Filmek 5-től 7-ig zóna

A westernhez különféle kulcsszavak kötődnek (pl. mítosz), én most egyet szeretnék kiemelni, ami érdekessé tette számomra a zsánert. Néhány évvel ezelőtt Budd Boetticher (kevésbé ismert név, ajánlom mindenki szíves figyelmébe) egyik filmjének nézése közben azon vettem észre magam, hogy végtelenül emlékeztet Jancsóra. Meghökkentem, felületesen két ennél távolibb világot nehéz volna találni. Az én kulcsfogalmam: a koreográfia. Minden westernnek megvan a maga kipróbált, szigorú táncrendje. Mindegyikben hasonló karakterekkel, konfliktusokkal, cselekménnyel és helyszínekkel találkozhatunk. Boetticher filmjében a szereplők már-már absztrakt mozgatása hívta elő bennem Jancsó életművét. Természetesen említhetnénk az italowesternt, amely ezt tovább radikalizálta, Leone filmjei baletthez hasonlítanak. Utóbbi (és a revizionista western) kapcsán mégis szóba kell hozni a mítoszt. A klasszikus westernek azért sematikusak, mert mítoszként működnek, ezáltal a meséléshez van leginkább közük. Mindig ugyanazokat a történeteket mesélik el újra és újra. Azonban a későbbi, kritikus alkotások éppen úgy: konstrukciók. Meglehet, igazabb, őszintébb konstrukciók. Számomra azonban jelenleg sokkal izgalmasabb intellektuális feladatnak tűnik a régi, poros, kissé le is nézett alkotásokra mélyebb pillantást vetni. Kifürkészni az eltéréseket, felfedezni komplexitásukat.

1. My Darling Clementine (Ford, 1946)
2. The Wild Bunch (Peckinpah, 1969)
3. Instructions for a Light and Sound Machine (Tscherkassky, 2005)
4. Sergeant Rutledge (Ford, 1960)
5. Heaven's Gate (Cimino, 1980)
6. Forty Guns (Fuller, 1957)
7. The Gunfighter (King, 1950)

A nagy klasszikusok nekem sem a kedvenceim, egyszerűen mert nem szeretem a „halott indián a jó indián” típusú szereotip fehérember sagákat.

Idegen a cowboyok között, 1958
A hét mesterlövész, 1960
A Jó, a Rossz és a Csúf, 1966
A vad banda, 1969
A pap, a kurtizán és a magányos hős, 1970
McCabe és Mrs. Miller, 1971
Nincs bocsánat, 1992

És nem hagyhatom említés nélkül a Deadwood című, galádul elkaszált sorozatot, ami bármely sorozat listán ott kell legyen a top 10-ben.

Na. Szóval az van, hogy alig láttam pár Western-el többet, de ezek speciel tetszettek is. Nem a kedvenc műfajom, bár ennek ellenére a listából több is van benn all-time kedvenceim közt. Lehet nézek még a napokban valamit, de kétlem, hogy pont változtatna a jelenlegi listán, ha mégis, írok róla kommentbe.

– A Jó, a Rossz és a Csúf – abszolút kedvenc, zeneileg is, meg az egész kalandos jellege miatt a filmnek.
– Django elszabadul – Tarantino-tól még mindig favorit.
– Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford – nem az a hagyományos western, hosszú is, de hát az operatőri munka és a színészi játékok bőven kárpótolnak.
– A vakond – ez egy elég nehéz film, ezzel indult el az éjféli mozizás az USA-ban, mert nap közben nem mutatták be az extrém erőszakos és erotikus jellege miatt. Kb mint egy LSD trip / kísérleti spaghetti western.
– Volt egyszer egy Vadnyugat – Azt hiszem első sorban a zene miatt, meg persze ott van Charles Bronson karaktere is.
– Meek's Cutoff – szintén nem hagyományos western, inkább lassú, ultra-realisztikus lélektani film régi settingben, de mindenképp figyelemre méltó alkotás.
– Gyorsabb a halálnál – ezt nagyon régen láttam tévében, és nem tűnt túl zseniálisnak, de a sztárparádé, és hogy a szimpatikus karakterek sorra ölik le egymást párbajok során eléggé elnyerte a tetszésem.

Nem mertem beleírni, nehogy valaki zokon vegye, de akkor mellékesen megemlíteném Spielbergtől a Párbajt, ami szerintem durván western, és nem is akármilyen, ha szabadon értelmezzük a zsánert. I have spoken.

Nehéz volt összeszedni csak hét filmet (nem is sikerült), de végül ezeket hoztam:

A nagy vonatrablás (1903)
A maga ügyetlenségével és korabeli trükkjeivel nagyon szerethető alkotás. A történet akciódús és jól kivitelezett a kornak megfelelően. Itt kérem már filmes történetmesélés zajlik. Porter az elsők között volt ebben.

Volt egyszer egy Vadnyugat (1968)
A nyitójelenet, a zenei motívumok, a karakterek, a rendezés és a színészek egytől-egyig olyan zseniálisak, hogy ezzel filmtörténeti klasszikust alkotnak, ami méltán állja ki az idő próbáját.

A vad banda (1969)
Sam Peckinpah az addig inkább romantikus, hősies amerikai műfajt levitte a mocsokba és a realitásba. Ha lőnek fröccsen a vér és itt lőnek.

Fényes nyergek (1974)
Az egyik legjobban sikerült Mel Brooks-féle agyszülemény. Fergeteges poénokkal és a mindent vivő záró bunyóval. Imádom!

