Vicky Cristina Barcelona (2008) 71% 194★

Nem tudom nekem nem tetszett, unalmas volt, pedig az elején még elment, mondjuk úgy hogy még azt is megmondom hogy érdekes, de aztán annyira nem történik semmi. Azt hittem hogy a film felénél már a végén tatok de aztán kiderült hogy még a fele vissza van. Mondjuk a vége nem is volt olyan rossz.
A szereplők jók voltak, Scarlett Johansson és Javier Bardem jók voltak, próbálták menteni a menthetetlent.
A táj gyönyörű volt, a szép Spanyol tájak! :))
Egyszer nézhető volt, többször nem nagyon akarom.

Nekem végül is ez a Woody Allen film is tetszett, de úgy érzem, hogy a zene miatt tetszett igazán. Nem tűnik úgy mintha nagyon nagy mondanivalója lenne, itt is inkább a szereplők személyiségén van a hangsúly, a teljes irányítás az ő kezükben van. Spanyolország gyönyörű, van egy sajátos hangulata a filmnek, talán ez már tényleg eléggé művészfilmes kategória.

Nem bírom Woody Allen filmjeit, ez mégis egészen fogyasztható volt számomra. A nem hétköznapi szerelmi kapcsolatok felépítése és működése érdekelt, emiatt kár volt megnézni. Túlságosan a filmbeli karakterekre lett szabva a cselekmény ahhoz, hogy általános érvényű következtetéseket vonjak le belőle. Hátradőlve élvezni a spanyol tájat, építészetet, festészetet, zenét, nyelvet viszont határozottan működött.

A most megnézett Woody Allen filmről – Éjfélkor Párizsban- jutott eszembe ez a kellemetlen emlékű film, aminek semmi értelmét nem láttam. Olyanok ezek a filmek, mintha a híres színészeket a rendező nyaralni hívná, ezért azok a filmben meg sem erőltetik magukat. Így aztán a néző, vagyis én, azt látja, hogy Scarlett Johansson affektálva kerüli a kamerábanézést egy-egy „heves” vita alatt. Jajj!

Emlékszem anno milyen felkapott volt és hajtott a kíváncsiság, ezért megnéztem. Bevallom nem nőtt a szívemhez. Maga a történet nem volt lapos de keltette fel az érdeklődésemet. Megnéztem és egyszer elég is volt. Nem volt rossz de számomra szürke volt. Hiába játszódott Spanyolországban és hiába volt teletömve latin pezsgéssel spoiler. Ez nem az én filmem volt.

Érdekes hangulatú film. Bardem az egyik kedvencem, a film zenéjét pedig imádom! :)

Sejtettem, hogy a Vickyvel történő események és érzelmek lesznek számomra legérdekesebbek, de minden szereplőbe bele tudtam kicsit bújni, mindenkit szeretni tudtam, és élmény volt ismét Barcelonában is lenni.
Szeretem, ahogy WA forgatja ki és be az elveket, szeretem látni és érezni a tetemre hívást, ahogy pl. Vicky is járt az elején. Önismeret hiányában meglepően, és minden önmagunkkal és mással szemben is elvárttal ellentétesen alakulhat egy következő 6-8 óra, amennyiben engedünk egy ismeretlen hatásnak. Amiről véleményünk persze van, de az csak lóg a semmibe, ezért természetesen esik és szakad ahogy tud. Akkor már Cristina korrektebb önmagához, eleve a szerelmet vizslatja, és beereszti, érzi, éli, aztán megy tovább, nem köt kompromisszumot a saját rovására, de máséra sem.
Ha már hiszti, bennem ugyan elveszett egy pár Penelope Cruz, de szövegkönyvből fúriáskodni mégis más, jogos az Oscar :)

Meglepő módon a szösszenetnyi leszbikus jelenet miatt néztem meg, és hozzá kell tennem, hogy egyáltalán nem érte meg ennyit várni rá, hiszen 2 másodpercnél nem volt több. A folyamatos narrálás kifejezetten idegesített, és hiába tartottam nagyra egykor Woody Allent, az ilyen próbálkozásaival pont az ellenkezőjét bizonyítja. Persze Penélope és Scarlett igyekszik nagyon csábító lenni, ez néha még sikerül is, de a „mindenki szexi és szexuálisan felszabadult” alapötletből annyi mondanivalót se hoznak ki, ami egy rövidfilmet megtölt, nem hogy 96 percet.

Meg tudom érteni, hogy miért nem tetszhet a film sokaknak. Látszólag nem szól sok mindenről. Inkább a személyekre teszi a hangsúlyt, az útkeresésre, nem a történetre. Nekem tetszett.

Nem tudott lekötni, nagyon unalmasnak éreztem. A maga másfél órája kétszer annyinak tűnt.
A színészek rendben voltak, Barcelona is szép, olyan tipikus egyszer nézős történet.