Casablanca (1942) 83% 295★

Hihetetlen, hogy egy ’42-es film még ma is mennyire jól működik. Nagyon élveztem, és tök jó tudni, hogy akkoriban még tudtak jó szerelmi háromszöget írni. A titok nyitja, hogy legyen egy érdekes háttérsztori hozzá, meg három jól megírt karakter, akiket lehet szeretni. Mind Rick, mind Victor úriemberek, akik nem hülye pénisz-összeméregető versenybe kezdenek, hanem értelmesen tudnak beszélni. Mindketten elég önzetlenek, és az történt, hogy meg tudtam érteni Ilsa helyzetét. Ó igen, és az sem árt, ha a főszereplő nő egy okos, értelmes karakter, mert így képes arra koncentrálni, amit tennie kell, és nem csak agonizál a semmin, mint a mostani főhősnők többsége. Szóval azt is meg tudtam érteni, hogy Rick és Victor miért szerettek bele Ilsába.
Engem persze teljesen elbűvölt Rick, szerettem a humorát, az önzetlenségét, meg azt, hogy olyan elegánsan tudta adni azt a fuck you all stílust, miközben azért mégsem sz.rt a dolgokra.
A film humora is jó egyébként, és azt is nagyon szerettem, hogy az emberek nem anyázósan szóltak be egymásnak, hanem olyan eleganciával tették meg, hogy azt komolyan mondom, tanítani kéne. Zseniális.
Most láttam először (egyébként „premier előtt” moziban, amit nem tudom, hogy csináltunk, biztos az egész moziterem időutazott), de tutira nem utoljára.

Nem szeretek ilyet mondani, de szerintem ennek a filmnek többet árt a magyar szinkron, mint használt. Valahogy olyan béna az egész, és ez rányomta a bélyegét is a filmre.

Maga a film nagyon jó! Eddig igyekeztem kerülni, mert nem vagyok nagy rajongója a szerelmi történeteknek, de nézette magát, meg sem éreztem a 102 percet.
A színészi játék jó, sok esetben azon járt az agyam, hogy egy-két szereplő mai magyar színészekre hasonlít.
Az is meglepett, hogy 1942-ben egy ilyen, viszonylag semleges filmet készítettek a második világháborúról.
Érdemes rászánni az időt, legalább egyszer látni kell.

Rettenetően jó ez a film, és a legjobb benne, hogy mindenféle szempontból még ma is megállja a helyét.
Van humora, de olyan kifinomult, csípős, bájosan mindennapi módon, legtöbbször a karakterek személyiségéből és sármjából épülve, ami a mostani filmekből nekem majdnem mindig hiányzik. Van atmoszférája, és most nemcsak a régi filmes csillogásra gondolok, amit én annyira szeretek, hanem arra, hogy már azelőtt pontosan tudjuk, milyen hely az a Casablanca egy milyen világ közepén, mi van a lelkében azoknak, akik idejönnek/itt ragadnak, mielőtt a főszereplők bármelyikével összetalálkoznánk. Egyébként is szinte egy helyszínre korlátozódik a cselekmény (Rick bárjára meg a környékére), ahol sürögnek-forognak a szereplők, mint egy színpadon és hozzák a maguk kis mellék-történeteiket a háborúról, a vízumszerzésről, az elvágyódásról, amit sosem erőltetnek az arcunkba, ezek a kis szilánkok mégis élettelivé, emberivé teszik Casablanca városának valóságát. Van története is a filmnek, ami a mostani mozis múltunkkal már nem annyira agyameldobósan csavaros, mégis van benne meglepetés és megható pillanatok, amiket a szereplők döntései generálnak. Mert vannak igazi ikonikus főszereplők is: Rick, aki nagyon régi filmesen amerikai férfi és én nagyon szeretem az ő típusát, szívtelennek tűnően cinikus, magányos, a múltja árnyékában él, de mégis van benne tartás, van benne férfiasság és emiatt végül képes távolabb látni önmagán. És igen, egyetértek az előttem nyilatkozókkal, akkor még tudtak szerelmi háromszöget írni, ami azért működik, mert el tudtam hinni, hogy a felek valóban, őszintén szeretik egymást, csak nagyon különféle szeretetekkel; és azért is, mert Ilsa egy olyan nő, aki megérthető, vonzó, nem kétségbeesett, hanem időtlenül nőies és értem, hogy miért van így szeretve. A többi karakter is kerek a maga nemében és nagyon szórakoztató (főleg Louis és Sam!).
Annyira örülök annak, hogy most volt alkalmam moziban látni, mert biztos vagyok benne, hogy ez is hozzátett az élményhez, el tudtam képzelni, milyen lehetett mondjuk fél évszázaddal korábban beülni erre a filmre egy őszi estén. (És egyébként amikor vége lett a vetítésnek, megtapsolták. Na ebből látszik, mit jelent még most is a Casablanca.)

