Egy nap (2011) 82% 390★

Ez megint nagyon ütött. Valóságos volt, a színészek jók, velük együtt tudtam érezni, Anne is csodálatos, ahogy Sturgess is. Ez… hű.

Gyönyörü történet a visszafojtott szerelemröl, a feledésröl és amikor már túl késö. Nem erre a befejezésre számítottam :(

Emmát nagyon megkedveltem, de Dexter végig unszimpatikus volt nekem, a film elején kifejezetten idegesített is. Éppen ezért, annyira nem tudtam drukkolni a romantikának. De ezt leszámítva szépen felépített, tetszetős koncepcióval rendelkező történet volt.

Hűha.

A való élet. Van az úgy, hogy minden másképp alakul, mint kellene vagy szeretnénk. Barátság, szerelem, csalódás, álmok… Szép film.

Durván mellbe vágó film arról, hogy az igaz szerelem mellett nem lehet csak ugy elmenni. Nem hagyja magát feledésbe merülni. Egy nap majd újra össze vezeti a szerelmeseket. Egy nap majd boldogok leszek…
Gyönyörű film, és durva. Nekem tetszett a befejezés, mert végre nem a nyálas amerikai tündérmese volt. Hanem egy lehetőség, mert bármikor előfordulhat ez is, a szerelem ettől nem védhet meg senkit.

Nagyon tetszett a történet,habár az elején Dexter(Jim Sturgess) egy kicsit idegesített,de aztán fokozatosan megszerettem.A végével nekem semmi bajom nem volt.Szerintem jól oldották meg így.

Please, just don't ask me why did I watched it I have no single idea.
Azon kívül hogy kedvem volt okoskodni egy film felett és sikerült is. Nem sok mindenbe tudtam vagy akarok belekötni, szépen felépített cselekménnyel és érdekes főszerplőkkel nem lehet mellé lőni nagyon.
Emma pont az a karakter akivel könnyű azonosulni, szóval nagyot nem bukhatunk, de számomra kiszámítható volt az egész, egy két apróbb csavaron kívül az egész filmet láttam előre. A komikus és Emma kapcsolata annyira Mrs. Maisel szerű hogy hihetelen. :)

Egyre jobb színésznővé érik Anne Hathaway, az Ő alakításaira emlékszem vissza leginkább, a filmekből, amikben játszott, az általa keltett érzések maradtak meg legjobban. Pedig szinte eszköztelennek tűnik – egy kedves, bájos, mosolygós lány, nagy barna őzikeszemekkel, akár Audrey Hepburn hasonmás is lehetne, de az Ő alakjai sokkal valóságosabbak, életszerűbbek.(pedig Hepburn-t is szeretem…:) Hathaway, ha a filmekben egyáltalán nem beszélne, akkor is érteném, átérezném a történeteit, csupa érzelem az a lány…:)
És mindez a film végén a másodperc töredéke alatt megszűnik létezni – igazán fájdalmas, még sokadszorra nézve is.

Nem írtam azonnal értékelést a filmről mert gondoltam, hogy pont olyan hangulatban kapott el amikor áradoztam volna róla. De igazából még most, két hét múlva is ugyanúgy azt érzem, hogy bármennyire is kellemes lötyögésre vágytam ez a film bizony eléggé betalál. Azt hiszem nagyon sokunk életében van valami amiről évek múltán elmerengünk, hogy mi lett volna, ha… Nem muszáj ennek szerelemnek lennie, az elmulasztott lehetőség mindig fájdalmas tud lenni. Főleg, ha már késő változtatni. Tudom, majd ha zennnn mester leszek akkor már nem így fogom gondolni de addig marad az űr.