Pár dollárral többért (Dollár-trilógia 2.) (1965) 82% 115★

Talán a világ egyik legnagyobb westernalkotása. Hihetetlenül stílusos, a színészek egytől egyig erre a műfajra termettek, a rendezés, a zene, a helyszínek, minden óriási.
Az első résznek talán a sztorija jobb volt, ez mégis jobban bejött, mert az összkép ütősebb lett.
Továbbá merem ajánlani mindenkinek a magyar szinkront. Ez még abból a korból származik, amikor a magyarok joggal voltak világhírűek a filmek fordításáról. Lehet, hogy szentségtörés ilyet állítani, de jobban tetszett, mint az eredeti hangsáv :D

Kellőképpen régen láttam utoljára ezt a filmet ahhoz, hogy tudjon meglepetéseket okozni, és sikerült is neki! Leone-szkeptikusként mondom, amilyen kifogástalan klasszikus mozi a Jó, a rossz és a csúf, annyira kifogástalan és tökéletes western a Pár dollárral többért, és az én szememben pontosan az vált igazán a javára, hogy nem akar többnek és másnak látszani a nyilvánvalónál, vagy legalábbis nem nagyon…

Esetében a legkedvezőbb ajánlat első körben a casting. Eastwood megkérdőjelezhetetlen, fiatal, de profi, tökéletesen benne a rá száz százalékig illő szerepben. Karakterének „jósága” a célszerűség miatt üvölt a vászonról, a fejvadász másfajta szerencselovag, mint a jóval ikonikusabb harmadik rész főszereplői, a szükségtelen erőszak kerülése pedig nagyon erős kifejező erővel prezentálja az itt feltűnő két pozitív vezéralakot. A néző számára ez egy ismerős, otthonos western alapfelállás, a régimódi nyugat és a modern ember igazságérzetére, alapvető etikájára építő konfliktussal. Ugyanez igaz Lee Van Cleefre: vérprofi és Eastwoodtól nagyon elütő kisugárzása biztosítja nekünk, hogy egyértelmű legyen a köztük lévő kapcsolat és feszültség is.
Volonte jeleníti meg a harmadik kereket, a mitikus ellenfelet, aki ugyan borzasztóan karizmatikus, de messze nem egy Eli Wallach. Nem is kell annak lennie, hisz Indián karakterében a pszichés zavarok megjelenítése a kulcs, ebben pedig Volonte verhetetlennek tűnik. Ha nem vennénk észre a visszaemlékezős klipekből, akkor is világos lenne, hogy Indián nem gyorsasága, esze, vagy vadsága miatt félelmetes ellenfél, hanem őrültsége okán. A mozi egyébként hosszú, de nem a Leonére jellemző elhúzott és túltolt feszültségkeltés miatt. A történet megbicsaklás és lelassulás nélkül magabiztosan kitölti a műsoridőt, kivéve talán a finálé előtti fordulatot, ami esetlennek hathat. Cserébe maga a végkimenetel elképesztő katarzist és felszabadulást kínál a nézőnek, vagy legalább akkorát, mint a Jó, a rossz és a csúf, vagy nagyobbat – főként utóbbi elcsépeltsége miatt, túl sokat láttuk, túl gyakran hivatkoztak rá. Morricone jó munkát végzett, de itt is inkább a retrospektív élmény a megnyerő: ezeket a témákat, dallamokat, hangszereléseket is ismerjük, de nem koptatták el őket annyira, mint a harmadik rész vezérmotívumait.
A színészek között feltűnő Klaus Kinskin jót derültem – ügyes és alázatos, de pontosan úgy játszik, ahogy tőle elvárnánk, nem kétséges, hogy a stábban ő lehetett a legnagyobb állat.

Ahogy fent írtam, ez egy tökéletes, nem revizionista, filmtörténeti jelentőséggel talán egy kicsit kevésbé bíró, de őrületesen jó western. Nem kérdés, hogy tíz!

Ez egy élmény volt most, sőt, kétszeres élmény, mert elsőre kimaradtam abból a jelenetből, spoiler és emiatt nem is értettem a végét, amikor spoiler, szóval megnéztem még egyszer – gyakorlatilag egész nap ezt a filmet néztem, sőt, most megy harmadszorra :D
Remekül kidolgozott a sztori és a fontos karakterek is: Indio egy elvetemült, gonosz és őrült szereplő volt, akit lehetne akár sajnálni is a visszaemlékezései okán, de nem ment, mivel spoiler. Imádom ezt a sztorit, nem is tudom, melyik részt szeretem jobban, ezt, vagy a harmadikat. Hosszúnak hosszú, de nincs unalmas része, mert ha van is jelenet, ami közben másra figyelek, rájövök, hogy nem véletlenül nem értem azt, ami utána következik.
Odavoltam azért a virtusért (majdnem a felénél) amit Monco és Mortimer rendezett éjjel, pisztollyal egymás között, remek volt a feszültségoldás a három kölyökkel, meg az az ötlet, ahogy Mortimer rálicitál ügyességben Moncora, hát kész voltam! :DD
Biztos láttam már a filmet, de olyan rég volt, hogy semmi sem rémlett, a 3. részt többet láttam – ezért bennem végig kérdéses volt az, hogy itt majd mi marad a végén, a nagy haverság mibe torkollik… – spoiler