Gyilkosság az Orient expresszen (1974) 80% 124★

Most jöttem rá, hogy ezek a filmek nem nekem valóak.

Ezt az adaptációt láttam először valamikor gyerekkoromban, de csak foszlányok rémlettek belőle. Újra nézve már nem volt az az érzés. A könyvet azóta olvastam, tehát a vége sem okozott meglepetést. Jó-jó, de kicsit „porlepte” film.

Ma reggel fejeztem be a regény újraolvasását, így teljesen más élmény volt újranézni a filmet. Természetesen még mindig nagyszerű feldolgozásnak és tökéletes filmnek tartom, de rájöttem, hogy ez sem követi mindenben az alapművet. Egyes szereplőket átneveztek, mások teljesen máshogy néznek ki, mint ahogy Christie leírta őket, sokszor a korukat is módosították. Ezenfelül felborult a kihallgatások sorrendje, a legtöbb gyanúsítottal csak egyszer beszél Poirot, míg a regényben sokukkal többször is. Még véget sem értek a kihallgatások, de Poirot már tudja, ki a gyilkos. Lehet, hogy ez most túl kukacoskodónak tűnik, de nem annak szánom, csak megállapítom a tényeket. Tudom, hogy ami a regényben működik, az nem mehet mindig úgy a filmben is.

A fent leírt megjegyzéseim ellenére zseniálisnak tartom a stáblistát. Nem csak a fő- és mellékszereplőkre fektettek nagy hangsúlyt, de még a statisztákra is. Isztambul valóban életre kelt, nyüzsögnek az árusok és az utazók, a szakács ellenőrzi az élelmiszerek minőségét, kiborulnak a gyümölcsök stb. Fontos kiemelni a zenét is, ami az Orient expressz feldolgozások közül mindeddig a legdallamosabb. Ha kell vidám, ha kell feszült vagy borongós, ha az kell, tökéletesen ötvözi az összes szükséges hangulatot.

A szereposztás valóban parádés, és nehéz is kivetnivalót találni benne. Nekem elég magas a „Poirot-érzékenységem”, nekem csak David Suchet lehet az igazi Poirot, és ha más színész játssza, csak utálni szoktam. Albert Finney Poirot-ja viszont tetszett. Egy kicsit komikusabb szerintem, mint ami ehhez a történethez kellett volna, de tényleg nem volt rossz. Mert a Gyilkosság az Orient Expresszen Agatha Christie szerintem egyik legsötétebb története. Ez a film kevésbé érzékelteti azt a klausztrofóbiás érzést, amit a semmi közepén behavazott vonaton ragadás okoz. Ennek a filmnek kevésbé sötét a hangulata. Szerintem a David Suchet-vel készült feldolgozás ilyen szempontból jobban sikerült.
De lehet egyébként, hogy mindezért nem Finney a hibás, hanem Csákányi László, mint szinkronhang. Borzasztóan bántotta a fülemet a kiabálása, és szerintem nagyon nem illik Poirot kifinomult személyiségéhez, és valószínűleg ő is vastagon rátesz arra, hogy ilyen komikusnak találtam a figurát.
De hogy ne csak róla legyen szó, meg kell jegyeznem, hogy a többiek is tényleg jók voltak. Különösen Ingrid Bergman tetszett és John Gielgud.
Nekem ezek miatt nem lesz a kedvencem, mert a történetnek is szerintem született azóta jobb feldolgozása, de ettől függetlenül tényleg érdemes megnézni egyszer ezt is.

