Filmek 5-től 7-ig zóna
Romantikus:
(most nem bonyolítottam túl, ami először eszembe jutott, azt írtam be):
Szerelemre hangolva (2000)
Mielőtt felkel a nap (1995)
Mielőtt lemegy a nap (2004)
Mielőtt éjfélt üt az óra (2013)
Három szín: kék (1993)
Három szín: piros (1994)
Az út haza (1999)
A következő kategória a romantikus film lesz.
Ez így elég tág, inkább gyűjtőfogalom, de nem látom értelmét szétszálazni (gondolhatunk a szerelmes filmre, a melodrámára, a romantikus komédiákra, a párkapcsolati filmekre), bár ha szeretnétek megtehetjük. Addig is, mint mindig, mindenkinek belátására bízom, hogyan értelmezi. Ha segít, talán érdemes lehet kettéválasztani drámákra és vígjátékokra.
Ajánlónak kiváló: https://www.rottentomatoes.com/top/bestofrt/top_100_rom…
Ez csak vígjátékokat tartalmaz, jó pár feledhető címmel, de sok igazán kitűnővel is: https://www.indiewire.com/gallery/best-romantic-comedie…
Ez szintén változó színvonalú filmeket sorol, de tele van kihagyhatatlan darabokkal és bátor választásokkal (A birodalom visszavág mint romantikus film!) https://filmschoolrejects.com/best-romantic-movies-ever/
A határidő: április 12. 23.59.
Nah akkor ideje végre nekem is beszállnom. :)
Hát igen: a western. Annak idején sok általam szeretett esszé is a westernről (a másik kedvencem a dráma) íródott, amiket szeretettel olvastam (Pl.: Will Wright – A hatlövetű és a társadalom). A BA-s szakdolgozatomban még utaltam is a zsáner „elfáradására és kiffuladására”.
Hozzám a mítosz és a hős miatt áll közel a zsáner. Plusz a műfaji kísérletezések miatt is. Valahol kicsit eszképista műfaj is lehetne, mint a fantasy meg a sci-fi, lévén az amerikai western előszeretettel mutatta másnak ezt a világot (gondolok itt elsősorban az indiánok ábrázolására), vagy például hogy sosem lőttek úgy azzal a kur* pisztollyal, mert a kakas szétcseszte volna a kezüket, a célzásról már ne is beszéljünk. :D
Akkor néhány a kedvencek/szeretettek/tiszteltek közül:
01. High Noon (1952)
Az időkezelése kitűnő és az ezzel kézben járó feszültség-fokozása is. Vannak zavaró pillanatai, de azért előszedném újra.
02. Shane (1953)
Az egyike azon westerneknek, amiket bármikor elő tudnék venni. Mai szemmel olykor bájosnak hat, pedig a műfaj-történetben a Shane egyike azon westerneknek, amikor durvulni kezdett a műfaj. Az operatőri munka kitűnő, Shane karaktere meg instant love, mint a titokzatos hős, aki csak úgy felbukkan, majd a film végén el is lovagol. A gyerek ugyan idegesítő, de Shane figurája elviszi a hátán a filmet, főleg az utolsó nagy showdown jelenetben. Maga a karakter volt az, aki miatt igazán beleszerettem a filmbe és a kedvenceim egyikének tartom.
03. Rio Bravo (1959)
Bevallom őszintén, újra kéne néznem, de a hatására emlékszek. Az akciójelenetek meg a feszültség miatt ez is nagyon bejött, a szereposztás is korrekt volt.
04. The Magnificent Seven (1960)
Nem túl nehéz kitűnő alapanyagból dolgozni, ám annál könnyebb elcseszni azt (erre ugye számtalan példa van) és itt bizony sikerült egy igen epikus westernt összehozni. Imádtam, ahogyan összejön a csapat, Bernstein zenéjét és a történetet, ami a hossza ellenére pillanatoknak tűnt (ahogyan Kurosawánál is).
