A cápa (A cápa 1.) (1975) 77% 323★

Az nem kizárt, hogy ez egy klasszikus cápás film, de engem sose vonzott egész idáig, hogy meg is nézzem ezt. Az, hogy lehetne egy kicsit rövidebb, és bárcsak több izgalom lett volna benne, spoiler Ha egy picivel pörgősebb lett volna, az jobb lenne, mert 3xra sikerült végre megnéznem, mert bealudtam rajta. A szereplők elmentek, de igazából sajnáltam szegény fehér cápát, és bárcsak ő nyert volna, mint a tökfejek. XD Egy kicsit idegesítőek voltak, és egy kicsikét jobban elhúzták az „üres járatokat”, amikor nem igazán történt valami akció, mint az ijesztőbbnek szánt részeket. Szerintem nem is volt félelmetes, se borzongató, se ijesztő, tök cuki volt az a cápa. XD Még húscafatok is lógtak a szájába, ami kissé undi, de amúgy tök cuki. XD

Semmi bajom nem lenne ezzel a filmmel, ha kicsit rövidebbre vágták volna. Az izgalmas bevezetés a vége között ugyanis eléggé unatkoztam. Egyébként, szerintem kiállta az idő próbáját, teljes mértékben nézhető maradt, bár számomra nem volt ijesztő. Ó, és én végig a cápának drukkoltam.

Nagyon régen nem láttam már a filmet, de egy cseppet sem veszített az erősségeiből. Kitűnő rendezés és feszültségteremtés, ami nem könnyű dolog a témában, ahogy az azóta megjelent gyenge cápás filmek is bizonyítanak. Igazából azóta sem készült szerintem ilyen hangulatú és izgalmas film a témában. A film első felében tény, hogy kicsit önismétlővé válik a film, de miután kihajóznak, onnantól hibátlan.

Hiába régi, meg műcápa meg minden, még mindig ez a legjobb cápás, amit eddig láttam, a rendezéssel, a zenével meg Richard Dreifuss-szal együtt.

Úgy érzem lehetett volna egy órával rövidebb.

Gyerekkoromban láttam először. Emlékszem, mekkora szenzáció volt, az ismerőseim fele még a fürdőkádat is elkerülte utána. Mondjuk én már akkor legyintettem, mert minden állatot meg akartam simogatni. Még a halakat is. (és igen, a cápának szurkoltam).
Mai fejjel is teljesen élvezhető a film (csak most már nem a cápának szurkoltam). A második rész még elment, de a 3. és 4. szerintem gyalázat lett.

Párbaj csak kamion helyett egy cápával. Nyilván költői túlzás a dolog, viszont az alapok nagyon hasonlóak, csak épp Mann és Brody karaktere teljesen más, így az előttük álló akadály leküzdése is máshogy alakul. Tény és való viszont, hogy a kisember kontra természetfelettinek ható rém küzdelme adja az egész gerincét.
A regényt ügyesen filézték ki, így a forgatókönyv csak azokat a momentumokat hagyja meg, amelyekkel érdemes is foglalkozni a 2 óra alatt, így a tartalmi lényeg megmarad, sőt, szerintem a film sok szempontból ügyesebben ad át bizonyos dolgokat. Benchley regénye nyilván nem szépirodalom, de a Cápa jól mutatja, hogy a filmnyelv adott esetben az írás fölé képes emelkedni, és egy egy képkocka vagy beállítás többet mond, mint 2-3 oldalnyi szöveg.
A lenézett horror műfaj ellenére a forgatókönyv iskolapéldája, hogy miként kell a szükséges információkat megadni, konfliktust generálni és karaktereket építeni. A bő első óra vérbeli pszichés terrort alkalmaz úgy, hogy a cápát nem látjuk teljes valójában, jelenléte viszont még a szárazföldön is érezhető. Az utolsó 50 perc aztán az ember kontra természet alkotta rém küzdelme. Spielberg a nyílt óceánon teremt klausztrofób érzetet, miközben egy pillanatra sem feledkezik meg a karaktereiről, akiket még ebben az 50 percben és épít, csiszol, hogy aztán egy máig lehengerlő fináléval tegye fel a pontot az i-re.
A Cápa iskolapéldája annak, hogy egy blockbuster is lehet filmművészeti alkotás. Megadja a nézőnek a szórakozást, de teszi ezt intelligens forgatókönyvvel, kiválóan megírt karakterekkel – akiknek van személyisége, motivációja –, megfelelő mennyiségű humorral, akcióval és drámával. Az értő kezek alatt egy butának tűnő alapötletből is képesek ilyen, máig felejthetetlen csodák születni.

Ez valami fantasztikus! Lehet, hogy nem a csúcstechnos felbontással rendelkezik, dehát könyörgöm: 1975ben készült! Egyszerűen féltem, végigizgultam, a hideg futkosott a hátamon! Nem számítottam arra, hogy ennyire izgalmas lesz, hiszen régen számított nagy horrornak, mostanra az emberek ingerküszöbe az egekben. Azt gondoltam, a Zátony után ez egy kis béna cápás film lesz, de nem. Nálam úgy tűnik, ha cápa van akkor körömrágás is…

Na jó, sokkal rosszabbra számítottam. Ahhoz képest, hogy 41 éves a film, hihető volt. Néha meg is ijedtem a cápától, hogy mennyire élőnek tűnt, bár a viselkedésével nem vagyok kibékülve, bár cápakutató se vagyok, szóval akár még viselkedhet is így egy cápa, ha akar.
A szinkron viszont borzalmas, satnya munkát végeztek az itthoniak.

Őszintén szólva meglepődtem. Maga a film nem lett volna rossz a kora ellenére, ha nem raktak volna bele ennyi felesleges jelenetet. Úgy untam, hogy leállítás nélkül mentem vécére, kajáért, plusz beszélgettem két barátnőmmel és játszottam is. :D Semmi értelme egy kétórás alkotásnak, ha a fele csak időhúzás.
A cápa nem nézett ki annyira bénán, a szinkronok sem szorulnak letagadásra, de az izgalomfaktor nálam egy gyenge 10/2-es. Klasszikus, de nem lehet arra fogni a vontatottságot.