Nincs bocsánat (1992)
A kiöregedett banditák tesznek igazságot, szemben a sheriff sajátos igazságszolgáltatásával. Nem rohannak az események, mégis tempós a film. Nincsenek üres járatok, a motivációk is tiszták. Megismerhetjük Little Bill sajátos elveit is, amit a maga szintjén meg is lehet érteni, bár nem tudok azonosulni vele.

Aljas nyolcas (2015)
Az egy helyen zajló drámák egyik szép példája a film, párhuzamba állítható a Kutyaszorítóbannal. Lassú felvezetés, ahogy azt Tarantinotól már megszokhattuk, aztán megismerjük a karaktereket , de ez sem unalmas, sőt. A szokványos csavar is megvan így aki szereti Quentin munkáit és/vagy a westernt az jól fog szórakozni. Sokan panaszkodnak a hosszú játékidőre, szerintem ez nem zavaró, engem lekötött.

Dollár-trilógia
A spagettiwestern szentháromsága.

Western:

A Jó, a Rossz és a Csúf (1966)
Volt egyszer egy Vadnyugat (1968)
A vad banda (1969)
McCabe és Mrs. Miller (1971)
Halott ember (1995)
Az ajánlat (2005)
A félszemű (2010)

A sajnálatos járványhelyzet miatt mi nem tartunk szünetet, hovatovább lássuk meg a rosszban a lehetőséget is: több időnk van jó filmeket nézni, klasszikusokat, ősidők óta várólistán rostokló címeket pótolni, véleményeket cserélni, ütköztetni stb. Jelenleg a legokosabb, ha mindenki otthon marad és kerüli a nem létfontosságú érintkezéseket. Úgyhogy bízom benne, hogy ez a zóna és oldal egy kicsit modern dekameronként is tud funkcionálni.
Most jöjjön egy régen hatalmas népszerűségnek örvendő, manapság azonban marginális zsáner: az új téma a western.
Tanácstalanoknak: https://editorial.rottentomatoes.com/guide/75-best-west… (kissé elegyes, de így is pompás ajánló)

A határidő március 29. 23:59.

amerikai film

Vélhetően, ha a kedvenc filmjeinket vesszük számba, amerikait biztosan találunk közte (sőt, az is feltételezhető, hogy többet is, vagy egyenesen túlsúlyban vannak). A klasszikus hollywoodi film elbeszélésmódja és stílusa az, amely mai napig paradigmaként működik. Így itt nem az a nehézség adódik, hogy valahogy összeszedjünk legalább 5 címet, hanem, hogy „csak” 5-7 címre szorítkozzunk. Ezért én sem feltétlen a minden tekintetben legjobb filmeket válogattam össze, amelyek amerikai gyártásúak (így bizonyára kihagyhatatlan lett volna pl. a Vertigo, a Vérző olaj, vagy a Hátsó ablak), hanem a sok-sok kitűnő filmből jellegzetesen amerikaiakat próbáltam találni. Vagy témájuk, vagy stílusok, vagy kontextusuk okán.

1. Mr. Arkadin (Welles, 1955)
Welles filmjére elsősorban a kontextus miatt gondoltam. A béklyózott zseni, akinek szinte teljes életműve fragmentumokban létezik. Több filmjének végső vágását a stúdió végezte, elszakítva az alkotótól művét. Welles talán az Arkadint utálta a legjobban. Lélektanilag érthető módon. Mégis azért került nálam első helyre, mert a filmtörténelem egyik legvadabb, legizgalmasabb műve. Vagy: szimplán ez a legjobb amerikai film, ami valaha készült.

Two-Lane Blacktop (Hellman, 1971)
A végtelen amerikai táj teljesen másképp. Az utazás, az autó, a verseny. Nincs ennél amerikaibb film, és nincs ennél szokatlanabb amerikai film.

Shadows (Cassavetes, 1958)
A keleti parti „újhullám” emblematikus alkotása. Van egy megkapó jelenet, egy parkban futnak a szereplők, a kamera nem tudja rendesen lekövetni őket. A legfelszabadítóbb filmes emlékem.

Mennyei napok (Malick, 1978)
O.J.: Made in America (Edelman, 2016)

Szeszélyes asszonyok (Stroheim, 1922)
Szétszabdalt életmű #2

Showgirls (Verhoeven, 1995)
A mindent uraló látvány logikája. Las Vegas, sztriptíz, szappanopera.

+ Twin Peaks: The Return (Lynch, 2017)

kedvenc alkotók:
Welles, Altman, P. T. Anderson, Brakhage, Kubrick, Hawks

Én is sokat töprengtem a kérdésen, mivel nem akartam megint azokkal a címekkel jönni, amiket már többször is említettem ebben a zónában, szóval kompromisszumot kötöttem és hét olyat választottam, ami kifejezetten, autentikusan amerikai film, értsd remekül visszaadja a filmművészetüket, ergo sem ázsiai, sem európai kezek nem tudták volna ezeket így megfaragni:

– Száll a kakukk fészkére
– Amerikai história X
– Tizenkét dühös ember
– Truman Show
– Casablanca
– Forrest Gump
– Óz, a csodák csodája

Rendező: Stanley Kubrick, természetesen.

Emlékezetes amerikai filmek:
Óz, a csodák csodája
A cápa
Az elveszett frigyláda fosztogatói
Szárnyas fejvadász
Benjamin Button különös élete
A bagdadi tolvaj
Az ördög ügyvédje

Klasszikusabb amerikai film 70 csillagozás alatt, 1940–1980 (valahogy szűkíteni kellett legalább magamnak)

Gyilkos vagyok (1944)
Mindent Éváról (1950)
Alkony sugárút (1950)
Éjféli cowboy (1969)
Kabaré (1972)
Magánbeszélgetés (1974)
Hálózat (1976)

Kedvenc amerikai rendező: David Lynch