Még nem olvastam a könyvet, mikor nekiálltam a filmnek, kicsit talán bánom is, hogy mikor majd olvasom mert a film cska megerősített abban, hogy ezt olvasni is kell, akkor már tudni fogom a megoldást. De a filmhez visszatérve. Imádtam a színészek játékát, mindenki nagyon jól alakított, a történet is zseniális volt. Csak kapkodtam a fejem, próbáltam rájönni a megoldásra, de persze csúfos kudarcot vallottam. És a megoldás igazán mindblowing volt. :D

Bár egyáltalán nem kedvelem ezt a színészt, az biztos, hogy a rendezés, a könyvhűség, a jelenetek grandiózus jellege és a sokk-hatás itt érvényesül a legjobban. Lényegében a legeltaláltabb az összes Orient expressz feldolgozás közül, a vége különösen katarktikus, spoiler Ebben az összes szereplő nagyon jó volt, a kalauz, a hercegnő, a komorna, a gróf és a grófnő, Mrs. Hubbard. Egy kis humort is sikerült belecsempészni, a társaság igazgatója vagy kije jópofa, hogy mindenkiben a gyilkost látja, csak legyen már meg a tettes spoiler. A zene csak hozzátesz, csodálatos.

Poirot: Az ordenárésága annyira nem tesz hozzá a jelleméhez, de még így is jobb, mint a többi a más feldolgozásokban. A könyvnek megfelelően reagál, amikor spoiler A külseje is elmegy Poirot-nak.

Rachett: Itt tényleg jó lett, borzasztóan taszító, nem túl fiatal, de nem is túl öreg spoiler

Lehet, hogy szégyen, de így közel 33 évesen láttam életemben először Poirot adaptációt. Sajnálom is, hogy eddig nem vettem rá magam. A zseniális sztori ugyebár adott Agatha Christie miatt. A történeten felül szerintem a színészek miatt lett óriási ez a film, főleg Albert Finney alakított nagyot.
Kíváncsi vagyok, a többi feldolgozás vajon miben volt több vagy kevesebb ennél a verziónál.

Ha az ember megtalálja az „igazit”, attól fogva ő a mérce. Így vagyok én Poirot-val, David Suchet után nagyon kritikusan állok bárkihez.
Ez a feldolgozás elnyerte a tetszésemet a remek színészekkel, alakításokkal, helyszínnel és zenével.
Richard Widmark kellően visszataszító volt Rachett szerepében, Finney Poirot-ja szokatlan, de élvezetes, és a többiek is remekelnek. Bianci itt egy mulatságos figura, aki az összes tanú meghallgatása után a következő felkiáltással ugrik fel az ülésből: „-Ő tette!”.
Sajnos csak szinkronosan sikerült megnéznem, így Csákányi rikácsolása sokat elvett az élményből.
Soha rosszabb Poirot adaptációt.

A kedvenc Christie feldolgozásom. Valószínűleg ehhez a vonat, Christie kedvenc utazási eszköze is hozzájárul. Számomra Albert Finney igazi Poirot, talán csak David Suchet vitte hasonló szintre. A szinkronhangja (Csákányi László) is illik hozzá, a kedvenc jelenetem, amikor a végén az egybegyűltek előtt előadja a megfejtést. Jó rendezés, jó színészek. A kamera mozgása is tetszik, ahogy a Néző követi Poirot, majd ráközelít az arcokra, szinte nekik nyomva a kamerát.

Be kell valljam, Finney megformálása erősen eltér az én Poirot képemtől, amit dominánsan azért Suchet határozott meg, de már csak azért is izgalmas várakozással ültem le ez elé a film elé, mert Suchet is elmondta, hogy tulajdonképpen erre ő mérceként tekintett annak idején, amihez fel kellett nőni.
És ez a film nagyon is sokat tett hozzá az Orient-expressz képemhez.
Bejött ez a határozott, rámenős, szinte erőszakos nyomozó, akiben szinte fel sem ismertem azt a csendes kis belgát.
Tetszett a történetvezetés, a színészek erősen játszottak, de mégsem hangsúlyozták túl magukat, a vonat még mindig gyönyörű, és izgalmas volt, hogy néhány apró hangsúly áthelyezésével mennyire más történetet kapunk.
Ez a film egy izgalmas bűnügyi krimi, izig-vérig magával ragadó nyomozással. Tetszett, beszippantott és megmozgatta a szürke agysejtjeimet.