Facérok (1992) 80% 51★

Kedves film, kicsit több humort vártam tőle,de azért egy estére jó volt. A grunge zene nem az én világom, de a Pearl Jam tetszett.

Pearl Jam, Soundgarden, ilyenek… Kell ennél több? Arról nem is beszélve, hogy a Pearl Jam-től a The State Love and Trust az egyik kedvencem, ők meg erre buliznak…
Ebből tanultuk meg anno, hogy az exed nálad maradt pólója mire használható a legjobban, és hogy a tüsszentésteszt tisztánlátásra ad okot!;)

Az úgy volt, hogy az Agymanókat akartam volna megnézni, de tíz perc után feladtam, mert túl zajos volt. Mondtam nézzük meg ezt, jókat olvastam róla itt a Snitten.
Először ez se volt könnyebb (lehet, hogy csak én voltam fáradt), nem találtam a ritmust, nem tudtam mit kezdeni Kyra Sedgwick arcával, stb.
Aztán lassan belejöttünk, én és a film.

Azt mondhatom, hogy ez egy kedves film. Egészen egyedi hangulta van, bár persze némileg a Jóbarátok és az Igazából szerelem keverékének tűnik.
Azonban ha megnézzük az évszámokat, azt láthatjuk, hogy bizony ez a film a fenti kettő előtt készült, szóval inkább eredetként kell rágondolni.
Tökéletesen megértem azokat, akik hasonló életkorban, életállapotban valamikor ezt a filmet nagyon a magukénak érzeték, vagy érzik akár most is.
Tényleg kedves, szerethető az egész film és társaság.
Sok zene van benne – nem mondhatnám, hogy az én világom, de egyben van a film egészével.
Örülök, hogy megnéztem, jólesett a bája, emberszeretete.
Egyértelműen ajánlható, annál is inkább, mert úgy látom általában sokaknak nálamnál is jobban tetszik.

óhhh, igen. Bár engem néhány évvel később kapott el a gépszíj, de ez a film ikonikus jelentőséggel bírt. Hogy is volt?
„A barátom nagy hatással van rám. Ő zenész. A zenekarának a múlt hónapban jelent meg lemeze. Mellesleg festőművész is. Igazi reneszánsz ember.” – ahha
Jajdejóvolt

Ez a nagy egyetemi kultfilmjeink közé tartozott, imádtuk. Jó sztori, jó zene, jó színészek.

Ez egy igazi romantikus, zenés „hangulatfilm”, amit szerintem csak az ért igazán, aki a ’90es évek grunge korszakában volt fiatal. A soundtrack pedig nagyon erős, erről bővebben itt írtam már:

http://3mmm.blog.hu/2015/03/03/a_grunge-szori_403

Újranéztem, mert eszembe jutott az Alice In Chains koncert miatt.

Nagy idők, nagy zenék…

Fú, ez a film százezer éve a várólistámon volt, mivel imádom a kilencvenes évek elejének a hangulatát, illetve a kedvenc zenekarom az Alice in Chains, és tudtam, hogy van benne egy AIC-koncert (amit persze külön már láttam). Valamiért azonban sose jutottam el odáig, hogy megnézzem, amíg aztán most ősszel egy hétvégén nem volt jobb dolgom.
Nekem is csalódás volt (több grunge-ot és kevesebb szerelmi szenvedést vártam), viszont abszolút érzem, hogy miért ez a film ihlette a Jóbarátokat.
Kyra Sedgwick nem tehet róla, de valamiért halálosan irritál szegény, és nem segít rajta, hogy 26 évesen is már 40-nek nézett ki. Campbell Scott a párjaként viszont sokkal szimpibb volt, mint Matt Dillon bunkó karaktere, akiről egyébként szinte leugrottak a grunge-göncök, annyira rohadtul nem tudtam elhinni, hogy rockzenész lenne :D A legaranyosabb viszont Bridget Fonda Janet-je volt, annyira kár ezért a színésznőért, neki tök jól állt ez a szerep. Neki kellett volna összejönni Steve-vel.
A kilencvenes évek elején még nagyon kicsi voltam, és igaz, hogy biztosan más volt az USA-ban, de a filmet nézve annyira hiányzott ez az időszak, lassabb élet, jó értelemben véve egyszerűbb emberek, őszintébben formálódó kapcsolatok (még akkor is, ha ugyanannyira problémásak voltak, mint ma), sokkal jobb zenék. És amikor Bridget Fonda és Matt Dillon álltak a liftben, akkor valamiért annyira megcsapott az a kilencvenesévek-feeling, nem tudom megmagyarázni. De hiányzik, pedig alig tapasztaltam belőle :D
Ja, az AIC szuper volt, meg a többi grunge cameó is. (Chris Cornell és a Pearl Jam háromötöde kisebb szerepben tűnik fel, illetve van egy Soundgarden-fellépés is a filmben. A Nirvana-t meg tudtommal nem szándékosan hagyták ki, csak ők már anno sem akartak valamiért közösködni a többi egy kalap alá vett seattle-i zenekarral – noha enélkül is ők lettek a legmainstreamebbek, szegény Kurt.) A 7 csillag ennek, meg a kilencvenesévek-hangulatnak szólt, mert amúgy közepes.