Firefly Lane – Szentjánosbogár lányok (2021–2023) 81% 80★

Még három évvel ezelőtt olvastam a könyvet, ami nagyon nagy hatással volt rám, így a sorozatot is izgatottan vártam. Nem volt annyira könyvhű, mint amire számítottam, szúrták is a szememet a nagyobb változtatások, de még így is tetszett és nagyon élveztem.
Erős dráma tele érzelmekkel, kemény témákkal és nagyszerű színészi alakításokkal. Eleinte kicsit zavartak az időben ugrálások összevisszasága, de végülis egész jól bemutatták Tully és Kate 30 éven át tartó barátságát. Ennek ellenére mégis sokszor úgy éreztem, hogy a lányok szerelmi életére nagyobb hangsúlyt fektettek, mint a kettőjük kapcsolatára, a könyv viszont inkább a barátságukat helyezi előtérbe.
Eltalálták a különböző évtizedek hangulatát, divatját és zenéjét, egyedül a 2000-es években éreztem inkább úgy, mintha a 2010-es években lennénk. A kedvenceim a 70-es években játszódó részek voltak, mikor Tully és Kate még csak kamaszok voltak, az őket alakító fiatal színésznők is fantasztikusan alakítottak.
A vége sajnos nagyon lezáratlan, egyértelmű, hogy terveznek folytatást és így remélem lesz is. :)

2.évad: Igazi érzelmi hullámvasút. Sokkal jobban fókuszáltak a Kate és Tully között lévő barátságra, a plusz hozzáadott sztoriszálak nem zavartak, nagyon is jól működtek és ugyanúgy megtartották a könyv cselekményét is. A vége bár szívfacsaró, de gyönyörűen lezárták Kate és Tully történetét. :')

Totál lezáratlan. Egész idő alatt fúrta az oldalam a kíváncsiság, hogy mit tett Tully, de semmi magyarázat, semmi.
Élveztem, sírtam, örültem, nagyon jó volt nézni.
Az zavart egy picit, hogy hatalmas hangsúlyt fektettek a szerelmi életükre, ők néha háttérbe szorultak.

Nem egy kirívó darab, ha a sztorit nézzük, mert rengeteg hasonló film vagy sorozat készült a témában, de a légkör, amit kialakítottak a színészek és a forgatókönyvírás, az első pillanattól kezdve beszippantott. Ritka az ilyen mélyreható barátság, ami tényleg örökre szól, talán néhány évre érzi az ember, megtapasztalja, de hogy élete végéig kitart? Valakinek ez a barátja, valakinek a párja, valakinek az anyukája vagy az apukája, vagy a testvére. És ez a barátság lent és fent egy életen át. Még ha drámai is egy film, nem tud mindig meghatni, de ez bőgésig megérintett, tejóisten, de már az első évad végén. Sarah Chalke sosem volt nagy kedvenc, annál inkább Katherine Heigl, akivel brutál jó párost alkottak. Katherine-nek érzéke van ehhez a karakterhez és annyira illik hozzá. Igazi showman a nő.
Minőségi fogás volt ez a sorozat, az biztos.

Végre egy sorozat ahol nem zavart az időbeli ugrálás. Sőt, kifejezetten tetszett! :)
Cuki, kedves, csajos sorozat, tökéletes kikapcsolódás.

a könyvet nem ismerem. a sorozat szörnyű lett szerintem, és főleg Katherine Heigl miatt (aki beállt a sorba és jó úton halad afelé, hogy egy szétbotoxolt szörnyet kreáljon magából. tényleg nem értem, hogy erre emberek még rengeteg pénzt is áldoznak). a történet lapos, tele van klisékkel, és ide-oda ugrál múlt és jelen között bárminemű logika nélkül. az öregítések nagyon nem sikerültek, röhejessé vált valamennyi szereplő, ahogy haladunk az időben. limonádénak elmegy, de arra is van ennél jobb.

Az első évad tetszett, de nem lett kedvenc és nem is szerettem meg annyira, hogy folytassam, annak ellenére, hogy az első évadnak nagyon függővége van. Ráadásul megláttam, milyen téma kerül előtérbe a második évadban, aminek nem szívesen tettem volna ki magam.
Az kifejezetten tetszett, hogy több idősíkon bontakozott ki a történet. Mindig sokkal többet tudnak adni szerintem az ilyen sorozatok, mintha csak egy-két visszatekintést kapunk. Sokkal több mindent meg lehet tudni a szereplőkről és a kapcsolatokról.
Foglalkoztak nem kevés komoly témával, amit szerintem elég jól kezeltek. A vége felé (talán a kilencedik részben?) Tully spoiler
A szereplők rendben voltak, nem voltak tökéletesek, de pont ettől viszont nagyon valóságosak voltak. Megvoltak a maguk hibái, a traumáik, amik befolyásolták a későbbi viselkedésüket. Néha nem úgy viselkedtek, ahogy kellett volna, de pont ezektől lettek tényleg valósághűek.
A színészek is jók voltak, és igazából tényleg kifejezetten tetszett az első évad, ha nem ez lenne a második évad egyik fő vonala, még lehet végül meg is néztem volna egyszer.

