Párizs még várhat (2017) 63% 32★

Ez szörnyű volt. Azt hittem, sosem lesz vége. Az alapszituáció, a helyszín… ezek mind sokat ígérőnek bizonyultak, de az egészet (nálam) úgy tönkre vágta a NŐI főszereplő, hogy záros határidőn belül semmitmondó mozgóképpé alacsonyodott eme műalkotás.
Anne karaktere – és amúgy a hasonló típusú nők – nekem általában csak az idegeimre mennek. Nem tudom sajnálni / szánni őket, az együttérzés legkisebb jelét sem képesek kicsikarni belőlem. Először is: hozzáment valakihez, aki a filmiparban dolgozik, egy ismert ember. Folyton csörög a telefonja, az időbeosztása pedig kaotikus, mert ez a fajta életvitel ezzel jár. Amikor megismerkedtek, ez nem volt neki evidens? Vagy akkor még csak szimplán hűdemenő vót, hogy a pasija híres ember, vagy mi?… Már akkor (!) kellett volna gondolnia erre, könyörgöm. Most komolyan, mit várt?… De ha még közben jött is rá (20 év), hogy ez neki annyira már mégsenem muris, akkor miért nem váltott? Tipikus önsanyargató, önfeladó liba, aki magában rossz néven veszi, hogy „árnyékban él”, de ahhoz totálisan lusta / erőtlen / ambíciómentes, hogy kezdjen is magával valami érdemlegeset. ("uraésparancsolójanélkül") Pláne, miután már nem lehet főállású anyuka sem, mert a gyereke már akkora…
Amikor kiderül Anne férjéről egy kevésbé szép húzás a múltból… Azon elhiszem, hogy megbántódik, de azért halkan megjegyzem, hogy mi nézők nem tudjuk, hogy volt-e akkoriban köztük nézeteltérés. (Mert, úgy azért már más a leányzó fekvése.) Csupán annyit tudunk, hogy a 20 év alatt voltak… dolgok. Lehet, hogy pont akkor is volt?… Ebben az esetben én kevésbé látom akkora tragédiának a dolgot…
Jacques érdekes fazon, vele nem igazán tudtam, hogy mit kezdjek. Valószínűleg nekem is szimpatikus lett volna, de csak bizonyos távolságból.
Michael – bár ő alig szerepelt – szerintem amúgy tök normális volt, egyszerűen csak ez a munkája, ami fontos neki, amiben lelkiismeretes, és ráadásul – a jelek szerint – kifejezetten jó is benne. Ha valaki pedig ezt nem bírja tolerálni, akkor megszokás helyett IDŐBEN megszökik mellőle, oszt' ennyi. (Vagy eleve bele sem megy a viszonyba, mert az embernek – jó esetben – van agya, amit ELVILEG tud is használni, mérlegelésre is.)

Na ez jó volt… bár több évtizedes házasság után hatásos igazán:) A két főszereplő nagyszerűen játszott, Diane Lane különösen tetszett, jól lehetett vele azonosulni.
Nagyon szép tájakon autóztak végig, öröm volt nézni. Ez is olyan film, aminél a történet nagyon egyszerű, de nem is ez a fontos, hanem a kérdés, amit felvet, és azon érdemes elgondolkodni.

Lehetett volna ez jó is igazából, egy csendes, romantikus filmre vágytam sok-sok szépen fotózott étellel. De igazából noha akadt egy-két ételkép, annyira béna sztori volt ez. Elnagyoltan látjuk, hogy Anne házasságában el van hanyagolva, és majd a francia úriember újra lángralobbantja az érzelmeit és segíti megtalálni önmagát… Ha éppenséggel Jacques nem lenne olyan unalmas, mint a krumplipüré. Már az első vacsoránál ugyanúgy ott hagyja Anne-t, mint a férje, sőt, pénze sincs ezért mindent Anne fizet, majd jönnek a kellemetlen helyzetek azzal a sok nővel, akiket Jacques elcsábított. Jajj, de jó. Abszolút nulla érzelem volt ebben a filmben és semmit nem nyújtott.

Sajnos elég gyengécske…

Nagyon kedvelem Diane Lane-t, de ez a film bozasztóan unalmas. 20 percig bírtam nézni, nem kötött le.