05. The Quick and the Dead (1995)
Szereposztásban nagyon erős és az is hogy a vadnyugati egyutcás arra a pár napra őrültekháza meg párbaj-fesztivál lesz bosszúba oltva. Lehetne ekézni a filmet és más westernekkel szembeállítani minőség tekintetében, de én mégis jót szórakoztam rajta. Tegyük hozzá 11 éve láttam először, most lehet másabb fejjel értékelném….de a nosztalgia-faktor biztosan bekapcsolna. :)
06. The Assassination of Jesse James by the Coward Robert Ford (2007)
Egyik legelevenebb western-élményem. Az anti-hős mítosz és annak vége talán itt fejtette ki legjobban a hatását, még ha hamisan is. A moziban alig voltunk és mikor vége volt, sírva mentem haza este. Nagyon tetszett, hogy a másik kedvenc műfajomat, a drámát ilyen szépen párosították a westernnel. Mondhatni slow-western a zsáneren belül, így lehet sok western rajongónak elidegenítő hatasú lehet a tempója (főleg mondjuk egy pörgősebb Leone-film után), de aki edződött hasonló tempójú filmeken, annak telitalálat lehet. A zenéje szégyen, hogy nem került be az Oscar-válogatásba, mert megkockáztatom, hogy amit Morricone az olaszoknál művelt, azt itt Cave-Ellis-páros maximálisan hozta. Romgyá hallgattam azokat a zenéket. Észvesztő. Ennél már csak később a Meek's Cutoff zenéje tetszett hasonlóan.
07. Bone Tomahawk (2015)
Itt meg a horror és western találkozik. Ennek is volt egy zsigeri hatása rám-nézve, ami miatt rögtön belopta valahol magát a szívembe (bár ez furcsán hangozhat, mert azért nem első-randis a film). Főleg a műfajokkal való zsonglőrködése miatt. Zahler filmjeire azóta is kicsit jobban figyelek.
08. The Hateful Eight (2015)
Kamara-krimi-western. Úgy tűnik ebben a listában tényleg a westernnel való kísérletezések kapnak nagyobb teret. :)
Ennek a filmnek is imádtam a feszültségét, főleg, hogy ismervén Tarantino stílusát borítékolható volt, hogy robbantani fog a film végén (mint ahogyan szokott). A karakterek sokoldalúak voltak bár legjobb emlékeim szerint nem is volt mind 16karátosra csiszolva (nem is kísértek végig a filmen), mégis működött.
08. Hostiles (2017)
A tempója ennek is megfogott, nem volt az a nagyon pörgős, inkább a merengősebb, slow-western fajta. Több időt töltött a karakterek átváltoztatásával, tetszett is Bale-átalakulása a film végére.
Akiket még kedvelek, tisztelek:
01. Stagecoach (1939)
02. Red River (1948)
03. Once Upon a Time in the West (1968)
04. Unforgiven (1992)
05. Tombstone (1993)
06. Open Range (2003)
07. Meek's Cutoff (2010)
08. Django Unchained (2012)
És azt hiszem eddig ez a vége. Szeretem a műfajt és majd elő is akarok venni pár filmet az évben, mert nincs év felfedezni-való western nélkül. :)
Kapcsolódó filmek: Délidő (1952) · A hét mesterlövész (1960) · Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford (2007) · Gyorsabb a halálnál (1995) · Idegen a vadnyugaton (1953) · Aljas nyolcas (2015) · Csontok és skalpok (2015) · Rio Bravo (1959) · Ellenségek (2017)
A westernhez különféle kulcsszavak kötődnek (pl. mítosz), én most egyet szeretnék kiemelni, ami érdekessé tette számomra a zsánert. Néhány évvel ezelőtt Budd Boetticher (kevésbé ismert név, ajánlom mindenki szíves figyelmébe) egyik filmjének nézése közben azon vettem észre magam, hogy végtelenül emlékeztet Jancsóra. Meghökkentem, felületesen két ennél távolibb világot nehéz volna találni. Az én kulcsfogalmam: a koreográfia. Minden westernnek megvan a maga kipróbált, szigorú táncrendje. Mindegyikben hasonló karakterekkel, konfliktusokkal, cselekménnyel és helyszínekkel találkozhatunk. Boetticher filmjében a szereplők már-már absztrakt mozgatása hívta elő bennem Jancsó életművét. Természetesen említhetnénk az italowesternt, amely ezt tovább radikalizálta, Leone filmjei baletthez hasonlítanak. Utóbbi (és a revizionista western) kapcsán mégis szóba kell hozni a mítoszt. A klasszikus westernek azért sematikusak, mert mítoszként működnek, ezáltal a meséléshez van leginkább közük. Mindig ugyanazokat a történeteket mesélik el újra és újra. Azonban a későbbi, kritikus alkotások éppen úgy: konstrukciók. Meglehet, igazabb, őszintébb konstrukciók. Számomra azonban jelenleg sokkal izgalmasabb intellektuális feladatnak tűnik a régi, poros, kissé le is nézett alkotásokra mélyebb pillantást vetni. Kifürkészni az eltéréseket, felfedezni komplexitásukat.
