Amerikai história X (1998) 90% 451★

Mindig nagyon érzékenyen reagálok a rasszizmusra és az előítéletekre. Teljesen tehetetlennek érzem magam a problémával szemben, képtelen vagyok megértetni másokkal, hogy mennyire ártó tud lenni ez a hozzáállás. Sajnos a téma a mai napig aktuális hazánkban is, annyi különbséggel, hogy a gyűlölet tárgyát nálunk nem a feketék képzik elsősorban. A film nagyon megérintett, mindenképpen érdemes volt megnézni és nyugodt szívvel ajánlom másoknak is.

Bámulatos alakítás Edward Nortontól. A filmet pedig annyi helyen vetíteném le, amennyin csak lehetséges. Sok barátomat is leültetném elé, és egy rakás politikust is. A négert cseréld ki cigányra, zsidóra, buzira… teljesen mindegy, aktuális lesz. A vége pedig iszonyúan fájt, persze nem számítottam boldog befejezésre, de amikor rájöttem, hogy az egész nagy metaforában mit jelent… Ezzel fogok kelni és feküdni legalább egy hétig, szerintem.

Baromi kemény a téma. Kegyetlenül őszinte, nincs mellébeszélés, mindent bemutat a maga valójában, ami a fehérek és a színes bőrűek között megy Amerikában. Az a jó, hogy a film üzenetét bármelyik más közösségre nézve értékelni lehet. Önmagában sem a fehérek, sem a feketék nem voltak rosszak.

Egyes egyének tettek olyan lépéseket, hogy a dolgok rosszra forduljanak, és ezek az elemek egyre több követőt állítottak maguk mellé, ezért is fajulhattak el ennyire a dolgok szépen lassan. Edward Norton tökéletes választás volt Derek karakterére. spoiler

Kedvenc jeleneteim: spoiler

Kedvenc karakterem Lamont, a fekete rab volt. spoiler

Nagyszerűen kezeli a film a párhuzamosságot a múltbeli eseményekkel és a jelenidővel. Számomra az igazi szereplő itt Derek, pedig szinte az egész filmet az öccse, Danny szemszögén keresztül látjuk. Derek átalakulása az valami hihetetlen egy folyamat, együtt éljük meg vele az örömeit, bukását és átváltozását. Külön tetszett a családja és az ahhoz való viszonya. spoiler

Mindenki nagyszerűt alakít, hihetetlenül jó történetvezetés, a kendőzetlenség, a főszereplővel az érzelmek és tapasztalatok hullámvasútját végig száguldjuk, fontos mondanivaló.

„Nem ellenségek vagyunk, hanem barátok. Nem szabad ellenségeskedni. Lehetnek köztünk feszültségek, de a szeretet sohasem törhet meg. Az emlékezet titkos húrjai meg-megpendülnek, midőn jobbik természetünk lágyan megérinti őket.”

Ezt a filmet ma néztem meg, asszem már ötödszörre, de még mindig nagyon megérint. Bizony, a gyűlölet képes elpusztítani mindent, semmi jó nem származhat belőle… Mindenkinek jó szívvel ajánlom, hatalmas film!

Tökös gyerekek a politikai korrektség diktatúrájával szemben ma jól kimondják, milyen származású egy bűnelkövető, vagy hogy milyen az etnikai arány a börtönökben. Aztán mindegy, de ez legalább meg legyen mondva.

Ez a film számomra a kollektívumok fojtogató szorításáról szólt. Család, rassz, etnikum, utcai/börtönbeli gang vagy akár egy ideológia; mind le nem mosható tetoválásként van az embereken a társadalom szemében. Ezek mögött a nagyobb halmazok mögött viszont elsősorban egyének próbálnának boldogulni valahogy az életben. spoiler

Akár szájbarágos is lehetne bizonyos felállások miatt spoiler, de a színészi játékok és az összetett megközelítés (a rasszista szereplő sem a gonosz maga, éppúgy ember), valamint történetmesélés miatt az Amerikai história X igazi kultfilm.

Úgy volt, hogy én nem nézem ezt a filmet, hanem olvasok…hát elég hamar azt vettem észre, hogy ez a film érdekel. Érdemes volt megnézni, nagyon megérintett, pedig nem egy leányálom. Nyers és kegyetlenül őszinte, megrázó.

„Az élet túl rövid az állandó gyűlölködéshez. Egyszerűen nem ér annyit.”
Úristen mekkora filmről maradtam le!
Borzasztó kényes témát veséz ki, rettentő erősen, zseniális narratívával, sokkoló, sokatmondó befejezéssel, és egy félelmetesen jó Norton alakítással.

A témában (és egyébként is) kiemelkedő műről van itt szó.
A történetről nem mondanék sokat, szerintem aki elolvassa a leírást, rögtön tudja, akarja-e látni. Mindenesetre, én egy kicsit másra számítottam (főként a végével kapcsolatban, ami amúgy letaglózott), de örülök, hogy ezt kaptam.
Nem akarom újra-újra és újra az egeikig magasztalni Edward Norton színészi képességeit, de kétség kívül mindig hozza a formát, és elképesztően jól állt neki ez a szerep (is).
Ez a film nyomot hagy.

Ha valaki még mindig nem tudná, mi jellemzi a nácikat/fasisztákat, akkor tekintsen bele ebbe a filmbe (csak reflexióként bizonyos jelen helyzetekre, mert nekem rögtön ez ugrott be, mikor Derek lelkesítő beszédet tartott). Amúgy a film nagyon erős. A színészek zseniálisak. A film fontos morális kérdéseket problematizál, de közben nem válik didaktikussá, hanem árnyalja azokat. Nem is tudom, mit mondhatnék. Szeretem, ha egy film úgy enged el, hogy utána még sokáig a fejemben marad. Kimozdított és gondolkodásra késztetett.

Hát… én voltam az egyetlen aki sírt az osztályban, mikor vége lett a filmnek… borzasztó nagy hatással volt rám. Aztán ezt is megnéztem vagy még kétszer utána. Igazság szerint, jobban szeretek humoros vígjátékokat és kalandos fantasy-kat nézni, mégis az ilyenek a kedvenc filmeim. Megértem, aki nem szereti, megterheli a lelket, de én imádom!

2017 elején újra megnéztem. Megint akkora hatással volt rám, mint elsőnek. Annyira borzasztó szomorú, hogy úgy vagyok vele, nem nézem meg többet, de másrészről meg nem sok film van rám ilyen hatással! Kitartok mellette, hogy a valaha alkotott egyik legerősebb és legnagyobb mondanivalóval rendelkező film! Vagy csak én nem láttam még azt, ami felülszárnyallja. De lelkileg megint elég volt egy időre.