válogatásba, mert megkockáztatom, hogy amit Morricone az olaszoknál művelt, azt itt Cave-Ellis-páros maximálisan hozta. Romgyá hallgattam azokat a zenéket. Észvesztő. Ennél már csak később a Meek's Cutoff zenéje tetszett hasonlóan.

07. Bone Tomahawk (2015)
Itt meg a horror és western találkozik. Ennek is volt egy zsigeri hatása rám-nézve, ami miatt rögtön belopta valahol magát a szívembe (bár ez furcsán hangozhat, mert azért nem első-randis a film). Főleg a műfajokkal való zsonglőrködése miatt. Zahler filmjeire azóta is kicsit jobban figyelek.

08. The Hateful Eight (2015)
Kamara-krimi-western. Úgy tűnik ebben a listában tényleg a westernnel való kísérletezések kapnak nagyobb teret. :)
Ennek a filmnek is imádtam a feszültségét, főleg, hogy ismervén Tarantino stílusát borítékolható volt, hogy robbantani fog a film végén (mint ahogyan szokott). A karakterek sokoldalúak voltak bár legjobb emlékeim szerint nem is volt mind 16karátosra csiszolva (nem is kísértek végig a filmen), mégis működött.

08. Hostiles (2017)
A tempója ennek is megfogott, nem volt az a nagyon pörgős, inkább a merengősebb, slow-western fajta. Több időt töltött a karakterek átváltoztatásával, tetszett is Bale-átalakulása a film végére.

Akiket még kedvelek, tisztelek:
01. Stagecoach (1939)
02. Red River (1948)
03. Once Upon a Time in the West (1968)
04. Unforgiven (1992)
05. Tombstone (1993)
06. Open Range (2003)
07. Meek's Cutoff (2010)
08. Django Unchained (2012)

És azt hiszem eddig ez a vége. Szeretem a műfajt és majd elő is akarok venni pár filmet az évben, mert nincs év felfedezni-való western nélkül. :)