Ingrid Bergman svéd

Példaképem. Nagyon-nagyon szeretem és nemcsak mint színésznöt. Mert önmaga lenni egy olyan korban, amikor még bün volt nyilvánosan felvállalni magukat és öszintének lenni. Mindig a megújulást kereste, sosem elégedett meg a már elért eredménnyel. Nem volt elég neki, hogy Hollywood legjobban keresö színésznöje lett, ö igazi müvész volt és bátran elvállalt számára elönytelen szerepeket is és azokban is hiteles tudott lenni. A müvészet (film, színház) az élete volt, nem szégyellte bevallani, hogy nála a munka az elsö és csak utána a család. Nagyon-nagyon szerethetö és igazi példakép. Semmi nem tükrözi jobban a jellemét és a szeretetreméltóságát, minthogy egyik gyermeke se állt elö soha egy sértett vagy bántó nyilatkozattal, ellenkezöleg. Tudták, milyen és elfogadták olyannak, amilyen. Nincs szennyesteregetö könyv, vitatkozás, utalgatás. Pia és a Rossellini-gyerekek jóban vannak és mindegyiköjükön érzödik a szeretet az anyjuk iránt. Pedig Ingrid sem volt szent, ment a saját feje után. De ha nem tette volna, akkor most nem lenne Intermezzo, A Woman's Face (svéd verzió), Gaslight, Notorious, Stromboli, Öszi szonáta, stb. Ezek a filmek (és a többi is, persze) bizonyítják, hogy igaza volt.
Szeretlek, Ingrid!