Gázláng (1944) 80% 90★

Kiváló pszichológiai dráma és thriller, ami lassú és mesteri módon mutatja be egy spoiler kapcsolat alakulását. Mindezt kiváló színészek tolmácsolásában, akik profi módon mutatják be, jellemzően nagyon finom játékkal a történet alakulását. Sajnos ma már annyiból rosszabb a dolog, hogy a címe alapvetően része lett a köznapi angol szlengnek, így már nem olyan nehéz kitalálni, miről szól, bár ez a film értékéből keveset von le. Ha hibát kellene mutatnom benne, az leginkább a negatív karakter súlytalansága lenne: az embernek ugyan normális célja van, de végső soron csak azért gonosz, mert miért ne… De mindenképp érdemes megnézni.

Ha nem írják ki az elején, hogy Cukor rendezte, én teljesen biztosan állítottam volna, hogy Hitchcock műve. Nagyon jó film, a nyomasztó hangulata miatt kicsit a Manderley-ház asszonyára emlékeztet.

Teljesen megértem, hogy több mint 70 éve nagy szám volt ez a film, engem lekötött, Ingrid Bergman csodálatos színésznő volt.
Viszont nem volt különösebben fenntartva a feszültség, és a csattanó is elmaradt, mert az elején le lett lőve a poén a pasival kapcsolatban. Inkább az volt érdekes, hogy hogyan épül fel egy bántalmazó kapcsolat, és manipulál egy (valószínűleg) nárcisztikus férfi.

Gyakorlatilag egyetlen helyszínen játszódó kevés szereplős alkotás, amelyben mindvégig fenn tudják tartani az izgalmat.
Az érdekessége a történetnek, hogy a pszichológia tulajdonképpen e filmből illetve az annak alapját képező darabról nevezte el a filmben is megjelenő manipulációs technikát, amelynek nyomán – többnyire párkapcsolatban – az egyik fél a másik világát, valóságát különböző módszerekkel megváltoztatja, s ezáltal a másik egy a valóságtól teljesen eltérő valóságot érzékel és vél valódinak. A film tökéletesen mutatja be, miről is van szó. Félelmetes.

Ó, te jó ég! Angela Lansbury milyen fiatal, alig ismertem meg :) A film felépítése jó, ahogy a férj apránként őrületbe kergeti nejét. Kicsit ünneprontó leszek, mert ez egy híres film, és értem is, hogy miért. Mégis az a feszültség, amit létre szeretnének fokozatosan hozni a film alatt, valahogy nálam nem működött (vagy csak rossz passzban voltam), és kicsit sok volt (nem is kicsit) a szenvelgő tekintet, a drámai nézés. Nem volt rossz a film…..sőt…….de többet vártam.

A bántalmazó kapcsolat iskolapéldája ez a film.
A főszereplő férfi minden nárcisztikusokra jellemző manipulatív technikát tökéletesen alkalmaz.
Egyetlen problémám volt csak a filmmel, nevezetesen Paula karaktere. Még akkor is bárgyú és megvezethető volt, amikor agresszíven és direkt módon vonta kétségbe a férje.
Tudom, ha már szét van ködösítve az ember agya, akkor nem olyan könnyű az egyértelműt sem észrevenni, de ez azért túl feltűnő volt.
Amúgy a film jelentős részében lerítt a pasiról, hogy semmit sem érez, sunyi módon viselkedik.
A helyszín, a cselekmény tetszett. Ingrid Bergman pedig meseszép volt!

Aha, szóval értem, hogy ez híres meg minden.
Azt meg főleg értem, hogy miért akarták ennek a filmnek a készítői annyira, hogy az 1940-es brit eredeti inkább ne is létezzen.
Igen, a brit pont annyival jobb, amennyivel európaibb.
Ez meg pont annyival rosszabb, amennyival amerikaibb – szájbarágósabb, didaktikusabb, megmagyarázósabb, szenvelgősebb.
Ami az eredetiben totál valóságos libabőrös rém-terror, az itt szépséges I. Bergman-ájulat. Szép, tényleg, de kicsit kevésbé hiszem el.
spoiler

Jó film,de még jobb lett volna úgy, ha a fülszöveg, vagy mi az nem Spoilerezi szét.