A kaktusz virága (1969) 83% 83★

Nálam ez egy klasszikus film, még Anya ajánlotta a figyelmembe jó pár évvel ezelőtt. Rajongok a humoráért, a történetért, a színészek játékáért; Ingrid Bergman csodás, Goldie Hawn elragadó, Walter Matthau meg csak hozza a szokásos stílusát, de ezúttal a nőcsábász szerepében tetszeleg, ami határozottan jól áll neki. :) A zenék, a hangulat, New York… Szórakoztató, szellemes, kellemes és igényes film. Nálam mindig nyerő. :)

A Jó estét, Mrs. Campbell! értékelésében már célozgattam rá, mennyire fontos és jó dolog manapság újra rátalálni a békebeli vígjátékokra: ezeknél a filmeknél semmi sem bizonyítja jobban, hogy a komédia az elmúlt évtizedekben nem szükségszerűségből lett primitív, aljas és prosztó, sőt, lehet a komédiát a lehető legmagasabb minőségi szinteken is prezentálni. Például így. Gondolattal, érzelmekkel, világképekkel megtölteni, szellemesen megkomponálva, nagyszerű színészekkel eljátszatva…

A film legelső érdekessége talán a szereplőgárdája, főleg mivel három meghatározó figurája a XX. századi film három meghatározó szférájából érkezik. Matthau tetőtől talpig amerikai, óriási komikus, mondhatni, egész megjelenésében efféle szerepekre predesztinálódott, de senki, szerintem tényleg soha senki nem vitatta még el, hogy remek színész. Ingrid Bergman az európai művészfilmes ikon – őszintén nem tudom még elképzelni sem, mennyire lehetett a stáb többi tagja megilletődve, hogy vele forgathatott*, vagy hogy neki magának volt-e valamilyen kételye, problémája ezzel a munkájával. Ha volt is, annak természetesen nyoma sincs a végeredményen. És hát Goldie Hawn, aki itt még elképesztően fiatal, szinte rá sem ismerünk, de mégis úgy emlékszünk rá, mint jóval később készült, olykor egészen ostobácska kis vígjátékok típuskarakterére – miközben az itteni teljesítményéért amúgy Oscart nyert, és a filmet nézve ezen igazán nem lepődik meg az ember.
Szóval a színészi munkában gyönyörködni szerető közönség itt igazán legeltetheti a szemeit. Mindezen túl A kaktusz virága egy igazán intelligensen úgymond „nem harsány” és végig folyamatosan lángoló vígjáték. Humora kimérten és kissé statikusan sugárzik szinte minden képkockájáról. Szereplői érdekesek, konfliktusa izgató, tipikusan olyasféle film, amit akkor is élvezetes nézni, amikor mintha semmi sem történne benne épp. Azt hiszem, az ilyen mozikból kifelé áradó szeretet, pozitivitás és vitalitás az, amit manapság csak nagyon kevés széles közönség elé szánt filmalkotás képes felmutatni…

Remek darab! Nem vállal sokat, de azt nem tisztességesen, hanem maximális odaadással képes átadni a nézőjének. Nincs vele kapcsolatban kérdésem vagy ellenvetésem, bárkinek bármikor, nagy elánnal ajánlom!

*Leginkább egyébként az érdekelne, mit érezhetett Matthau, amikor a csúcsponton végre spoiler. Bergman kortalan, nőiességét a film kedvéért intelligensen háttérbe szorító jelenség lehetett ekkor, biztosra veszem, hogy minden férfi szerelmes volt belé, aki túllátott a hatvanas évek szex-szimbólumainak külsőségein…

Valahogy a régi romantikus vígjátékok sokkal igényesebbek, mint a mostani limonádék. Ez a film pedig etalon ebben a műfajban. Az ember egészen felüdül. Goldie végtelenül bájos, Ingrid lehengerlő és elképesztően gyönyörű (hogy hagyhatja el a száját az a mondat a filmben, hogy „tudom, hogy én nem vagyok egy szexbomba”?), Walter pedig hozza a szokásos mogorva pokróc stílusát. Ők hárman egyszerűen utánozhatatlant alakítanak! Maga a történet nem egy nagy durranás, de a megvalósítás, a színészi alakítás, a helyzetkomikumok, egy-egy frenetikus mondat miatt mégis kihagyhatatlan alkotás.

Kicsit több nevetésre számítottam, de ettől függetlenül nagyon tetszett. Még Walter Matthaura is tudtam férfiként nézni, amit elképzelhetetlennek tartottam, nem láttam tőle túl sok filmet, azokat is idősebb korában, de sebaj, itt nagyon jól alakított. Tetszett a történet (még ha sok helyen hihetetlen is volt), tetszett a kivitelezés, a karakterek is, a színészek is, szóval jól szórakoztam rajta összességében.

nem nevettem annyit, mint terveztem, de összességében tetszett. a színészek jók, a sztori helyes, és feltétlenül meg kell említenem a magyar szinkront, mert sokat adott az élvezethez. (Gábor Miklós, Ruttkai Éva, Halász Judit, Harsányi Gábor, Körmendi János)

Ha minden romantikus vígjáték ilyen lenne, szeretném a műfajt. Könnyed és érdekes történet, remek színészek, jó párbeszédek. Walter mogorva és igazán sármos, Goldie nagyon bájos a hatalmas szemeivel, Ingrid pedig igazi nő.
Nagyon élveztem a filmet, vicces és szórakoztató volt.

Ha már tűkön ülve várom a Once Upon a Time in Hollywood-t, gondoltam teljesítem a házi feladatot amit Tarantino adott a rajongóknak és megnézem a listáról, ha nem is az összes, de egy-két filmet mindenképp. A kaktusz virágára esett az első választás. Leginkább azért, mert ezt nagyon könnyen megtaláltam. És nagyon jó döntésnek bizonyult. Ugyanis kifejezetten pozitív élményekben részesültem.
Ingrid Bergman a tőle szokásos csodás játékával emelte a film színvonalát. Goldie Hawn-nak eddig csak idősebb korából láttam filmeket és nem mondanám,hogy azokat a minőség jellemezte volna. Ez a film viszont végre megismertette velem mindazt, amiért érdemes a hírnévre. Első szerepei egyike ez a film, és mégis csodás játékot láthattunk tőle, amiért megérdemelten kapott Oscar-díjat. És a számomra olyan zs kategóriás filmeket eszembe juttató Walter Matthau, mint a Denis, a komisz vagy A szomszéd nője mindig zöldebb, esetében is igazi filmet láthattunk, igazi színészi játékkal. Tökéletes példája lehet Hawn és Matthau arra, hogy miért nem szabad idősebb korukban se lejjebb adni olcsó vígjátékokra.