Mielőtt lemegy a Nap (Mielőtt... 2.) (2004) 170

Before Sunset
80' · francia, amerikai · dráma, romantikus

0 díj · 2 jelölés

Jesse (Ethan Hawke) és Celine (Julie Delpy) kilenc évvel később találkoznak újra Párizsban, a férfi könyvbemutatóján. Közös könyvükén, mely a legvarázslatosabb éjszakáról szól, amit együtt éltek át. A sors most sem kegyes hozzájuk, csupán pár órájuk van, mielőtt Jesse visszarepül New Yorkba. Ezt… [tovább]

angol

Szereposztás

Ethan HawkeJesse
Julie DelpyCeline
Louise Lemoine Torresújságíró
Mariane Plasteigpincérnő
Vernon DobtcheffKönyvesboltvezető
Rodolphe PaulyÚjságíró
Denis EvrardHajóssegéd

Kedvencelte 52

Várólistára tette 95


Kiemelt értékelések

Novecento

Miért nem lehet minden film ennyire igaz, ennyire valóságos, hétköznapi mégis megható és megrendítő? Annyira csodálatos, és a vége is tökéletes, hiszen visszautal a filmbeli könyvvel kapcsolatban elhangzottakra, csodálatos fricska a néző felé. Annyira kár, hogy csak 80 perc, órákig tudnám hallgatni ezt a két embert.

Janus 

Írnék én normális értékelést is, de momentán lusta vagyok, úgyhogy legyen elég ennyi: ti, akik nem láttátok ezt a filmet, meg az előző epizódot, el sem tudjátok képzelni, hogy mennyire érdekes, gyors, mozgalmas, jópofa, eseménydús és minden unalmat mellőző tud lenni az, hogy másfél órán át két ember pofázik az életéről.
Nem tudom, hogy ez vagy az előző rész tetszett-e jobban, talán fél fokkal az előző. A két szereplő között a kémia tökéletes, és igazából ez a legnagyobb lelke a filmnek. A másik meg az, hogy piszok hiteles. Tényleg el lehet hinni, hogy ez megesett egy francia nővel és egy amerikai csávóval, akár szóról szóra, jelenetről jelenetre.
Azért mondjuk a forgatókönyvíróknak szépen sorban behúztam volna egyet, amilyen vége van a filmnek… de tényleg, megy-megy a cselekmény, aztán hirtelen elsötétül a kép. Olyan hidegen ért, hogy vége van, hogy meredtem magam elé, mint egy tyúk, akit éppen kopasztanak a leveshez.

Kino 

Mindhárom film nagyon jó, de ez a kedvencem közülük, mert még ez zajlik folyamatos jelenben a leginkább.

Gedi

Még mindig nagyon szép. Linklater már a Sráckor előtt is zseniálisan oldotta meg a szereplők öregedésének, érettebbé válásának kérdését… Jesse és Céline pont annyival lettek idősebbek, érettebbek, pont annyira másabb ez a film, mint amennyire egy 30 éves ember megváltozik 20 éves korához képest. De akkor is, az az egy találkozás, az a 9 évvel ezelőtt vonatút, az a 9 évvel ezelőtti film… Csodálatos, ahogy az egész az előző részre, az emlékre visszakacsint, azt át- és felülírja. Az első rész hangulata nekem egy leheletnyit jobban bejött, itt a város, Párizs is kevésbé szerves része a filmnek, mint Bécs volt amannak, de még mindig nagyon, nagyon el tudok olvadni ettől a két karaktertől. Julie Delpy még mindig gyönyörű, Ethan Hawke pedig még mindig vagány, még ha egy kicsit megkeseredettebb formában is; az viszont biztos, hogy ragyogóan játszanak mind a ketten. A záró jelenet mindenen felül áll, kíváncsian és félve várom a harmadik részt.

csilly

Az első résszel ellentétben az már sokkal életszagúbb. Itt már nem két fiatal reményekkel telt estéje bontakozik ki, hanem két felnőtt ember életének egy pillanata kapcsolódik újra össze.
Celine és Jesse is már szembetalálkozott a nagybetűs élettel, ami keserűséget keltett bennük. Rá kellett jönniük, hogy a kelleses pillanatok és a nagy szerelmek nem kerülnek minden nap az ember útjába, ezért érdemes megragadni a kívánkozó lehetőséget, nem szabad veszni hagyni a szerelmet.
A fiatalos hév ebben a filmben már elpárolog és a mély gondolatok, immár két érett és felnőtt személyiséggel párosulnak, akiket a csalódások meggyötörtek, de akik még mindig képesek egymást elfogadni és felvillanyozni. A reményvesztett múltat elfeledve, a csalódásokat maguk mögött hagyva csak át kell adni magukat a még el nem veszett szikrának, mely közöttük van.

doriilány

Egyszerűen csak imádom ezt a két karaktert, a dinamikus beszélgetéseiket, Julie bájos mosolyát… Néhány párbeszéd talán túlságosan is helyén van. Félelmetes.