Szívás, amikor 10 epizódot nézel meg az igaz barátságról két lánnyal. Mindig visszatérnek egymáshoz egy veszekedés után. És az utolsó epizódban látod őket összeveszve. Mi történt?!
Olvastam egy idézetet valahol: „Nem mindig azt kapod, amit akarsz. De néha azt kapod, amire szükséged van.” Hát én hiszem, hogy nekem nem erre volt szükségem.
Ez járt a fejemben végig, amíg néztem.
A két lánynak szüksége volt egymásra(?). Az egymásra találás pedig meghatározta a sorsukat.
A történet nagyon tetszett. A karakterek nem annyira. Sőt! Néha bizarr volt látni a meghunyászkodó, beletörődő és önbizalomhiányos Kate-t, aki már-már mazochista módon viselte el a mindig határozott, másokon – különösen Kate-en – könnyűszerrel átgázoló Tully „barátságát”, aki csak az utolsó pillanatban jött rá arra, hogy miről is szólna ez a kapcsolat.
De sajnos nem akartam félbehagyni annyira, úgyhogy befejeztem… néha kicsit lassú és itt-ott túl szirupos. Tetszett, hogy nagyon jól megoldották az ugrálást a múltból a jelenbe és vissza, kevés sorozat tudja ennyire könnyen követhetővé tenni ezt a fajta időutazást a történetmesélésben. Aranyos volt és kedves, de most már csak azt kívánom bárcsak kielégítőbb lett volna a befejezés, még ha csinálnak is 2. évadot. Mire az eljön, addigra valószínűleg elfelejtem az első évad részleteit.
Ui: Elolvastam néhány kritikát a könyvről, hogy képet kapjak a történtekről. Úgy fogom kerülni a 2. évadot, mint a pestist, és biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az egyetlen.

Úgy álltam neki nézni, hogy előtte sokat hallottam róla, hogy ez a sorozat 2 nő barátságáról szól. Többet nem is akartam tudni. Nem olvastam a könyvet, nem olvastam el a cselekményt, sem a kritikákat, pedig már 2 éves a sorozat. Engem nagyon megindított. Sokkal több, mint barátság, amit látunk, és közben elevenen átéljük mindazt, ami velük történik. Ez barátság-család kapcsolata, mely annyira mély, és őszinte, és egyedi, amit a mai világban szinte elképzelhetetlennek tartunk. Irigylésreméltó, és mégis gyönyörű az, ha az ember maga mellett tudhat egy olyan személyt, aki szinte az életét jelenti. Persze sok drámázás volt benne, meg olyan dolgok, amiket felnőtt fejjel az ember már másképp lát. Hol drukkol, hol elborzad, hol nevet, hol gyűlöl, hol sír, hol pedig szeret. Teljes érzelmi repertoárt vonultat fel a történet. Nem tudom azt mondani, hogy az egyik kedvenc sorozatom, mert a vége mégis annyira igazságtalan, szomorú, ugyanakkor életszerű, és valósàgos. A 2. Évadot majdhogynem végigzokogtam. Mégis azt mondom, hogy a szereplők tökéletlensége ellenére is, mindenki vágyik egy ilyen kapcsolódásra az életében.

Szerettem volna levonni csillagot, mert a maszkírozás (mind a fiatalítás, mind az öregítés) annyira zavart, annyira félresikerült,hogy bármennyit le lehetne vonni, de most fejeztük be a sorozatot és nem tudok.
Nem egy kiemelkedően jó sorozat, viszont már idejét sem tudom mikor volt olyan, hogy nem akartam befejezni valamit, csak húztam, halasztottam a részek megnézését, nehogy véget érjen. Nem tudom miért fogott meg ennyire ((irigylem azt a barátságot/(kodependens) kapcsolatot, ami köztük van és nekem sosem lesz)), de egy darabig nem lesz kedvem semmit nézni és el kell olvasnom a könyvet is, az biztos.

A könyvet nem olvastam, így kisse csalódott vagyok a lezárás miatt, de bízom benne,hogy lesz folytatás.
A történet némikepp sablonos,ugyanakkor mégis elgondolkodtató társadalmi problémákat feszeget!
Tullyval kapcsolatban végig azon járt az eszem,hogy mikor veri át a barátnőjét,mikor okoz neki óriási csalódast. Nem tudnám megfogalmazni,hogy ez a benyomás a karakter, vagy Katie színészi játéka miatt alakult ki bennem.