Casablancában mindenki Rick mulatójába jár. Ez az egyedüli hely, ahol a nácik elől Amerikába menekülők hamis papírokhoz juthatnak. Rick eddig még mindenkin segített, de egy nap feltűnik régi szerelme egy másik férfi társaságában, s akkor egy pillanatra elveszíti korábbi határozottságát.
ophe_lilka értékelése
Rettenetően jó ez a film, és a legjobb benne, hogy mindenféle szempontból még ma is megállja a helyét.
Van humora, de olyan kifinomult, csípős, bájosan mindennapi módon, legtöbbször a karakterek személyiségéből és sármjából épülve, ami a mostani filmekből nekem majdnem mindig hiányzik. Van atmoszférája, és most nemcsak a régi filmes csillogásra gondolok, amit én annyira szeretek, hanem arra, hogy már azelőtt pontosan tudjuk, milyen hely az a Casablanca egy milyen világ közepén, mi van a lelkében azoknak, akik idejönnek/itt ragadnak, mielőtt a főszereplők bármelyikével összetalálkoznánk. Egyébként is szinte egy helyszínre korlátozódik a cselekmény (Rick bárjára meg a környékére), ahol sürögnek-forognak a szereplők, mint egy színpadon és hozzák a maguk kis mellék-történeteiket a háborúról, a vízumszerzésről, az elvágyódásról, amit sosem erőltetnek az arcunkba, ezek a kis szilánkok mégis élettelivé, emberivé teszik Casablanca városának valóságát. Van története is a filmnek, ami a mostani mozis múltunkkal már nem annyira agyameldobósan csavaros, mégis van benne meglepetés és megható pillanatok, amiket a szereplők döntései generálnak. Mert vannak igazi ikonikus főszereplők is: Rick, aki nagyon régi filmesen amerikai férfi és én nagyon szeretem az ő típusát, szívtelennek tűnően cinikus, magányos, a múltja árnyékában él, de mégis van benne tartás, van benne férfiasság és emiatt végül képes távolabb látni önmagán. És igen, egyetértek az előttem nyilatkozókkal, akkor még tudtak szerelmi háromszöget írni, ami azért működik, mert el tudtam hinni, hogy a felek valóban, őszintén szeretik egymást, csak nagyon különféle szeretetekkel; és azért is, mert Ilsa egy olyan nő, aki megérthető, vonzó, nem kétségbeesett, hanem időtlenül nőies és értem, hogy miért van így szeretve. A többi karakter is kerek a maga nemében és nagyon szórakoztató (főleg Louis és Sam!).
Annyira örülök annak, hogy most volt alkalmam moziban látni, mert biztos vagyok benne, hogy ez is hozzátett az élményhez, el tudtam képzelni, milyen lehetett mondjuk fél évszázaddal korábban beülni erre a filmre egy őszi estén. (És egyébként amikor vége lett a vetítésnek, megtapsolták. Na ebből látszik, mit jelent még most is a Casablanca.)