Pearl Harbor – Égi háború (2001) 76% 278★

Nem rossz háborús film, a szereplők is eléggé jók voltak, és a zenei aláfestés is tetszett. A támadások látványos volt, spoiler Jó kis háborús film, csak egy kicsit lassú, és hosszú, a nyálas részek nem mindig tetszettek nekem, zavaró is volt… De Danny tök ari volt, ahogy Rafe is. Még Evelyn karaktere is szimpi volt, meg a többi tiszt, és a nővérkék. Szóval, egynek elment, olykor egész izgalmas volt.

Nagyon sokáig halogattam leginkább Affleck miatt, de egyáltalán nem bántam meg, hogy megnéztem.
Először csak néztem, hogy mi az istent fognak ezek művelni három órán keresztül, végül észre sem vettem, már vége volt. Egyszerűen magával ragadott a film, és azt hiszem be is került a top 3 háborús filmjeim közé, sőt, talán még az összes filmem között is.
Dannyt imádtam. spoiler

Bocsi azoktól, akik imádták, de nekem annyira iszonytatóan borzalmasan nyálas és kínlódósan vontatott volt ez a film, hogy akkor se nézném meg még egyszer, ha fizetne érte valaki. Csak hogy indokoljam az 5 csillagot.

„Szerelemben és háborúban mindent szabad” – szól a mondás, és tulajdonképpen a film e köré a két főszál köré épít fájdalmasan, szépen, Amerikához mérten egész szolidan.

Mindennemű hatásvadász kép-és hangulatvilága ellenére én valahol azért elhiszem, hogy emléket akart állítani a Pearl Habor-i elesetteknek, noha – történészként – több problémám is akadt vele.
Azon például felszisszentem, hogy mennyire idilli is a hangulat 1941-ben… kislányok pillangójelmezben, cserkész amerikai kisfiúk a hegyen, gondtalan baseball, stb. De engedjük el, mert hiába egy amerikai hőskultuszú film, a japánokat (de még csak a németeket sem) állították be vérengző, lelketlen szörnyetegeknek; háború van, itt harcolni kell. Szóval tetszett, hogy nem alázták meg a többi nemzetet, csak épp annyira, amennyire egy háborús helyzetben az egyik fél leszólja a másikat egy piás hajnalon.

Egyébként meglepő módon a szerelmi bonyodalom is tetszett, éppen annyira volt mérgezett, mint a világ 1941-ben (meg előtte és utána). Mindemellett nagyon megható film a barátságról, a bajtársiasságról, a hazaszeretetről és a kötelességről: van, amiben meg lehet halni, de elfáradni soha. Ugye.

Ami viszont nem tetszett, az Amerika elmaradhatatlan képmutatása: a végén a narráció, oh, istenem… mintha a Mennyországot bombázta volna a Sátán. Szabadság földje, te!
A hadüzenet nélküli támadás épp oly „elegáns”, mint atombombát dobni több tízezer ártatlanra.

Nagaszaki és Hirosima, 1945. Négy… 4 évvel Pearl Harbor után. Néha kicsit gondoljuk tovább a dolgokat, ne álljunk meg a film végefőcíménél legyen az bármennyire gyönyörű és megható, ahogy egyébként az egész fim is az volt.
(Kivéve a végén Evelyn beszéde; az a nő egy kiüresedett húsburok volt Danny-hez és Rafe-hez képest; és ő… pont ő vele kell befejezni? Ráadásul így?)

Már rengetegszer láttam a filmet, a mai napig nagyon szeretem, bár néhol a dialógusok eléggé viccesek, ami mondjuk annak tükrében, hogy nem egy vígjátékról van szó, nem biztos, hogy biztató. Kicsit lassan jut el a film a december 7-éhez, de onnan már felgyorsulnak az események. A szerelemi szálak közül a Danny és Evelyn felesleges volt.

Ez olyan háborús film amit minden átlag romantikusabb lelkületű nő meg tud nézni (pár zsepi elhasználásával).
De a látvány miatt a férfiak is szerethetik. Már persze ha ők elvonatkoztatnak a furcsaságoktól… :D

Szóval tudom hogy bizonyos tekintetben nem jó, nem hiteles történelmi film, nagyon „hálivúdi” feldolgozása ennek az eseménynek, de én mégis nagyon-nagyon szeretem.
Ha 10x nem láttam akkor egyszer sem és nem unom. :)

I ♥ Danny Walker

Ez az a film, amin filmes berkekben mindig kiakadnak, hogy én ezt ,hogy szerethetem.:D Pedig szeretem… nagyon is!:) Ha fel kéne sorolnom a kedvenc filmjeimet amit egyébként lehetetlen annyi van , akkor ez az elsők között lenne amit említek.
És így is álltam hozzá anno én is. Bnőm akarta minden áron megnézni. Én meg nem. Mondom ilyen csöpögős szar engem nem érdekel. Ő kb. a 45. percnél már tátott szájjal horkolt, én meg a végére köröm rágva és könnyes szemmel ültem a TV előtt.
Michael Bayt is szokás utálni, én szeretem amit csinál ha nem a transformers 4ről van szó:P ,mert az akció jelenetekhez és a robbantásokhoz tényleg nagyon ért. Egy háborús drámához meg kifejezetten jó választás volt.
A zenék!!! Úr isten a zenéket imádom. Mindegyiket:) Hans Zimmer egy zseni:)
A fényképezés szerintem nagyon jó. Csodás képeket kapunk naplementéről ,tengerpartról, felhős égről.
A színészeket én szeretem, és jól hozták itt is a formájukat. A történet persze nagyon amerikai lévén ,hogy megtörtént és elvileg így , de engem ez cseppet sem zavart.
A sok kis aranyos poén miatt is nagyon szeretem. A karakterek szerethetőek, és a történetük nagyon kedves és megható és drámai.
Többek között azért is lett kedvenc, mert sosem sírtam egy filmen se ami nem állatos, a Fekete szépségen bömböltem :D és itt majdnem! Majdnem elsírtam magam.:):(
Ha ajánlom, mindig csak annyit szoktam mondani, hogy : Romantika, humor, akció és izgalom egy filmben:):):)

Egy nagyon jól kivitelezett film volt szerintem.
Kegyetlen megvalósítás, a kegyetlen valóság bemutatása.
Hans Zimmer-ről nem változott a véleményem: egy zseni.
A film elején megkérdeztem öcsémet 3 robbanás után: Ezt ki rendezte? Fogadjunk, hogy Michael Bay! És igen! :'D
Ben Affleck -ről nem voltam jó véleménnyel. A Batmanben nem tetszett az alakítása, de itt nagyon jól játszott. Nagyon nagyon. :O

A film első része nyálas majd jön a támadás ami felnyomja az osztályzatot a filmnél mert látványos és tényleg jól megvan csinálva. Aztán kellett valami a végére is,hogy sírjunk.
2016.12.03. Duna tévén volt

Eddig ez a film is kimaradt az életemből, de most pótoltuk, hála barátomnak.
Nem volt rossz, de kiszámítható sok helyen. Ez persze nem von le a film értékéből, csak mondjuk nem ülök körömrágva a monitor előtt :D, hanem arra vagyok kíváncsi, igazam lesz-e vagy sem.
Azt hiszem, ez egy olyan film, amit nők és férfiak is végig tudnak nézni, hiszen ott a szerelmi szál, és ott a harc is. Mindenki megtalálja azt, ami érdekli.
Engem mindig megdöbbent, mennyi emberéletet áldozunk fel a háború oltárán, ezek a részek inkább elkeserítettek.