1. My Darling Clementine (Ford, 1946)
2. The Wild Bunch (Peckinpah, 1969)
3. Instructions for a Light and Sound Machine (Tscherkassky, 2005)
4. Sergeant Rutledge (Ford, 1960)
5. Heaven's Gate (Cimino, 1980)
6. Forty Guns (Fuller, 1957)
7. The Gunfighter (King, 1950)
A nagy klasszikusok nekem sem a kedvenceim, egyszerűen mert nem szeretem a „halott indián a jó indián” típusú szereotip fehérember sagákat.
Idegen a cowboyok között, 1958
A hét mesterlövész, 1960
A Jó, a Rossz és a Csúf, 1966
A vad banda, 1969
A pap, a kurtizán és a magányos hős, 1970
McCabe és Mrs. Miller, 1971
Nincs bocsánat, 1992
És nem hagyhatom említés nélkül a Deadwood című, galádul elkaszált sorozatot, ami bármely sorozat listán ott kell legyen a top 10-ben.
Na. Szóval az van, hogy alig láttam pár Western-el többet, de ezek speciel tetszettek is. Nem a kedvenc műfajom, bár ennek ellenére a listából több is van benn all-time kedvenceim közt. Lehet nézek még a napokban valamit, de kétlem, hogy pont változtatna a jelenlegi listán, ha mégis, írok róla kommentbe.
– A Jó, a Rossz és a Csúf – abszolút kedvenc, zeneileg is, meg az egész kalandos jellege miatt a filmnek.
– Django elszabadul – Tarantino-tól még mindig favorit.
– Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford – nem az a hagyományos western, hosszú is, de hát az operatőri munka és a színészi játékok bőven kárpótolnak.
– A vakond – ez egy elég nehéz film, ezzel indult el az éjféli mozizás az USA-ban, mert nap közben nem mutatták be az extrém erőszakos és erotikus jellege miatt. Kb mint egy LSD trip / kísérleti spaghetti western.
– Volt egyszer egy Vadnyugat – Azt hiszem első sorban a zene miatt, meg persze ott van Charles Bronson karaktere is.
– Meek's Cutoff – szintén nem hagyományos western, inkább lassú, ultra-realisztikus lélektani film régi settingben, de mindenképp figyelemre méltó alkotás.
– Gyorsabb a halálnál – ezt nagyon régen láttam tévében, és nem tűnt túl zseniálisnak, de a sztárparádé, és hogy a szimpatikus karakterek sorra ölik le egymást párbajok során eléggé elnyerte a tetszésem.
Nem mertem beleírni, nehogy valaki zokon vegye, de akkor mellékesen megemlíteném Spielbergtől a Párbajt, ami szerintem durván western, és nem is akármilyen, ha szabadon értelmezzük a zsánert. I have spoken.
Kapcsolódó filmek: A Jó, a Rossz és a Csúf (1966) · Volt egyszer egy Vadnyugat (1968) · Django elszabadul (2012) · Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford (2007) · Gyorsabb a halálnál (1995) · Meek's Cutoff (2010) · A vakond (1970)
Nehéz volt összeszedni csak hét filmet (nem is sikerült), de végül ezeket hoztam:
A nagy vonatrablás (1903)
A maga ügyetlenségével és korabeli trükkjeivel nagyon szerethető alkotás. A történet akciódús és jól kivitelezett a kornak megfelelően. Itt kérem már filmes történetmesélés zajlik. Porter az elsők között volt ebben.
Volt egyszer egy Vadnyugat (1968)
A nyitójelenet, a zenei motívumok, a karakterek, a rendezés és a színészek egytől-egyig olyan zseniálisak, hogy ezzel filmtörténeti klasszikust alkotnak, ami méltán állja ki az idő próbáját.
A vad banda (1969)
Sam Peckinpah az addig inkább romantikus, hősies amerikai műfajt levitte a mocsokba és a realitásba. Ha lőnek fröccsen a vér és itt lőnek.
Fényes nyergek (1974)
Az egyik legjobban sikerült Mel Brooks-féle agyszülemény. Fergeteges poénokkal és a mindent vivő záró bunyóval. Imádom!
Nincs bocsánat (1992)
A kiöregedett banditák tesznek igazságot, szemben a sheriff sajátos igazságszolgáltatásával. Nem rohannak az események, mégis tempós a film. Nincsenek üres járatok, a motivációk is tiszták. Megismerhetjük Little Bill sajátos elveit is, amit a maga szintjén meg is lehet érteni, bár nem tudok azonosulni vele.
