Nincs bocsánat (1992) 82% 158★

Nem véletlenül titulálták anno ezt a filmet a western reformálójának. Laza, vagány és vakmerő fegyverforgatók helyett „földhözragadtabb” szereplőket kapunk, emberi karaktereket, minden esendőségükkel együtt. A filmben nincsenek úgymond jók és rosszak, ez a két határ igencsak elmosódik, nézőpontokat kapunk, célokat, tetteket, melyeket el lehet ítélni, de igazán feldolgozni csakis az egyén szintjén lehet.
A játékidőt viszont lehetett volna kicsit tartalmasabban kitölteni, ha már a műfaj megújításáról beszélünk. Egy-két jelenet meg kissé elcsépelt lett – pont, amilyen az élet tud lenni olykor.
Clint Eastwood-ot, a színészt, szerintem senkinek sem kell bemutatni, a filmipar megkerülhetetlen jelensége. Rendezőként bontakozott ki azonban igazán a tehetsége, ahogy azt az elmúlt években tapasztaltuk. :)

Egyik kedvenc western filmem. A kiöregedett banditák tesznek igazságot, szemben a sheriff sajátos igazságszolgáltatásával. Nem rohannak az események, mégis tempós a film. Nincsenek üres járatok, a motivációk is tiszták. Megismerhetjük Little Bill sajátos elveit is, amit a maga szintjén meg is lehet érteni, bár nem tudok azonosulni vele.

Így, hogy nem csak félszemmel néztem, nem is volt ez olyan rossz. Még azt is megkockáztatom, hogy kimondottan tetszett. Eastwood és Freeman kettőse nagyon jó párost alkotott, azzal a kis finom öniróniába bújtatott humorral. A leharcolt Bill Munny személyisége mögé felépített történet pedig annyira megkapó volt, hogy már azzal megvettek kilóra. Két dolgot sajnáltam viszont. Illetve az egyiket sajnálom, a másikért meg kicsit haragszom. Azért haragszom, mert a film utolsó 10 percéből semmit nem láttam annyira sötét volt, (szerencsére ezzel fele-film-sötétben-játszódik módszerrel mostanra már többnyire felhagytak a rendezők, de a 90-es években ez nagyon ment), azt pedig sajnálom, hogy spoiler

Biztos jó lett volna, ha nem vak sötétben lövöldöznek összevissza. Pipa is vagyok, mert szeretem látni azt amit nézek, de itt ez az élmény elmaradt. Pedig a karakterek érdekesek voltak (annak ellenére, hogy a sztori lerágott csont). Sajnos az egész csak egy átlagos western élményt nyújtott, amire pár nap után már vissza se tudok emlékezni.

Tű pontossággal megrendezett, elmesált történet. (Mondjuk azt eddig is tudtuk hogy Clint Eastwood a kamera mindkét oldalán egy zseni.) A legérdekesebb a számomra a filmben, hogy kicsit más oldalról közelíti meg a western műfajt. Mindig csak azt látjuk hogy vannak a hősök, és a rosszak, általában az előbbi győz, de azért a filmek folyamán mindkét fél szemrebbenés nélkül gyilkolászik. Itt viszont bejön más is a képbe: A lelki ismeret. A film kimondja hogy nem könnyű ám embert ölni, hiába tűnik az a helyes dolognak. Sőt, a gyilkolásnak nehéznek is kell lennie. Aztán jön a finálé: spoiler

Hát… 30 percig bírtam. Ha maga Eastwood fogna rám fegyvert, akkor sem nézném végig.

Nem tudtam belehelyezkedni a filmbe, és őszintén nem értem a létjogosultságát az 1001-ek között. Értettem a miérteket, a vélt mélységet, de számomra sekélyes volt, valójában Clint Eastwoodot mint rendezőt sem tudom értékelni. Más volt mint a szokásos westernek, de ettől nem volt jó.

Egyre jobban nem szeretem a western filmeket és ha nem lenne annyira rákattanva az agyam, hogy kell az imdb 250es plecsni, nem szenvedtem volna végig.