Chris90 

Ritka, hogy egy filmhez kilenc évvel később készítenek először folytatást. (Na jó, az utóbbi 2-3 évben már nem annyira ritka, hiszen Hollywoodnak annyira nincs már lassan ötlete, hogy szinte mindennek csinálnak folytatást, ami egyszer siker volt az elmúlt ötven évben.) Viszont amikor Linklater a Mielőtt felkel a nap folytatása mellett döntött, ez még nem igazán volt bevett szokás. Főleg, hogy a szóban forgó film nem volt kasszasiker, nem hallotta az ember mindenhonnan, hogy ezt nézd meg, mert állati jó. Nem, a Mielőtt felkel a nap a maga egyszerű bájával és természetességével vált kedvelt filmmé a ’90-es években. A második rész (hiszen azóta elkészült a trilógia harmadik része is) folytatja az első epizód által felépített történetmesélési folyamatot. Sőt, tulajdonképpen nagy történetről nincs is szó, pusztán két ember életébe nyerünk bepillantást, röpke másfél óra alatt. A színészeknek még minden elismerésem, hiszen az egyes jeleneteket valós időben, egy kameraállásból vették fel, így mindkét szereplőnek iszonyatosan hosszú monológokat és dialógusokat kellett betanulniuk. (Ezt az extrák között Delpy ki is emeli.) És mindvégig meglepő természetességgel játszanak. Kiderül, hogy a két fiatal találkozott-e anno a megbeszélt időpontban a bécsi pályaudvaron, valamint arra is fény derül, hogy mi történt velük az elmúlt kilenc évben. Néhol kicsit vontatottak a párbeszédek, az elmélkedések, de összességében egy nagyon jó filmről van szó.

Veronika_Szakács

Tökéletes folytatás. Még mindig valóságos. Sokáig 10 csillagot akartam adni, de Celine-t itt kicsit untam, ezért az 1 csillag levonás.

Kriptonit 

Csodaszép képileg és még mindig tökéletes a cselekmény gyérségének és a párbeszédek erősségének aránya, egymást kiegészítése. Tökéletes folytatása az első filmnek. Érzékelhető, ahogy nem csak a szereplők, de a film is felnőtt a külön töltött évek során.


Népszerű idézetek

s_l_m

Igazán boldog csak akkor vagyok, ha nincs senkim. Az egyedüllét sokkal jobb annál, mint magányosan vergődni egy kapcsolatban. Sajnos nincsenek már illúzióim ezzel kapcsolatban.

s_l_m

Olyan sokszor összetörték már a szívemet és mindannyiszor talpra álltam. Egy idő után feladtam, nem élem bele magam semmibe, mert előbb-utóbb úgyis vége lesz, semmi értelme.

s_l_m

Azt hiszem, itt az ideje, hogy levegyem a rózsaszín szemüveget. Túl sok csalódás ért. Most is vannak álmaim, de semmi közük a szerelmi életemhez. Tudomásul veszem, nem esem kétségbe. Képtelen lennék egy szorosabb kapcsolatot elviselni. Amikor együtt vagyunk, jól érezzük magunkat, azután elutazik, hiányzik, de legalább nem halok bele. Ha sülve-főve együtt lennénk, úgy érezném, hogy megfojt.

s_l_m

A világ pont úgy fejlődik, ahogy az ember is élete során. Például vajon most jobb vagyok, vagy rosszabb lettem? Fiatalabb koromban igaz, hogy jobb kondiban voltam, de nem voltam tisztában önmagammal. A korral a gondok is komolyabbak, viszont könnyebben megbirkózom velük.

s_l_m

Az élet pont attól jó, hogy többre vágysz az alapvető szükségleteknél, legyen az a vágy akár egy új szerelem, vagy egy új pár cipő, mindkettő gyönyörű.

doriilány

You can never replace anyone because everyone is made up of such beautiful specific details.

doriilány

Celine: I'm happy you're saying that, because… I mean, I always feel like a freak, because I'm never able to move on like… this! You know. People just have an affair, or even entire relationships… they break up and they forget! They move on like they would have changed brand of cereals! I feel I was never able to forget anyone I've been with. Because each person have… their own, specific qualities. You can never replace anyone. What is lost is lost. Each relationship, when it ends, really damages me. I never fully recover. That's why I'm very careful with getting involved, because… It hurts too much! Even getting laid! I actually don't do that… I will miss on the other person the most mundane things. Like I'm obsessed with little things. Maybe I'm crazy, but… when I was a little girl, my mom told me that I was always late to school. One day she followed me to see why. I was looking at chestnuts falling from the trees, rolling on the sidewalk, or… ants crossing the road, the way a leaf casts a shadow on a tree trunk… Little things. I think it's the same with people. I see in them little details, so specific to each of them, that move me, and that I miss, and… will always miss. You can never replace anyone, because everyone is made of such beautiful specific details. Like I remember the way, your beard has a bit of red in it. And how the sun was making it glow, that… that morning, right before you left. I remember that, and… I missed it! I'm really crazy, right?

doriilány

Memories are wonderful things, if you don't have to deal with the past.

doriilány

I don't have any permanent place here. You know, in eternity, or whatever. And the more I think that, I can't go through life saying that this is no big deal. I mean, this is it! This is actually happening. What do you think is interesting, what do you think is funny, what do you think is important? You know, every day is our last.


Folytatása

Összehasonlítás

Mielőtt...


Hasonló filmek címkék alapján