Mielőtt éjfélt üt az óra (Mielőtt... 3.) (2013) 80% 186★

Mind a három rész élet szagú de ez a rész a legjobban, valahogy kicsit kevésbé tetszett mint az első kettő rész, bár nem sokkal marad el mellettük, lehet hogy egy picit idősebnek kellene lennem hogy teljes mértéig átérezem a filmet, vagy nem is tudom csak hiányzott belőle valami!
A két szereplő között még mindig megvan a dinamika, a kémia de mégis látszik hogy kicsit megtörtek, de hát az élet már ilyen!
Biztos vagyok benne hogy még megnézem, szint úgy a többi részt is, akkor is hatalmas élmény lesz mint most és talán jobban át is fogom érezni! ^^

Nehéz választani a három rész közül (mondjuk nem is kell), hiszen mindegyiket másért szeretem, de talán ez az utolsó a kedvencem, annyira életszerű. Pontosan erről szól egy jól működő párkapcsolat, ami ebben a filmben is megmutatkozik: veszekedések, kiabálások, sokszor meg is bántjuk a másikat akaratlanul, de a nap végén, mielőtt éjfélt üt az óra, úgyis rájövünk, hogy minden hibájával együtt is szeretjük a másikat. ♥
Köszönöm Jesse és Celine, hogy 18 éven át és 3 filmen keresztül az életetek részesei lehettem. ♥

Valahányszor filmes estét tartunk, mindig bedobom az ötletet, hogy szerintem nézzük meg a Házassági történet c. filmet, amit az épp házasodni készülő jóbarátom mindig hevesen elutasít. Az idők során már állandó vicc lett ebből.
Örülök, hogy most már van még egy film, amit hasonló helyzetben bevethetek majd. Ezt sem akarja majd senki megnézni, aki épp házasodni készül. De nem baj.
A trilógia első két része is remek volt, de itt értük be egymást életkorilag meg romantikailag – én meg a filmek. Szerintem a dolgok pont ilyenek. (És a dolgok nem szarok.)

Tyű, meg váu, meg minden. Tökéletes, egyszerűen tökéletes! Az első két film évek óta a kedvenceim között van, és valami hülye okoknál fogva csak most néztem meg a harmadikat, de lehet, hogy nem is a véletlen műve, hogy sosem jött össze, hanem a sors keze (haha:)), mert most sokkal jobban értem a film mondanivalóját. Kicsit a Lakótársak keresünk trilógiájára emlékeztetett, annak is a harmadik része kerekítette ki és tette mélyebbé a két könnyedebb első kettőt. Egymásra, egymásból építkezik a három, és olyan, mintha az élet írná. Mindkét trilógia egyes részei nagyjából az én éppen aktuális korosztályomról szólnak, talán ezért érzem át a zsenialitásukat, mert mindig éppen benne vagyok, vagy majdnem.
Feltűnt valakinek, hogy ebben a részben Jesse kimegy pisilni vita közben? Apró részlet, de erről van szó. Az első kettőben nem kell senkinek pisilnie. Ahogy ebben a részben beleszóltam a beszélgetésükbe, hogy bakker, fogd már be, a tipikus pasidumát nyomod, mindig csak ezt válaszoljátok, pedig Celine-nek igaza van, erre a zuram legalább olyan hevesen, persze, mert erre a női dumára csak ezt lehet válaszolni. Erről van szó! És nem sztereotípia a párbeszéd, hanem a való életből vett beszélgetésfoszlány.

Annyira életszerű, annyira valóságos, hogy már szinte kár érte… drukkolok nekik, remélem összejött az a szuper éjszaka ott a Peloponnészoszi-félszigeten… és ha most megnéznénk őket, még mindig valahol Párizsban andalognának, és beszélgetnének az élet nagy kérdéseiről…

Azt gondolom, most érkeztünk meg. Sőt, a film második fele odatapasztott a tvhez. Az első felét, amíg történnek a dolgok, egészen addig, amíg sétálnak a hotel szobáig, nagyon untuk. Ki is kapcsoltuk ott egyszer, és mentünk a dolgunkra, mert sajnos (nem éreztem ott épp sajnosnak) így alakult. Aztán 1 héttel később folytattuk, és isteni volt. A hotel szobától kezdve libabőrös. Nekem, aki kerüli vagy igyekszik kerülni a konfrontációkat, konfliktusokat, mert nem nagyon bírom őket, kb. gyomorgörcsöt okozott a film második fele, amikor csak veszekednek és felülnek, és leülnek, és felállnak, és kimennek, és visszajönnek és folytatják. Fú de ki voltam :D de gyönyörű, és életszagú. Szép trilógia volt ez összességében.

Sokban különbözik a trilógia első két részétől. Mondhatni nem is egészen, szervesen része a trilógiának a legfontosabb kapcsolódási pontokat kivéve (főszereplők, kiegészítésként a múltjuk). Ettől függetlenül nagyon jó film. A karakterek semmit nem veszítettek eredetiségükből, esszenciájukból, habár az együtt töltött évek során megtörtté váltak, ki-ki a maga módján.

És ezt is többedszer,de korántsem láttam annyiszor,mint az első kettőt. Nem is olyan régi.
A nyers valóság. Bruttó élet.
Mintha sokakat, oké, sokunkat látnám.
Unokahúgommal beszéltük,hogy idén kellett volna a 4. rész. Eltelt 9 év..
Persze nem lesz,de érdekelne nagyon. A gyerekek kiröpülőfélben… Talán még nem váltak el.., képzeletben.
Szeretem.

Itt írtam róla: http://mandiner.blog.hu/2013/08/25/a_megtalalt_ido_miel…