A gyűlölet (1995) 82% 115★

A gyűlölet gyűlöletet szít. A 20 évvel ezelőtt készült francia film, aminek témája most is nagyon aktuális lehet több országban. Bevándorlók kontra rendőrség csak egy kicsit durvább változatban. A társadalom peremén élő arabok, feketék, zsidók képtelenek beilleszkedni környezetükbe, és nem is nagyon törekednek rá, inkább fellázadnak. Erőszak erőszakot követ, aminek sosincs vége. Számomra kicsit unalmas volt a film, mert sem a karakterek nem fogtak meg, sem a történet alakulása. A szereplők butasága és agressziója pedig idegesített és nem nyújtott nagy élményt.

Eddig minden rendben…

Fura lenne azt mondani, hogy tetszett a film. De az biztos, hogy érdemes megnézni.

„Nem a zuhanás számít, hanem a leérkezés”. Akadnak olyan „klasszikusok”, amik évek alatt sem veszítenek semmit sem a mondanivalójukból, olyan témákat dolgoznak fel, ami még most is aktuális.

Na, Mathieu Kassovitz francia filmje épp ilyen. Adott három jóbarát :
Vinc a zsidó, aki kemény gengszternek szeretne látszani, Hubert, a csendes fekete srác, aki bokszolónak készül, és aki próbálja kerülni a bajt, csak csendben szemléli a gettót és a gyűlöletet, ami körülveszi.

A trió harmadik tagja, Said, a nagydumás arab fiatalember, aki megpróbál a két barátja életfelfogása között lavírozni.

A cselekmény és az események fő mozgatórugója egy barátjuk, Abdel Ichaha „elvesztése”, akit összevertek letartóztatáskor a rendőrök, és most kómában fekszik.
Vinz talál egy rendőrpisztolyt és megesküszik, hogy ha a barátjuk meghal, akkor megöl vele egy rendőrt. Ez események olyan sorozatát indítja el, amik egy elég drámai végkifejlet felé lökik a csapatot végül.

A film bár Franciaországban játszódik, akár itthon, bármelyik magyarországi város betontömbjében forgathatták volna.

Mondanom sem kell, hogy a benne felvetett kérdések, problémák a mai napig nem vesztettek az aktualitásukból.
A leszakadó, a perifériára és legfőképpen magukra hagyott társadalmi rétegben fortyogó indulatok, düh, agresszió és keserűség elemi erővel tör fel a filmben. A kilátástalanság érzése, a célok és jövő nélküli „lézengés”, ami a filmben is bemutatásra kerül, úgy gondolom hogy a mai napig visszatérő problémák.

Ami miatt viszont igazán aktuális ez az alkotás, az a rendőri túlkapás, agresszió ábrázolása, ahogyan a rend mindig éber őrei „válaszolnak” a gettón végigsöprő erőszakhullámra.

Az idegengyűlölet, rasszizmus témaköre meg úgy érzem már csak hab a tortán, hiszen erre is felhívja ugyanúgy a figyelmet a film. Lényegében 25 év alatt a társadalom nem talált választ, megoldást ezekre a kérdésekre, ami valljuk be, felettébb elszomorító.

Értem, mit akart mondani, de nem tetszik, ahogy átadta. Fantasztikus idézetek, de zavaró, hogy az utolsó pillanatban elvágja a pozitív tanulság lehetőségét, és még tovább mélyíti a kilátástalanságot…