Aljas nyolcas (2015)
Az egy helyen zajló drámák egyik szép példája a film, párhuzamba állítható a Kutyaszorítóbannal. Lassú felvezetés, ahogy azt Tarantinotól már megszokhattuk, aztán megismerjük a karaktereket , de ez sem unalmas, sőt. A szokványos csavar is megvan így aki szereti Quentin munkáit és/vagy a westernt az jól fog szórakozni. Sokan panaszkodnak a hosszú játékidőre, szerintem ez nem zavaró, engem lekötött.
Dollár-trilógia
A spagettiwestern szentháromsága.
Kapcsolódó filmek: A Jó, a Rossz és a Csúf (1966) · Volt egyszer egy Vadnyugat (1968) · Pár dollárral többért (1965) · Nincs bocsánat (1992) · A nagy vonatrablás (1903) · Egy maréknyi dollárért (1964) · Fényes nyergek (1974) · Aljas nyolcas (2015) · A vad banda (1969)
A sajnálatos járványhelyzet miatt mi nem tartunk szünetet, hovatovább lássuk meg a rosszban a lehetőséget is: több időnk van jó filmeket nézni, klasszikusokat, ősidők óta várólistán rostokló címeket pótolni, véleményeket cserélni, ütköztetni stb. Jelenleg a legokosabb, ha mindenki otthon marad és kerüli a nem létfontosságú érintkezéseket. Úgyhogy bízom benne, hogy ez a zóna és oldal egy kicsit modern dekameronként is tud funkcionálni.
Most jöjjön egy régen hatalmas népszerűségnek örvendő, manapság azonban marginális zsáner: az új téma a western.
Tanácstalanoknak: https://editorial.rottentomatoes.com/guide/75-best-west… (kissé elegyes, de így is pompás ajánló)
A határidő március 29. 23:59.
amerikai film
Vélhetően, ha a kedvenc filmjeinket vesszük számba, amerikait biztosan találunk közte (sőt, az is feltételezhető, hogy többet is, vagy egyenesen túlsúlyban vannak). A klasszikus hollywoodi film elbeszélésmódja és stílusa az, amely mai napig paradigmaként működik. Így itt nem az a nehézség adódik, hogy valahogy összeszedjünk legalább 5 címet, hanem, hogy „csak” 5-7 címre szorítkozzunk. Ezért én sem feltétlen a minden tekintetben legjobb filmeket válogattam össze, amelyek amerikai gyártásúak (így bizonyára kihagyhatatlan lett volna pl. a Vertigo, a Vérző olaj, vagy a Hátsó ablak), hanem a sok-sok kitűnő filmből jellegzetesen amerikaiakat próbáltam találni. Vagy témájuk, vagy stílusok, vagy kontextusuk okán.
1. Mr. Arkadin (Welles, 1955)
Welles filmjére elsősorban a kontextus miatt gondoltam. A béklyózott zseni, akinek szinte teljes életműve fragmentumokban létezik. Több filmjének végső vágását a stúdió végezte, elszakítva az alkotótól művét. Welles talán az Arkadint utálta a legjobban. Lélektanilag érthető módon. Mégis azért került nálam első helyre, mert a filmtörténelem egyik legvadabb, legizgalmasabb műve. Vagy: szimplán ez a legjobb amerikai film, ami valaha készült.
Two-Lane Blacktop (Hellman, 1971)
A végtelen amerikai táj teljesen másképp. Az utazás, az autó, a verseny. Nincs ennél amerikaibb film, és nincs ennél szokatlanabb amerikai film.
Shadows (Cassavetes, 1958)
A keleti parti „újhullám” emblematikus alkotása. Van egy megkapó jelenet, egy parkban futnak a szereplők, a kamera nem tudja rendesen lekövetni őket. A legfelszabadítóbb filmes emlékem.
Mennyei napok (Malick, 1978)
O.J.: Made in America (Edelman, 2016)
Szeszélyes asszonyok (Stroheim, 1922)
Szétszabdalt életmű #2
Showgirls (Verhoeven, 1995)
A mindent uraló látvány logikája. Las Vegas, sztriptíz, szappanopera.
+ Twin Peaks: The Return (Lynch, 2017)
kedvenc alkotók:
Welles, Altman, P. T. Anderson, Brakhage, Kubrick, Hawks