A cápa (A cápa 1.) (1975) 76% 165★

Hihetetlen, hogy Steven Spielberg klasszikusa, a modern nyári blockbuster megteremtője 2015-ben negyven éves lett. És jottányit sem veszített frissességéből, félelmetességéből, hála minimalista fényképezésének és persze Maestro John Williams vérfagyasztóan tökéletes, két hangjegyből álló melódiájának, ami generációkat késztetett és késztet a mai napig rettegésre, ha fürödni indulnak.
A forgatás körüli mizéria, Bruce, a cápa örökös meghibásodása, a tengeren való forgatás gyötrelmei ma már mind filmtörténelem, és csak a javára váltak, hiszen a Hitchcock-i dogma, miszerint attól félünk a legjobban, amit nem látunk, így mindennél jobban érvényesül, és a Cápát ma sokan minden idők egyik legjobb filmjének tartják.
Scheider, Dreyfuss és Shaw triója úgy harcol az ismeretlen tengeri ragadozó ellen, ahogy Mellville Ahab kapitánya tette Moby Dickkel, a fehér leviatánnal.
Csodás dialógusok ("You're gonna need a bigger boat"), mesteri képmegoldások (Brodyra svenkelés a tengerparton), pattanásig feszült jelenetsorok és persze talán minden idők leghatásosabb filmzenéje teszi felejthetetlenné a Cápát, ami egycsapásra szupersztárrá tette a 29 éves wunderkindet, Steven Spielberget.
Jó néhány silány folytatás követte, de lehetetlen volt megismételni a varázslatot. A Cápa pedig „él és virul” negyven év múltán is, úgyhogy vigyázz, ha nyílt vízen úszol, mert a fejedben előbb-utóbb megszólal a motívum: daa-dam, daa-dam, dadadadada…

Nagyon régen nem láttam már a filmet, de egy cseppet sem veszített az erősségeiből. Kitűnő rendezés és feszültségteremtés, ami nem könnyű dolog a témában, ahogy az azóta megjelent gyenge cápás filmek is bizonyítanak. Igazából azóta sem készült szerintem ilyen hangulatú és izgalmas film a témában. A film első felében tény, hogy kicsit önismétlővé válik a film, de miután kihajóznak, onnantól hibátlan.

Úgy érzem lehetett volna egy órával rövidebb.

Gyerekkoromban láttam először. Emlékszem, mekkora szenzáció volt, az ismerőseim fele még a fürdőkádat is elkerülte utána. Mondjuk én már akkor legyintettem, mert minden állatot meg akartam simogatni. Még a halakat is. (és igen, a cápának szurkoltam).
Mai fejjel is teljesen élvezhető a film (csak most már nem a cápának szurkoltam). A második rész még elment, de a 3. és 4. szerintem gyalázat lett.

Na jó, sokkal rosszabbra számítottam. Ahhoz képest, hogy 41 éves a film, hihető volt. Néha meg is ijedtem a cápától, hogy mennyire élőnek tűnt, bár a viselkedésével nem vagyok kibékülve, bár cápakutató se vagyok, szóval akár még viselkedhet is így egy cápa, ha akar.
A szinkron viszont borzalmas, satnya munkát végeztek az itthoniak.

Hiába régi, meg műcápa meg minden, még mindig ez a legjobb cápás, amit eddig láttam, a rendezéssel, a zenével meg Richard Dreifuss-szal együtt.

Ez valami fantasztikus! Lehet, hogy nem a csúcstechnos felbontással rendelkezik, dehát könyörgöm: 1975ben készült! Egyszerűen féltem, végigizgultam, a hideg futkosott a hátamon! Nem számítottam arra, hogy ennyire izgalmas lesz, hiszen régen számított nagy horrornak, mostanra az emberek ingerküszöbe az egekben. Azt gondoltam, a Zátony után ez egy kis béna cápás film lesz, de nem. Nálam úgy tűnik, ha cápa van akkor körömrágás is…

Őszintén szólva meglepődtem. Maga a film nem lett volna rossz a kora ellenére, ha nem raktak volna bele ennyi felesleges jelenetet. Úgy untam, hogy leállítás nélkül mentem vécére, kajáért, plusz beszélgettem két barátnőmmel és játszottam is. :D Semmi értelme egy kétórás alkotásnak, ha a fele csak időhúzás.
A cápa nem nézett ki annyira bénán, a szinkronok sem szorulnak letagadásra, de az izgalomfaktor nálam egy gyenge 10/2-es. Klasszikus, de nem lehet arra fogni a vontatottságot.

Klasszikus.Meg kellett néznem. Anno, gyerekkoromban valamennyit láttam belőle, de semmire nem emlékeztem. Kiszámítható, de egyébként izgalmas film, és persze tipikus „mindenkinek látnia kell” film. És cápás, ami nálam igazán mérvadó.Különösebben nem volt félelmetes, a végén esetleg a ketreces jelenet. Félelmetesebbre emlékeztem. Jöhet a következő rész!

Tíz évvel az eredeti bemutató után lehetett Magyarországon a moziban megnézni a filmet. Corvinban láttuk, telt házzal ment a film, Kellyke az első tíz perc után távozni akart a filmről… Az a zene, azok a felvételek… Amikor a fej beúszik a búvár elé.. na akkor én fel is álltam, úgy húztak vissza, hogy bírjam már ki. Kibírtam, de évekig nem akartam nyílt vízben úszkálni, olyan nagy hatással volt rám a film. A mai gyerekek meg röhögnek az ilyeneken.