Kabaré (1972) 81% 98★

Abszolút kedvenc. Ilyen díva, mint a Liza Minnelli, aki nemcsak hogy jó nő és karakteres egyéniség, de zsenin énekel és táncol is, és még színésznőnek is nagyon rendben van, hol hord manapság a hátán a föld?
Mondjuk az elsőre meglepett, mikor D'Artagnan jelent meg a vásznon… Michael York nekem már csak az marad, de aztán annyira elsodort a film, hogy el is felejtettem gyorsan.
Örökzöld film.

Liza Minnelli fantasztikus. Az ének, a zene és a színészet. :)
Maga a film nem nyűgözött le annyira, mint vártam, de örülök, hogy végre sort kerítettem rá, rengeteget hallottam már róla, sok helyen jött már szembe velem, utaltak rá, így legalább tudni és érteni fogom ezeket.

Ez viszont tényleg jó film volt.
Meglepődtem mennyire nyitott volt a vége, már ami a karakterek sorsát illeti.

Végig nagyon jól hozta ezt a vihar előtti csend állapotát, amikor is a két világháború közti Berlinben egyre nagyobb erőre kapnak a nácik, bármennyire is próbálják figyelmen kívül hagyni. Tetszett, ahogy a német nyelvet beleszőtték a filmbe: a szereplők végül angolul beszélnek a saját kis világukban (mind külföldiek, nem oda tartozóak), csak akkor váltanak németre, mikor a „külvilággal” kell érintkezni. Ugyanakkor a német mindig ott van a háttérben, hiába térnek haza mondjuk boldogan, a kiadott otthonukban mindig megy a háttérben a rádió, ahol németül beszélnek a komoly valóságról (náci brutalitás stb.).

Az is elismerésre méltó, hogy konkrét teljes kabarészámok tarkítják az egész filmet komplett koreográfiával és eredeti számokkal, ami viszont reflektál a film történéseire és a karakterek élethelyzetére.
Nagyon tetszett, méltán számít klasszikusnak.

Szinte soha nem nézek ilyesmit, ami ezek után nagy hiba. Csodálatos a hangulata, igazi klasszikus. A zenék fantasztikusak. Érdekes volt látni az akkori Berlin hangulatát.

Csak hogy Sallyt idézzem: „Isteni méreg!”