A cápa (A cápa 1.) (1975) 76% 157★

Hihetetlen, hogy Steven Spielberg klasszikusa, a modern nyári blockbuster megteremtője 2015-ben negyven éves lett. És jottányit sem veszített frissességéből, félelmetességéből, hála minimalista fényképezésének és persze Maestro John Williams vérfagyasztóan tökéletes, két hangjegyből álló melódiájának, ami generációkat késztetett és késztet a mai napig rettegésre, ha fürödni indulnak.
A forgatás körüli mizéria, Bruce, a cápa örökös meghibásodása, a tengeren való forgatás gyötrelmei ma már mind filmtörténelem, és csak a javára váltak, hiszen a Hitchcock-i dogma, miszerint attól félünk a legjobban, amit nem látunk, így mindennél jobban érvényesül, és a Cápát ma sokan minden idők egyik legjobb filmjének tartják.
Scheider, Dreyfuss és Shaw triója úgy harcol az ismeretlen tengeri ragadozó ellen, ahogy Mellville Ahab kapitánya tette Moby Dickkel, a fehér leviatánnal.
Csodás dialógusok ("You're gonna need a bigger boat"), mesteri képmegoldások (Brodyra svenkelés a tengerparton), pattanásig feszült jelenetsorok és persze talán minden idők leghatásosabb filmzenéje teszi felejthetetlenné a Cápát, ami egycsapásra szupersztárrá tette a 29 éves wunderkindet, Steven Spielberget.
Jó néhány silány folytatás követte, de lehetetlen volt megismételni a varázslatot. A Cápa pedig „él és virul” negyven év múltán is, úgyhogy vigyázz, ha nyílt vízen úszol, mert a fejedben előbb-utóbb megszólal a motívum: daa-dam, daa-dam, dadadadada…

Nagyon régen nem láttam már a filmet, de egy cseppet sem veszített az erősségeiből. Kitűnő rendezés és feszültségteremtés, ami nem könnyű dolog a témában, ahogy az azóta megjelent gyenge cápás filmek is bizonyítanak. Igazából azóta sem készült szerintem ilyen hangulatú és izgalmas film a témában. A film első felében tény, hogy kicsit önismétlővé válik a film, de miután kihajóznak, onnantól hibátlan.

Gyerekkoromban láttam először. Emlékszem, mekkora szenzáció volt, az ismerőseim fele még a fürdőkádat is elkerülte utána. Mondjuk én már akkor legyintettem, mert minden állatot meg akartam simogatni. Még a halakat is. (és igen, a cápának szurkoltam).
Mai fejjel is teljesen élvezhető a film (csak most már nem a cápának szurkoltam). A második rész még elment, de a 3. és 4. szerintem gyalázat lett.

Na jó, sokkal rosszabbra számítottam. Ahhoz képest, hogy 41 éves a film, hihető volt. Néha meg is ijedtem a cápától, hogy mennyire élőnek tűnt, bár a viselkedésével nem vagyok kibékülve, bár cápakutató se vagyok, szóval akár még viselkedhet is így egy cápa, ha akar.
A szinkron viszont borzalmas, satnya munkát végeztek az itthoniak.

Hiába régi, meg műcápa meg minden, még mindig ez a legjobb cápás, amit eddig láttam, a rendezéssel, a zenével meg Richard Dreifuss-szal együtt.

Úgy érzem lehetett volna egy órával rövidebb.

Ez valami fantasztikus! Lehet, hogy nem a csúcstechnos felbontással rendelkezik, dehát könyörgöm: 1975ben készült! Egyszerűen féltem, végigizgultam, a hideg futkosott a hátamon! Nem számítottam arra, hogy ennyire izgalmas lesz, hiszen régen számított nagy horrornak, mostanra az emberek ingerküszöbe az egekben. Azt gondoltam, a Zátony után ez egy kis béna cápás film lesz, de nem. Nálam úgy tűnik, ha cápa van akkor körömrágás is…

Őszintén szólva meglepődtem. Maga a film nem lett volna rossz a kora ellenére, ha nem raktak volna bele ennyi felesleges jelenetet. Úgy untam, hogy leállítás nélkül mentem vécére, kajáért, plusz beszélgettem két barátnőmmel és játszottam is. :D Semmi értelme egy kétórás alkotásnak, ha a fele csak időhúzás.
A cápa nem nézett ki annyira bénán, a szinkronok sem szorulnak letagadásra, de az izgalomfaktor nálam egy gyenge 10/2-es. Klasszikus, de nem lehet arra fogni a vontatottságot.

Ez a film pont annyi idős mint én :) Most ilyen 70-es évekbeli filmeket nézünk és ugyan a Harmadik típusú találkozások nagyon nem jött be, A cápa viszont állati jó volt.
Sokkal életszerűbb és ezáltal izgalmasabb, feszültségtelibb, hihetőbb, mint a manapság futószalagon gyártott (és kb. ZS-kategóriás) óriásszörnyesemberevős filmek.
Mikor az a nagy dög cápa néha megjelent csak úgy a vízből, hát én majd' betojtam :D És nem mellesleg van benne színészi játék is…
Szóval szerintem teljesen megállja a helyét még manapság is.

Tíz évvel az eredeti bemutató után lehetett Magyarországon a moziban megnézni a filmet. Corvinban láttuk, telt házzal ment a film, Kellyke az első tíz perc után távozni akart a filmről… Az a zene, azok a felvételek… Amikor a fej beúszik a búvár elé.. na akkor én fel is álltam, úgy húztak vissza, hogy bírjam már ki. Kibírtam, de évekig nem akartam nyílt vízben úszkálni, olyan nagy hatással volt rám a film. A mai gyerekek meg röhögnek az ilyeneken.