A cápa (A cápa 1.) (1975) 77% 220★

Nyilván klasszikus, talán mai szemmel nézve nem a leginkább polkorrekt (természetkorrekt?), vagy természettudatos film, sőt, legendáriumi dicsfénye pótol nagyon sok, idővel elöregedett, megkopott horroros élt (lásd. még hasonló jelenséget: Alien). Nehéz ma már úgy nézni ezt a darabot, mint a hetvenes évek közepén, amikor eredeti célja még egyértelműen a félelemkeltés, a borzongatás volt. Gyanítom, akkor tengerparton élő, szörfözéssel rendszeresen foglalkozó amerikai polgárok ezreit rettenthette el a víztől… Ennek helyét vette át mára a filmklasszikusokra jellemző patina, amit a jó rendezés mellett elsősorban a színészek biztosítanak neki.

Mást nem igazán tudunk javára írni, pedig mai szemmel nézve a cápa által terrorizált emberek tortúrája afféle intő erejű üzenet is lehet a folyamatosan pocsékolt természet visszavágásról, pontosan úgy, ahogy A párbajban visszavág az elembertelenedett géptömeg az ugyancsak elgépiesedett embernek. A végkimenetel persze mindkét esetben jellegzetesen amerikai és – mondhatni – a Cápa esetében hollywoodias is.
Személy szerint az ugyancsak legendás cápabábút annyira nem tudom sokra méltatni: itt még kézenfekvő, hogy nem animációval oldották meg a díszletnek ezt a szegmensét, a műcápa azonban nem tűnik kiemelkedően elevennek, vagy időtállóan jól sikerültnek. A nyíltvízi felvételek viszont nagyon klasszak, a hajón kvázi kamaradráma megy végbe, amiben a nehéz körülmények dacára elemükben vannak a színészek – annak ellenére, hogy Robert Shaw nem annyira megjátszott részegsége aligha lehetett a többiek ínyére. Egyébként kétségkívül mindhárman remekelnek, Shaw szerintem élete második nagy dobását alakítja A halál 50 órája mellett.

Ezzel együtt a film, mint ősi Spielberg klasszikus, elsősorban közönségfilmes vonalon tud nagyot villantani, valahogy nem érződik ki belőle a nyilvánvalón túli sík, nincsenek igazán művészi, mögöttes aspektusai. Sok szempontból az ezután következő sikeres, jól rendezett és elkápráztató látványvilágú Spielberg blockbusterek előfutára, avagy első ikonikus darabja.

Nagyon régen nem láttam már a filmet, de egy cseppet sem veszített az erősségeiből. Kitűnő rendezés és feszültségteremtés, ami nem könnyű dolog a témában, ahogy az azóta megjelent gyenge cápás filmek is bizonyítanak. Igazából azóta sem készült szerintem ilyen hangulatú és izgalmas film a témában. A film első felében tény, hogy kicsit önismétlővé válik a film, de miután kihajóznak, onnantól hibátlan.

Úgy érzem lehetett volna egy órával rövidebb.

Gyerekkoromban láttam először. Emlékszem, mekkora szenzáció volt, az ismerőseim fele még a fürdőkádat is elkerülte utána. Mondjuk én már akkor legyintettem, mert minden állatot meg akartam simogatni. Még a halakat is. (és igen, a cápának szurkoltam).
Mai fejjel is teljesen élvezhető a film (csak most már nem a cápának szurkoltam). A második rész még elment, de a 3. és 4. szerintem gyalázat lett.

Hiába régi, meg műcápa meg minden, még mindig ez a legjobb cápás, amit eddig láttam, a rendezéssel, a zenével meg Richard Dreifuss-szal együtt.

Na jó, sokkal rosszabbra számítottam. Ahhoz képest, hogy 41 éves a film, hihető volt. Néha meg is ijedtem a cápától, hogy mennyire élőnek tűnt, bár a viselkedésével nem vagyok kibékülve, bár cápakutató se vagyok, szóval akár még viselkedhet is így egy cápa, ha akar.
A szinkron viszont borzalmas, satnya munkát végeztek az itthoniak.

Őszintén szólva meglepődtem. Maga a film nem lett volna rossz a kora ellenére, ha nem raktak volna bele ennyi felesleges jelenetet. Úgy untam, hogy leállítás nélkül mentem vécére, kajáért, plusz beszélgettem két barátnőmmel és játszottam is. :D Semmi értelme egy kétórás alkotásnak, ha a fele csak időhúzás.
A cápa nem nézett ki annyira bénán, a szinkronok sem szorulnak letagadásra, de az izgalomfaktor nálam egy gyenge 10/2-es. Klasszikus, de nem lehet arra fogni a vontatottságot.

Ez valami fantasztikus! Lehet, hogy nem a csúcstechnos felbontással rendelkezik, dehát könyörgöm: 1975ben készült! Egyszerűen féltem, végigizgultam, a hideg futkosott a hátamon! Nem számítottam arra, hogy ennyire izgalmas lesz, hiszen régen számított nagy horrornak, mostanra az emberek ingerküszöbe az egekben. Azt gondoltam, a Zátony után ez egy kis béna cápás film lesz, de nem. Nálam úgy tűnik, ha cápa van akkor körömrágás is…

A mai napig megállja a helyét, néhol kifejezetten félelmetes tud lenni.
Sajnos a filmben látható összes elemet már ezerszer újrahasznosították a létező összes cápás filmben, de a maga idejében el tudom képzelni, mennyire sokkolóan hathatott.

Mehh, itt se tudta senki hol szeret a cápa.