A film, amit mindenki emleget én meg kerülgettem, mint a forró kását, mert azt hittem nyáltengerben úszik. Az unalomig ismételt/felhasznált idézetek sem segítettek, a filmben hallva őket már egyenesen elcsépeltnek tűntek (pedig hát innen származtak).
Viszont az összkép kellemes csalódás volt. Durva párhuzamot lehet vonni a mai helyzettel is.
Mivel Errol Flynn filmjeivel táplálkozom nehezen nyeltem le, hogy a gyártó-rendező-zeneszerző-S.Z. Sakall neve mellett kedvencem sehol sem volt. Persze értem én, létezett más sztár is. Hogy a duzzogásom miatt, vagy sem, de Victor karaktere nekem sokkal szimpatikusabb volt, mint Rick. Mondjuk a Bogart iránti ellenszenvem is közrejátszik, de dolgozom az ügyön, hogy ne így legyen…

Eddig valamiért kimaradt az életemből ez a film (is), vasárnap délutánra kiváló kikapcsolódást nyújtott. Több mint 70 éves film, mégis nagyon tetszett. Remek színészek, a történet is jó.

Ebben a filmben találkozik az izgalmas történet, a jó rendezés és a színészi mesterjátékok. Olyan alkotógárda fémjelzi a művet, akik közül egy már elég kedvet csinálna a filmhez.
A történetben nagyon érdekesen vegyül a huszadik század történelme, a gyarmati és megszállói politika, a kaland, az ideológiai állásfoglalások és a magánélet.
Klasszikus szállóigék forrása ez a film és számomra megunhatatlan.

Mostanában egyre több régi filmet nézek, tetszik a hangulatuk, de ebből valami mégis hiányzott nekem.
Nagyon tetszettek a megvilágítások, a zenék, a ruhák, a sztorit mégsem éreztem magaménak.

Romantikus.
Humoros.
Szép.
Örök.
Ennyi…

Ezt a filmet mindenkinek meg kell néznie legalább egyszer az életben, de csak akkor, ha elég érett hozzá.

A Miskolci Színházban készült a 2017/18-as évadban egy táncjáték belőle, amit kölcsönbérlettel megnéztem. Egy órával az előadás előttkaptam kézhez, nem volt idő utánajárni a filmnek. A wikipédián utána olvastam a cselekménynek, de nem pótolhatta a film ismeretének a hiányát. Ilyen előzmények után a táncjáték gyönyörűen kivitelezett volta lenyűgözött, bár a cselekményt nem tudtam száz százalékosan követni.

Úgyhogy eldöntöttem, hogy ezt a filmet látnom kell. De aztán majdnem három hónap telt el mire az elhatározást tett követte.

A film élvezhető volt, tetszett a történet, a szálak. A színészi játék is jó volt, átéléssel játszottak a szereplők. A ruhák egyenesen lenyűgöztek, a kis divattörténetért rajongó énem lelkendezett örömében (több régi filmet kellene néznem). A díszletet is jól megoldották, a történetélő, sok szereplős.

A történet nem a legbonyolultabb, de lekötötte végig a figyelmemet. Egyre jobban tetszenek a fekete-fehér filmek. Nagyon hangulatosak.