A filmtörténet vitathatalan klasszikusa, melynek forgatókönyvét Oscarra jelölték. Az „új regény” neves képviselőjének, Durasnak találkozása az „újhullám” egyik megteremtőjének tartott Resnais rendezővel olyan forradalmian új, közös alkotást eredményezett, amely messze túllépett a hagyományos… [tovább]
Szerelmem, Hirosima (1959) 39★
francia · angol
Képek 7
Szereposztás
| Emmanuelle Riva | Elle |
|---|---|
| Okada Eiji | Lui |
| Stella Dassas | Anya |
| Pierre Barbaud | Apa |
| Bernard Fresson | Német szerető |
Rendező
Forgatókönyvíró
Operatőr
Zeneszerző
Kedvencelte 9
Várólistára tette 59
Kiemelt értékelések
eszter_m
számomra teljesen megbabonázó élmény volt.
Annyit lehetne mondani róla, de mégsem találom a megfelelő szavakat…
A felejtésről szól, a túlélésről, kicsit a szerelemről. Hogy vigaszt találunk a másikban, ha csak ideig-óráig tart is ez az érzés. Hű. Nem volt egyszerű.
Gabriella_Balkó
Számomra ez nagyon vontatott volt. A többi néző sem tűnt nagyon lelkesnek, mikor végetért a film.
#Lumiere
Népszerű idézetek
Dániel
Néhány év múlva, amikor elfelejtelek, és a szokás hatalmánál fogva belebonyolódom, egy másik hasonló eseménybe, akkor… úgy fogsz eszembe jutni, mint magának a szerelemnek a feledése. Úgy él majd bennem ez a történet, mint a feledés rémülete. Már most tudom.
Dániel
Falj fel, alakíts át a te képedre, hogy te utánad senki más ne érthesse miért volt ez a roppant vágyakozás.
Dániel
Elle és Lui: Én is csak úgy tudok feledni, ahogyan te. Nem. Neked nincs mit feledni. Ahogyan te, én is tele vagyok emlékekkel. Van mit feledni. Nem. Neked nincsenek emlékeid. Ahogyan te, én is minden erőmmel küzdöttem a feledés ellen, és ahogyan te… Én is feledtem. Ahogyan te, én is vigasztaló emlékezetet kívántam, az árnyak és kövek emlékezetét.
Minden nap, minden este minden erőmet szembeszegeztem azzal a rettegéssel, hogy egyszer majd nem fogom érteni, miért kell emlékeznem. És ahogyan te. Mégis feledtem.
Dániel
Láttam a túlélőket is és azokat, akiket Hiroshima asszonyai a méhükben hordtak. Láttam a türelmet, az ártatlanságot, azt a bizalmat, amellyel Hiroshima ideiglenes túlélői megbékéltek sorsukkal. A sorssal, amely annyira igazságtalan volt, hogy mellette néha, az mindig oly hatalmas…
